Az én történetem 2003 októberében kezdődött. Térdmütét előtt lakossági tüdőszürésen voltam. Egy hét múlva idézést kaptam a Tüdőgondozóból újabb vizsgálatra. A főorvosnő közölte,hogy van egy folt a tüdőmön. Kértek időpontot CT-re, mert nem tudja hogy rákos vagy TBC-s vagyok. Olyan közömbösen mondta,mint a boltos a kenyérre: fehér vagy barna.
Nem tudom hogyan jutottam le az emeletről, teljesen bepánikoltam. Két nap múlva már rá mertem kérdezni a CT vizsgálat után.
-Rákos vagyok?
-Igen,a tüdő jobb felső lebenyén van egy 3 cm.átmérőjű,rosszindulatú daganat.
Visszatérve a lelettel a Tüdőgondozóba a főorvosnő már beutalóval várt Törökbálintra. Elmentem az ortopédiára,hogy vegyenek ki táppénzes állományból, mert ez és ez történt velem. A főorvos úr azonnal segítségét ajánlotta fel. Személyes ismerőse a törökbálinti kórház egyik oszt.vezető főorvosnője. Jólesett,hogy a főorvos úr által megismerhettem (mobil számát kaptam meg), és hétfőn már az irodájában várt.
Minden segítőszándék látszott rajta, ami sokat jelentett nekem. Háromszor sem sikerült a tűbiopsziával diagnosztizálni a daganat típusát. A Korányi kórházba küldtek műtétre, hisz daganatnak nincs helye a tüdőmön. Ott is egy tüneményes főorvos úr kezei alá kerültem. Megígérte, hogy mindent elkövet értem. Hittem neki, és hálával gondolok rá ma is. Utólag tudtam meg, hogy 50% eséllyel toltak a műtőbe.
Sikerült a műtét,áttétek nem jelentkeztek, így nem volt szükség semmilyen utókezelésre. MEGGYÓGYULTAM!!! Persze nem ment volna ilyen simán a gyógyulás, ha nem áll mellettem férjem és iker fiaim. Köszönet mindenkinek!
Kati
azért érdekes mig öregapám megengedte magát tüdővel műteni,a kertszomszédunk meg nem,egy szobában feküdtek.ezvolt 1980ban.81ben öregapámnak temetés lett a vége-tüdőrák.1év brutális szenvedés,….kertszomszédunk az öreg sanyibácsi csak páréve haltmeg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!és nem tüdőrákban!az biztos én nemengedném magamat megműteni!