“A vesicoureteralis reflux (VUR) alatt azt az kóros eltérést értjük, amelynél a húgyvezetékek húgyhólyagba való belépésénél lévő záró mechanizmus működése elégtelen. Ilyen esetben a hólyag összehúzódásakor a vizelet nem csak külvilágba ürül, hanem egy része visszaáramlik a húgyvezetékbe, sőt a vesemedencébe és vesekelyhekbe is.”

Az ember egy betegség specialistájává lesz, amikor az bekerül a családjába. Mi kislányunk által ismerkedtünk meg ezzel a rendellenességgel.
Három hónaposan lázas lett. Egy hétig antibiotikumot adtunk neki és úgy tűnt minden rendben, de a láz ismét visszatért. Orvosunk ekkor kezdett gyanakodni. Egy vizeletvizsgálat alapján azonnal beküldött az I-es számú Gyerekklinikára. Közölték, hogy kislányunknak vesemedence-gyulladása van és bennt kell maradni a kórházban. Azonnal kanült tettek a fejébe. Mint anyát, nagyon megrázott a dolog. Az adatait sem tudtam végigmondani, már kitört belőlem a sírás. Nehéz volt először szembesülni a helyzettel, a tehetetlenséggel. Kis idő után össze tudtam magam szedni.

Ismét kellett volna vizeletminta, de a betegség miatt ez fájdalommal járt, így várnunk kellett. Már pedzegették a katéterezést, de végül összejött.
Az ultrahang nem mutatott szervi elváltozást. Kislányunk vénásan kapta a gyógyszereket és csak ezeket vette zokon. A gyógyszer gyorsan hatott, hamar elmúltak a fájdalmai.
Másnap hazamehettünk, csak a vénás injekcióért kellett visszajárnunk még két napig.

Megkaptuk a zárójelentéssel az utasításokat: három hónapig naponta antibiotikum, ez idő leteltével pedig egy hólyagfeltöltéses vizsgálatot csinálnak.
A gyógyszert szívesen ette kislányunk. Háziorvosunk a Normaflore-t javasolta még, hogy az antibiotikum kellemetlen hatásait csillapítsuk.

Eljött a vizsgálat ideje. Mi végig bent lehettünk és elterelhettük kislányunk figyelmét, aki ismét hős volt és egy kicsit sem sírt. Egy vékony katéteren keresztül vezettek fel folyadékot a hólyagjába és közben röntgenen figyalték a folyadék útját. Közölték a rossz hírt: a vizelet visszafolyik, nem működik jól egy záróizom. A nővérke próbálta mondani, hogy ez nem olyan nagy baj, valószínű helyrejön, vannak ennél súlyosabb betegségek is, de ettől nem lettem nyugodtabb.

Egy évig tovább szedtük naponta az antibiotikumot a Normaflorral.
Az Interneten utánaolvastunk, és kiderült a legtöbb esetben magától helyrejön, nem kell műteni. Hála Istennek, mi is ide tartozunk. Egy év után ismét megcsinálták a hólyagfeltöltést, amit már kislányunk nem viselt olyan jól. Közölték a jó hírt: helyrejött, vége a gyógyszerezésnek.

Azóta eltelt három év és nem tapasztaltuk még a sok antibiotikum rossz hatását és még az orvosktól sincs félelme kislányunknak.
Azért osztom meg történetemet, hogy tudd: szembenézni a betegséggel sokkoló, benne lenni drága, de túl leszel rajta és véget fog érni.