Könnyű azt javasolni egy pánikbetegséggel küzdő embernek, hogy keressen fel pszichológust vagy pszichiátert, és nem is rossz tanács ez, azonban okkal vagy ok nélkül a javaslatot nem fogadja meg minden érintett. Záborszky Zsófia pszichológussal most arról beszélgettünk, hogy milyen technikákkal javíthat az ember saját állapotán, ha heteken keresztül fokozott szorongást él át, vagy pánikrohamok is jelentkeztek már életében, illetve hogy mely állapotban kéne már feltétlen szakember segítségét kérni.
A pánikbetegség kialakulásának hátterében mindig meghúzódik valamilyen trauma, illetve lelki probléma, vagy kialakulhat a betegség minden további nélkül is az arra hajlamos embernél?
A kutatások alátámasztják, hogy akinek a családjában volt már pánikbetegség, annál nagyobb valószínűséggel jelentkezik ez a részben biológiai-kémiai eredetű probléma. Önmagában azonban a hajlam kevés a betegség kialakulásához. Szinte minden esetben fellelhető a háttérben valamilyen lelki megpróbáltatás. Nem kell feltétlenül hatalmas traumára vagy lelki krízisre gondolni. Elég egy veszteségélmény, vagy egy nagyobb, az ember életében szorongást kiváltó változás – akár egy költözés, vagy munkahelyváltás. Összefoglalva, a biológiai hajlam mellé szükséges még valamilyen szorongást kiváltó élethelyzet ahhoz, hogy a pánikbetegség felüsse fejét valakinek az életében.
Jól tudom, hogy a pánikbetegségnek különböző súlyossági fokait különböztetjük meg?
Az első stádiumot még a pánikroham kialakulása elé tenném, amikor valaki azt érzi, hogy a mindennapokban megszokott szorongásához képest fokozott szorongást él át több héten keresztül. Ez megnyilvánulhat abban is, hogy nem tud jól aludni, vagy megváltoznak étkezési szokásai – többet vagy kevesebbet kíván az ételből – és a szorongás fiziológiai jeleit is erőteljesebben érzi – hevesebben ver a szíve, jobban remeg a keze, teste. Aki ezeket a jeleket komolyan veszi, esélye van rá, hogy megelőzze a pánikrohamot. A következő stádium, amikor egy pánikrohamot már átélt az ember. Ettől még nem lesz pánikbeteg. Sokan megállnak ennél a stádiumnál és nem kerülnek súlyosabb állapotba. A pánikrohamok intenzitása között is vannak különbségek, de hogy melyik mennyire súlyos, azt az alapján döntjük el, hogy a rohamot elszenvedő ember számára mekkora terhet okozott – tehát nem kívülről ítéljük meg a roham súlyosságát. A következő stádiumban az érintettnek visszatérő pánikrohamai vannak – egy hónap alatt két-három ilyen epizódot átél – ám ezek még nem rendszeresek. Az érintett fáradtabbá és szorongóbbá válhat, ám eljár munkahelyére, intézi tovább az életét. Innentől jöhet fokozatos átalakulás a végső stádium felé: a rohamok gyakoribbá válnak, ezáltal egyre jobban fél az ember, hogy ha kimegy az utcára, újra rátör a rettegett állapot, és ezért egyre kevesebbszer is megy ki. Számos helyet elkerül – ahol korábban megélt pánikrohamot – figyeli magát, hogy nem veszik-e észre rajta ismerősei, hogy valami nincs rendben. Már csak a munkahelyére jár be, végül már képtelen elhagyni lakását, mert annyira fél, hogy abban az esetben, ha ezt megtenné, rátörne a pánikroham – ami valóban akár már naponta többször is előfordul életében. Ez a pánikbetegség legsúlyosabb stádiuma, melyhez nagyon gyakran társul egy komoly agorafóbia.
Lehet-e azt mondani, hogy egy bizonyos stádiumig még az ember egyedül is sikeresen felveheti a harcot ezzel a betegséggel, míg egy pont után már csak szakember segítségével szabadulhat meg a rohamoktól?
Mikor még csak a fokozott szorongást érzi az ember, mindenképp tehet ellene, hogy súlyosabbá váljon ez a probléma életében, de igazából ez egyénfüggő is. Az első stádiumon is még sokan egyedül úrrá tudnak lenni bizonyos technikákkal. Láttam már sok olyan embert, aki egy pánikrohamot még tudott úgy kezelni, hogy többé nem jött elő a betegség. Ám érdemes tudni, hogy ha már megjelent a pánikroham, rengeteget segíthet a szakember – akár csak egy-két beszélgetéssel – hogy gyorsabban és hatékonyabban szabaduljon meg az érintett ettől a gondjától. A későbbiekben – mikor még nem túl gyakori a pánikroham, de azért már több ilyet átélt az illető – még mindig egyénfüggő, hogy ki milyen sikerrel veheti fel egyedül a betegség ellen a harcot. Szerencsésebb szakember segítségével, de nélküle is lehet még ilyenkor eredményeket elérni. Van, aki felismeri, hogy milyen élethelyzet hozta elő nála a pánikbetegséget, ezen gyökeresen változtat, és meg is gyógyul. Amikor azonban a helyzet már 
annyira súlyos, hogy a pánikroham hetente többször megjelenik, és problémát okoz az egyén számára korábbi életmódját folytatni, már hangsúlyosan javaslom pszichológus segítségét, hogy az érintett minél hamarabb túl lehessen ezen a nehéz időszakon, és ne jusson el a végső stádiumba, mikor már nem meri elhagyni a lakását. Azért is érdemes elkerülni a legsúlyosabb állapotot, mert abban már a pszichológus felkeresése is akadályokba ütközik. Lehet persze skype-on beszélni, és vannak egyéb technikák is, de azért a személyes találkozó – és a végső stádium elkerülése – az ideális megoldás.
Melyek azok a technikák, amelyekkel az ember saját magán is segíthet a pánikbetegség nem annyira súlyos stádiumaiban?
Fontos a nikotin és a koffein kerülése. A dohányzás, a kávézás és egyéb magas koffeintartalmú italok a szorongást keltő helyzetekben sem ajánlottak, pánikroham veszélyekor pedig mindenképpen kerülendők, mert elősegítik a roham kialakulását. Nagyon fontos a pihenés, a megfelelő mennyiségű alvás, mert ha fáradtabb a szervezet, szintén hajlamosabb egy ilyen rohamra. Mindenki magán érzi, hogy mi az, ami feltölti – van, akinek ez a relaxálás, másoknak a filmnézés, a zenehallgatás, az olvasás, a sport, a színházlátogatás, egy masszázs igénybevétele. De feltöltődést jelenthet az is, ha elmegyünk teázni egy jó barátunkkal/barátnőnkkel. Utóbbi esetben azonban legyünk őszinték magunkkal: valóban olyan személyt válasszunk, akivel tökéletesen jól érezzük magunkat, nem jár szorongással, sem bármi egyéb negatív érzéssel a vele való találkozás. A lényeg, hogy olyan tevékenységekkel gazdagítsuk napi programunkat, ami egyértelműen kikapcsol, feltölt bennünket. Ilyenkor idegrendszerünk megnyugszik és a szorongásunk is csökken. Aki nyitott a klasszikus értelembe vett relaxációra, meditálásra, rákereshet az interneten, és a youtube-on számos ilyen technikát bemutató videót találhat. A sport mindenkinek ajánlott, hiszen fizikai szinten is levezethetjük a felgyülemlett feszültséget. Lehetőleg olyan mozgást válasszunk, ami az egész szervezetet átmozgatja, ám nem túlzottan megterhelő. Amit egy pánikroham kialakulása közben is alkalmazhatunk, az a légzéskontroll – légzésünk figyelése. Pánikrohamban a légzés felgyorsul, és ezáltal az oxigén- széndioxid aránya felborul a szervezetben – ami egy ördögi kört szül, mert egyre inkább a roham felé viszi az egyént. Ha az ember ilyenkor képes figyelni arra, hogy egyenletesen lélegezzen, az oxigén- széndioxid arány visszaáll a szervezetben, és ez a pánikroham végét is jelenti egyben. Érdemes valamilyen ritmusra figyelni – az óra ketyegésére például – és a mutatókat figyelve számolni, hogy ugyanannyi ideig tartson a levegő beszívása, mint kifújása. Hat másodpercig beszívni, aztán hatig kifújni, aztán öt másodpercig beszívni és ötig kifújni, és így tovább. A szervezet kémiai egyensúlyának helyreállítása mellett a légzéskontrollal egész testünk felett is visszanyerhetjük a kontrollt – akár egy pánikroham közben is. Végül érdemes kerülni a konfliktusos kapcsolatokat és helyzeteket, változtatni ezeken a konfliktusok megoldásával vagy lecsökkenteni ezek számát életünkben.
(RA)
