Július közepén vidéki barátainknál vendégeskedtünk. Vasárnap indultunk haza Budapestre gépkocsival. Útközben rosszul lettem, hányás gyötört. Haza érve széntablettát vettem be – gondolva gyomorrontást kaptam – de az állapotomnem javult. Hétfőn reggel értesitetük a házi orvost, aki hogylétem felöl érdeklődöt majd rá két napra meg is látogatott.

Antibiotikumot, meg még két fajta orvosságot irt fel, amitől az állapotom nem lett jobb.Sajnos cukros is vagyok.Miután állapotom egyre romlott, már sem enni, sem inni nem tudtam – a torkom összeszorult görcsölt,ha nyelni akartam – leesett egy éjszaka a cukrom, rosszullétemet a feleségem észrevette és a mentőket értesitette. Ők visszahoztak a tudati állapotba de többet nem kérdeztek, miért kerültem ebbe a helyzetbe.

Két hét elteltével egy szombat reggel az ügyeletet kértem ,hogy segitsenek. Az ügyeletes orvos látva állapotomat azonnal intézkedett és beutalt a László korházba.A korház ügyeletese mikor meglátott, azonnal infúziót köttetet be és csak ezután intézte az ilyenkor szükséges adminisztrációkat. Hétfőn az illetékes osztályos főorvos vett kezelésbe. Mindenféle vizsgálatokat elvégeztetett, majd közölte, hogy utolsó percbe érkeztem, mert életveszélyes állapotban vagyok. Infúziók és gyógyszeres kezelések után 10-napelteltével kerültem haza.

Csak hálával tudok visszagondolni az osztály orvosi és ápolói kolektiva álldozatos figyelmes munkájára, pedig ők is létszám hiányossan teljesitik hivatásukat, kitünő figyelemmel.

Tisztelettel: Dankó László