Csípőficammal születtem, a jobb lábamra picikét sántikáltam. Mindez azért történt mert félre kezeltek.

13 hónaposan műtöttek először mert konzervatív kezelés már nem jöhetett szóba.  10 éves koromig hat műtéten estem át A csípőficam következménye kétirányú gerincferdülés és mostanra durva csőrképződés a csigolyáimon.. Ezt követően 28 éves koromig tünetmentes voltam, a bicegésemből alig lehetett észrevenni valamit. Azután 2004-ben két izületi szabadtest jelentkezett a csípőmben egy 4 és egy 8 mm-es. Nagy fájdalmaim voltak és nagyon sántítottam. Az orvosom az mondta, hogy nem műt meg mert nem biztos, hogy talpara tud állítani. Így kínlódtam pár hónapot és valahogy rendbe jöttem. Gyógyfürdőkúrákra kezdtem járni Hévízre. Ezek a kúrák nagyon sokat segítenek rajtam. 2010 telén valami megint történt velem...éreztem romlik az állapotom, járni alig tudtam és a mai napig nem tudom bekötni a cipőm...Teljes porckopásom van. Az orvos azt mondta, hogy tűrjek mert a korom miatt nem akar megműteni...34 éves vagyok....Azon gondolkodom, hogy kinyugdíjaztatom magam, le vagyok százalékolva. Szerintetek jól teszem???

Több mint egy éve súlyos pánikbeteg vagyok. 16 évesen jelentkezett nálam elöször, de akkor egy fél év alatt lekűzdöttem és boldogan élhettem tovább...vagyis 4 évet. 20 évesen ismét kiújult rajtam a betegség. Reméltem, hogy mint korábban most sem tart tovább pár hónapnál, de nem így lett. Szép lassan a betegségnek köszönhetöen tönkrement az életem. Egy életvidám, fiatal lányból átmentem egy zomivá. Nem tudtam egyedül közlekedni, ezért otthon ültem. Féltem bárhova elmenni, hogy nehogy megint rosszul legyek. Azelött ilyen gondjaim nem voltak, én voltam a buli lelke. A clubokban nyitástól zárásig buliztam. majd hajnalban haza buszoztam. De ez többé nem lehetett így.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem olyan, mint a nátha, hogy suliba nem, de bulizni el tudok menni. Rosszul lettem a meleg, zsúfolt helyeken is...vagyis az összes szórakozóhelyen. Ekkor döntöttem úgy, hogy orvoshoz fordulok. A házi orvos felírt nekem Xanaxot, amitől az információ csiga lassúsággal vánszorgott az idegeimen. Mint egy drogos... Majd kaptam beutalót egy kerületi ideggondozóba, de a főorvos több mentál gondokkal kűzdött, mint én, ráadásul mindenki csak a gyógyszeres kezelést választotta. Ennek egyáltalán nem örültem, mert szerintem 20 évesen nem kéne pirulás tubussal mászkálnom. Úgy döntöttem, keresek mást. Sajnos a pszihiáter, akihez mentem szintén a gyógyszeres kezelést javallotta. Nem vállaltam be, és ott hagytam. 2 hónapra rá egy nyaralás során idegösszeomlást kaptam és haza kellett hozni.

Akkora jutottam el arra a szintre, hogy nekem mindegy hogyan, csak legyen ennek vége. Ekkor kezdtem el szedni a Rexetint. A gyógyszerről, a hatásairól, és főleg a mellékhatásairól hadd ne beszéljek. A kínok nem embernek valók. Ekkorra féltem: alul/felüljáró, híd, alagút, autópálya, lift, mély/teremgarázs, pince, budai oldal, bevásárlóközpontok, busz, villamos, metro, hév, vonat, gyorsaság, magasság. A Rexetinnel "újra tanultam járni". Sikerült garázsba mennem, bevásárlóközpontokba, buszozni (csak buszozni), felül/aluljárózni, hídon, alagúton (mindkettő, ha nem túl hosszú), autópályán menni. De ez még mindig nem volt az igazi, hiszen szórakozni nem tudtam igazán, és a Rexetinre úgye nem is ihattam. Ráadásul a metro egy elég necces pontja maradt az életemnek, ami köztudottam gyors és egyszerű közlekedés. Sok barátom otthagyott engem, amikor mondtam, hogy én nem mertrozok, hanem megyek egy kerülőt. Erre mindig csak annyi volt a válasz, hogy akkor ott találkozunk. Ezért egy idő után nem mentem sehova, hiszen egyedül kellett volna. Egy évig szedtem a Rexetint, majd 2 hónap alatt sikerült leszoknom róla. A betegségem nem múlt el, nem is enyhült nagyon. Sok félelmem elmúlt, de lettek helyette újak. Nem tudom a korosztályomnak megfelelő életet élni és ez nagyon frusztrál.

Egy torznak érzem magam, és, hogy senki nem ért meg igazán. Nagyon örülnék, ha végre találnék megoldást és sikerülne ezt legyőznöm.
Könyörgöm valaki segítsen!

A relaxáció nagyon érdekel, érdekelne, de egyáltalán nem tudom kizárni a külvilágot. Kórházban voltam már depivel, ott heti négyszer 20 perces szöveges, hol zenével, hol zene nélkül volt relaxáció, de nekem egyszer nem sikerült ellazulnom, azt se tudom mit jelent, hogy ne a külvilágra figyeljek. Minden külső zajt hallottam, el is mondtam a relax végén, hogy közben végig mi történt a folyosón. Tudom gyakorlás, DE akkor se megy! Amúgy xanaxon élek. Alvászavaraim vannak. Hullámzó a hangulatom.