Ez valójában nem a saját, hanem a gyermekem betegségének története. És persze a gyerek betegsége kétszeresen fáj a szülőnek!
Minden csecsemőnek kötelező részt vennie egy csípőficamszűrésen hat hetes korban. Nos, a hat hetes kort szinte lehetetlen volt betartani, hiszen időpontot kellett kérnünk a Heim Pál Kórház ortopédiájára, ahol a telítettség miatt csak két hónapos korra kaptunk időpontot. De sebaj, gondoltuk, megyünk mikor tudunk. Mentünk is. Férjem – aki más szakterületen, de orvos – szerint mehetünk nyugodtan, mert ennek a babának semmi baj a csípőjével. Így magunkban feleslegesnek tartottuk ezt a vizsgálatot, de ha kell, hát kell.
Ekkor jött a forró víz a nyakunkba. Ugyanis az ortopéd szakorvos belépett a szobába, még három méterre volt a gyerektől, és azonnal mondta: na ez egy szép csípőficam. Puff neki. Szinte elájultam. Mondta is a doki, hogy biztosan szólt már nekünk a gyerekorvos, mert ez a betegség ordít messziről. Nem szólt ő sem, és a kórházban vizsgálók sem a születése hetében, így igen nagy csalódás volt.
Felgyorsultak az események: ultrahang, viselte csendben. Recept Pavlik-kengyelhez, átvettük. Irány a gyógyászati segédeszköz bolt, megvettük. Két nappal később vissza, és feltette az orvos a kengyelt. A szívünk szakadt meg a látványtól.
És, hogy milyen segítséget kaptunk ott ? Semmilyet ! Az orvosnak elhiszem, hogy az én apró kérdéseim viccesek voltak, számára butaság lehet, mert szabályosan nevetett rajtuk. Nekem pedig teljesen idegen volt ez a dolog. Hazajöttünk elkeseredve. Nekiestünk az internetnek: szakcikkeket olvastunk, fórumokat böngésztünk. Ettől kezdtünk lassan megnyugodni, mert láttuk, örülhetünk, hogy még most kiderült, van remény a teljes gyógyulásra.
Két nap múlva újra kórház, kontroll. Kengyelt igazítottak, és az orvos megnyugtatott a két nap alatt a csípője helyére került, mostantól a vápa erősítése következik. Na de ez a két nap milyen volt ? A baba sírt nappal, mert szokatlan volt számára a helyzet. Sírt éjjel, mert erőltettük, hogy hanyatt aludjon – orvosi utasításra. Első éjjel két órát aludtunk, mert mikor letettük a halálosan fáradt csöppséget a hátára, rúgott, beleakadt a kengyelbe, és azonnal sírt újra. Mikor nem bírtuk már, hasra fektettük, és édesdeden elaludt végre. Szóval innen kezdve csak akkor tettem a hátára aludni, ha nagyon mélyen durmolt már. Napközben persze igyekeztem háton tartani, mert ez kellett a gyógyuláshoz.
A kengyel viseltetését nagyon komolyan betartottuk. Mindig rajta volt, kivéve az esti fürdések, és később a megengedett esti 45 perc pihenő. Nagyon akartam a gyors gyógyulást, és ehhez erre volt szükséges.
Apróság, de a kengyel miatt nem tudtam szépen öltöztetni őt, hiszen a gyönyörű rugdalózók nem férnek rá egy szétterpesztett lábra, így éjjel-nappal hálózsákban volt a kicsi. Igyekeztünk minél színesebb, aranyos zsákokat venni, hogy pótoljuk a szép ruhácskákat.
Minden két hétben, majd havonta mentünk kontrollra, mindig jó hírekben reménykedve. És újra csak azt kaptuk: még nem elég, még nem elég … Utolsó két alkalommal már röntgen is kellett. Az sem könnyű egy 4, majd 6 hónapos babával. Nem beszélve arról, hogy az ember fél a káros hatásaitól. Az ágyékát ólomlappal takarták, de ki tudja ?
Nos, az igazi jó hír csak hat hónaposan jött. Lekerült a kengyel. Ez új életet jelentett ! Rövidebb esti öltözés, kevesebb sírás, több kacaj. Ekkor már annyira nagy volt a mozgásigénye, hogy hamar megtanult mászni, majd felállni is egy hónap múlva, ma már kapaszkodva sétál.
Még kontrollra kell mennünk mikor a baba önállóan jár, azaz 12-15 hónaposan. És akkor még kiderülhet valami, de én bízom benne, hogy nem.
Kíváncsi lennék más szülők tapasztalataira, véleményére, hogyan élték át ugyanezt, illetve teljes lett e a gyógyulás.
Szia izmiri!
Megjártuk a műtétet.4 órát volt lányom a műtőben senkinek nem kívánom azt az idegi állapotot amit akkor átéltünk párommal.Szörnyű volt odaadni a lányomat az orvosoknak és nézni ahogy elviszik azt a zokogó babát.Nagyon rossz állapotban volt a csípője.Sajnos csontkorrekcióra is szükség volt.A műtét utáni kb.18 óra szörnyű volt a fájdalomcsillapító semmit nem ért.Aztán igazíttatni kellett a gipszet mert törte a gerincét.Deréktól bokáig gipszben van,de lányomat ez különösebben nem zavarja hihetetlen hogy alkalmazkodott hozzá.Megfordul vele az ágyban.Én úgymond hosszában lefektetem a pocakjára,hason marad csak keresztbefordul.
Két vágást csináltak egy icipicit elöl kb. 4-5mm és egy másikat oldalt az nem tudom hogy néz ki még nem láttam.Majd hétfőn,április 20-án megyünk Szegedre akkor veszik le a gipszet.Röviden ennyi.
Minden jót!
U.I.:Ti hogy vagytok?
Szia izmiri!
Régen jártam erre fura dolgok történnek velünk.Bementünk arra a bizonyos kezelésre a kórházba de gyorsan haza is jötünk.Megégette egy főorvos a lányom lábát ami azóta meggyógyult de egy életre meg fog neki látszani.Első és másod fokú égése lett. A kezeléshez cink-enyvet kentek rá és túl forró volt.Sajnos úgy alakult,hogy márc.25-én fogják műteni az én pici babámat.Ja közben amióta nincs rajta a kengyel már megtanult ülni,mászni és állni járni még nem.
Minden jót nektek.
U.I..Kontrollon nektek mit mondtak?
Szia Izmiri!
Megjártuk lányommal Szegedet nem is tudom,hogy jót vagy rosszat mondott a professzor.Hétfőn(feb.9-én) be kell feküdnünk a kórházba egy bizonyos owenheill (remélem jól írtam le)kezelésre ez azt jelenti,hogy hanyatt fekve lábánál lógatva lesz lányom úgy,hogy a feneke ne érjen le az ágyra és súlyánál fogva talán vissza illeszkedik a csont a helyére.Ha ez nem történik meg akkor műtét lesz,bár a professzor úr nem nagy esélyt lát arra hogy így meggyógyuljon.A vizsgálat után beszéltem a békéscsabai kezelő orvosunkkal és ő azt mondta,hogy ez egy műtét előkészítő eljárás,így lazítják az izmokat,izületeket.Nagyon le van tapadva,merev a lába.Mostmár a kengyel sincs rajta,már felesleges,de máris NAGYON ÉLVEZI A SZABADSÁGOT.Előre láthatólag tíz napot leszünk bent,de ha műtik akkor nem tudom,hogy mikor jövünk haza.Nagyon nehéz lesz háton fekve nem igazán tud aludni csak a pocakján alszik jóízűen.Üdv
Kedves Izmiri! Köszönöm érdeklődésed,mindenféleképp szólok az eredményről.Én pedig szurkolok Nektek,hogy a kontrollon minden rendben legyen.Megnéztük Párommal a műtét leírását minél hamarabb kezelik annál könnyebb elvégezni a műtétet, ha már arra kerül a sor.Üdv
Kedves Stacy !
Szurkolok ! Nagyon nehéz lehet most nektek. Már a kengyel sem könnyű, de utána ????
Mi is ettől rettegtünk, mert az orvos folyamatosan mondta, a vége műtét is lehet. Nemsokára mehetünk kontrollra, mert jár a lányom !
Egyébként a mi orvosunk profi volt. Ötvenes éveiben jár, és kezdő kora óta ezt csinálja. Csak belépett a szobába és meglátta, hogy baj van. Sírással nem törődött. Mondta a kislánynak: ne sírj öregem :))) úgyis túl kell ezen esni. De kedves volt.
KITARTÁS !!!! Értesíts, hogy mi lett a vizsgálat eredménye.
üdv
izmiri
Sajnos az én kicsi lányomról is kiderült,hogy csípőficam gyanús mondta az orvos mindezt itthon(Orosháza).Három napos volt amikor ezt közölte az orvos.Később kontrollra jártunk,először terpesz pelenkát kellett viselnie ezzel még nem is volt különösebb gond.Két hónapos volt amikor a háziorvosunk(nem szakorvos)javasolta a szakorvonak,hogy ennek a gyereknek nem gyógyul a csípője,talán Pavlik-kengyelt kellene felhelyezni.A szakorvos a vizsgálat után ami óriási ordítások közepette telt minden alkalommal,közölte,tényleg nem is vettem észre,hogy itt ekkora a gond.Recept,szakbolt,kengyellel vissza az orvoshoz,felhelyezés előtt az első kérdése amit csak az orra alatt mormolt a kelleténél kicsit hangosabban:Hogy is kell ezt felhelyezni?Felrakta,de rosszul(derült ki utólag).Itt telt be a pohár,és kezdtünk el járni másik kórházba,másik orvoshoz(Békéscsaba),de közben már műtéttel riogattak.Az itteni ellátás sokkal színvonalasabb és EZERSZER bababarátabb.Ha sírt a pici az orvos felvette kedvesen nyugtatgatta.Ha neki nem ment átadta nekem és az első mosoly után folytatta a vizsgálatot.Itt derült ki,hogy a kengyel rosszul van a lányomon.Megigazították hosszú hetek teltek el ultrahang és röntgenfelvételek sora de változás nem történt.2008 szept. 4-én rakták fel a kengyelt.2009 január 26-án kaptunk beutalót a szegedi klinikára,ott fogják megítélni,hogy kell-e műteni.Mindez február 5-én történik.SZORÍTSATOK NEKÜNK!!!KÍVÁNOK MINDEN HASONLÓ CIPŐBEN JÁRÓ ÉDESANYÁNAK KITARTÁST ÉS TEMÉRDEK LELKI ERŐT.Neked,pontosabban gyermekednek kívánom,hogy a későbbiekben ne legyen semmilyen gond!!!
Szerencsére az én babámnak nem volt csípőproblémája – rettegtem a vizsgálat előtt nagyon – de nekem volt. Szüleim elmondása szerint kb. 1 éves koromig voltam derékig begipszelve (alul lyukkal, ahol a melléktermékek távozhatnak) illetve ronda, kényelmetlen, nehéz fém eszközhöz szíjazva. (Láttam a mai hámokat, azok már “csoda kényelmesek”… – mármint viszonylag, mert a piciknek biztos más a véleménye).
Csak karban voltam hajlandó meglenni, anyukám úgy végezte az összes házimunkát.
Szurkolok a kisbabád teljes egészségéért.
Ja, utolsó kérdésedre: “gyógyulásom” teljes, legalábbis gondolom, hogy így 34 évesen már nem azért fáj néha a csípőcsontom… Talán kicsit merevebb vagyok az átlagnál, pl. spárgázni sose tudtam, de lehet, hogy ez nem is azért van, és a tornatanároktól a csípőficamomra hivatkozva mindig sikerült belőle felmentődni.
