Sziasztok!

Hmmm, hogy is kezdjem?

szóval: kb 2 éve pánikbetegséget diagnosztizáltak nálam. Egy autóbaleset, és egy szörnyű haláleset a családban volt a kiváltó ok. szörnyű pánikrohamok gyötörtek, fulladásérzéssel, magas pulzusszámmal, halálfélelemmel. természetesen az orvosi vizsgálatot egytől-egyig negativak voltak.

próbálkoztam pszichológusnál, (semmiképp sem akartam gyógyszereket szedni) ami kb arra volt jó, hogy a pánikrohamaim nem voltak annyira intenzívek, de a generalizált szorongásom megmaradt. lévén egészségügyi dolgozó, alias hipochonder, a legnagyobb félelmem az volt hogy anafilaxiás okkot kapok (bármitől). kb másfélhónap pszichoterápia után azt mondtam, hogy ebből elég, most már akár belemegyek a gyógyszeres terápiába is. viszont féltem, hogy hogyan módosítják mindezek a tudatomat a munkámban (szerencsére semennyire ) Istennek hálát adok örök életemre, hogy az utamba küldte a mostani pszichiáteremet, aki kb az egész életszemléletemet megváltoztatta! rengeteg erőt, kitartást, lazaságot, és ítéletnapig sorolhatnám, hogy mennyi mindent adott nekem!

2 év alatt szinte teljesen sikerült megszabadulnom a rossz érzéseimtől, visszatértem a bulizós, élettel teli világomba (leszámítva az időjárási frontokkal járó elenyészően enyhe hangulatváltozásokat)

Viszont nem is olyan régen epebetegséget diagnosztizáltak nálam, nem a legvészesebb fajtából szerencsére, de az orvosok mégis a műtét mellett döntöttek. a pszichiáterem “harcolt”, hogy meg ne csináltassam a beavatkozást… de persze vagyok annyira csökönyös, hogy dehogyisnem! így történt, hogy a műtét napján kapott gyógyszertől ANAFILAXIÁS SOKKOT kaptam! életem legeslegnagyobb félelme bekövetkezett. A Jóisten valamiért így akarta. nem hiába mondják, hogy a dolgok nem történnek véletlenül. természetesen jókor voltam jó helyen, szóval elláttak nagyon gyorsan, jól reagáltam a gyógyszerekre, megúsztam az intubálást+3 napos altatást, esetleg légcsőmetszést! és állíólag annak esik a tégla a fejére, aki azt szeretné! namármost: akarja a frászkarika és mégis rám esett:)

Viszont sajnos 2 év szinte teljes tünetmentesség után most kezdődik minden előről…