Köszönöm a hozzászólásokat! Jocóka vagyok és elgondolkoztató, hogy ennyien szenvedünk ebben az állapotban !Szándékosan nem írtam, hogy betegség, idézvén egyik hozzászólót. Zsu írja, hogy többet szeretne megtudni rólam, de az az érzése, hogy zárkózott vagyok, magamba fojtok dolgokat. Ez lehet, hogy így van, de nem mindig! Ez akkor fordul elő, amikor előjönnek azok a pocsék érzések, tudjátok mire célzok, sajnos. Másképpen egy nagyon vígkedélyű gyerek vagyok, de nem merem túlzásba vinni, nehogy átessek a ló tulsó felére! Általában reggel, délelőtt vagyok pocsékul, kb.10 óráig, addig tart az a pocsék szédülésérzés, bizonytalanság, szorongás, stb. általában minden nap! Hogy tudjak ebből kilábalni? Mondtam a dokinak is, ő azt mondta, hogy ez a betegség egyik jellegzetessége és el fog múlni. De mikor? Mert kezd a dolog zavarni! Van ilyen helyzetben valamelyiketek, illetve volt? és ha volt akkor hogy lábalt ki ebből ? Kedves Zsu ! Most nem akarlak untatni azzal, hogy mesélyek magamról, ezt egy másik alkalommal, de annyit elárulok, hogy ismétlem nem vagyok annyira zárkózott, csak nagyon zavarnak ezek a rossz érzések és nagyon megszeretnék szabadulni ezektől.Addig is elfogadok minden pozitív tanácsot! Köszi és gyógyulást ? esetleg kilábalást inkább ebből a szörnyű állapotból!!        

Mai gondolataimat azért osztom meg Veletek, mert szerintem képet ad arról, hogy érezhet egy majdnem biztos borderlein-beteg.   Két éve írok blogot az interneten-tudjátok már, mindig megírom-és képzeljétek, tegnap rábukkantam  egy olyan blogra, aki az én nevemet, a Zetort használja.  Úgy érzem, gúnyt űz belőlem, pedig állítólag régebb óta blogol, mint én.  De szerintem nincsenek ennyire véletlenek.  Meg is írtam ezt a saját blogomba, írtam emailt a névrokonnak-nem válaszolt, csak hirtelen bejött egy új kommentező, hogy hülyét csinálok magamból...Valahogy mindig úgy érzem, hogy az emberek ellenem nagyon könnyen megtalálják a közös hangot.  Akárhányszor fölmegyek fórumra, akkor is egyből ellenem szerveződik egy kis klikk...Már meguntam az embergyűlölő létet, már mindent a borderline-ra kenek, hogy biztos velem van a baj...

Nem is tudom, hogy kezdjem. Legjobb, ha belevágok a közepébe. Vasárnap három év után produkáltam egy teljesen tünetmentes napot..
A múlt hét szerdáján kölcsönkaptam két mágneses cipőtalp betétet és két mágneses lapocskát, na meg egy víz szűrő berendezést, ami nem csak szűri a vizet, hanem a fontos anyagokat is adagolja a szűrt vízhez.
Kezdjük a múlttal. 800-1000mg ldopa volt az adagom, mellé még 3x2 mirapexin és 3x1 akineton. Az ldopa fogyasztásom 4-5db stalevo 150- es és 3-4 madopar 100-as között oszlott meg, mikor, hogy éreztem magam. A nyár óta BioPtrom lámpát használtam, ez abban segített, hogy nem kellett gyógyszer adagot emelnem.Egyébként pontos naplót vezetek a gyógyszerfogyasztásomról és a tüneteimről, ezért írom ilyen biztosan a tényeket. Éldegéltem mint hal a vízben, csak rettenetes túlmozgásom volt, nem tudtam legyőzni sehogyan sem. Reggel már az ágyban elkezdek tornázni és napközben is folytatom szorgalmasan. Sokat sétálok a kutyáimmal és egész nap talpon vagyok.  A kerékpározás is beletartozik a napirendbe. Tehát fizikálisan elég jól karban vagyok tartva.
Aztán megtalált egy hölgy aki ilyen mágnesterápiával foglalkozik, ami sporttolóknak lett kifejlesztve görcsök és egyéb izomsérülések kezelésére. Ő ajánlotta fel kipróbálásra ezeket a mágneseket. A hatás sokkoló volt ugyanis azonnal hat, kivéve a vizet amely kimossa a gyógyszermaradványokat a testünkből, azt csak 2-3 nap múlva érezni.  Azóta 700mg ldopa a fogyasztásom, a mirapexint és akinetont,is csökkentettem, reggel és este 1-1 darabot veszek be, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a túlmozgásom jelentősen enyhült és vasárnap nem is jelentkezett egész nap.
Aztán jött a hétfő és , ha lehet fokozni akkor csillagászati sokk ért. Összeomlottam akár egy kártyavár, még a wc-re is négykézláb másztam ki. Teljes káosz lett urrá rajtam. Nem tudtam mi történik velem, csak feküdtem az ágy ban és gondolkodtam. Abban boztos voltam, hogy nem a mágnes a bűnös, hiszen használják a betegségünk kezelésére. Aztán erőt gyüjtöttem, sikerült elvánszorognom a géphez és a neten választ találni, erre a reakcióra. Nem a Parkinson címszó alatt keresgéltem, hanem  az "izomgörcsök, túlmozgások" szavakat írtam be  a keresőbe. Ott találtam ezt az írást: http://www.parkinson-tarsasag.hu/upload/parkinson/document/fornadi.htm,  amely világossá teszi a történteket. Megtudtam, hogy két fajta diszkinézia, túlmozgás van. A "peak dose" amely a legmagasabb dopamin szinthez kötött és a bifázisos diszkinézia amely sokkal ritkább, de sajnos nekem ez jutott, a gyógyszer hatás kezdetekor és a hatás múlásakor jelentekezik. A külnbség a kezelésükben erősen eltérő.
A peak dose a gyógyszer adag visszafogásával kezelhető, viszont a bifázisos állapotromlással reagál a dózis csökkentésére. Az egészben az háborít fel a legjobban, hogy a drága magánorvosomnak elmondtam a tüneteimet és, hogy próbálom a dózist csökkenteni, ami a hétfői állapotomhoz vezetett. Mint neurológus szakorvosnak, tudnia kellett volna erről és figyelmeztetni engem, a betegét, hogy mivel járhat ez a dózis csökkentés. Ezután felvetődik az a kérdés, hogyan bízzak továbbra is az orvosomban?
Vissza álltam a régi gyógyszeradagomra, + 100mg és láss csodát szinte tünetmentes vagyok.
Az esetleges kritikákra számítva közlöm, rutinos beteg vagyok, 10 éve birkózok  a PK-val, nem vagyok sarlatán, csak egy beteg aki próbál javítani az állapotán. Minden próbálkozásomat alaposan át gondolom és nem kapkodom el.