12 éves koromban szívizom gyulladást állapítottak meg az orvosok. Hosszas korházi, majd szanatóriumi kezelés után normális életet élhettem. Folyamatos cardiológiai kontrollra jártam. 18 éves koromra már csak rossz emlék volt az egész. Akkori orvosom azt mondta, úgy néz ki, kinőttem. 20 évesen férjhez mentem és 1 év múlva megszületett a kislányom. Évekig fulladtam és nagyon fáradékonysággal küzködtem, de mivel túlsúlyos voltam, és nagyon sokat dolgoztam, azt gondoltam, ezek miatt van. Ebben a hitemben a háziorvosom is megerősített, s akkor elhatároztam, hogy lefogyok.
Rendszeresen aerobikoztam kondi terembe jártam. Itt figyelmeztettek, hogy ki kell kérnem a háziorvosom véleményét, aki örömmel nyugtázta, hogy végre le fogok fogyni. Meg sem vizsgált. 6 hónap múlva kutyasétáltatás közben vért köhögtem. Azt gondoltam, tüdőbeteg vagyok, ezért elmentem tüdőszűrésre, ahol közölték velem, hogy a tüdőmnek semmi baja, viszont a szivem szinte egyáltalán nem működik. Korházba kerültem, és kivizsgálás után 1 hónappal megműtöttek. A műbillentyű beültetésig egyedül nem mehettem ki az utcára sem, életveszélyes állapotban voltam. Ekkor 31 éves voltam. 10 éven keresztül csak apró problémák merültek fel az egészségemmel kapcsolatban. A gyógyszereket – amiket életem végéig szednem kell – mindig rendesen szedtem, folyamatos kontroll alatt tartva.
De azután hirtelen rosszul lettem, fulladoztam, éreztem, ahogy a tüdőm megtelik vízzel. Oka: műbillentyű trombózis. ez már a 2. tánc volt. 3 napos intenzív vérhigítás után sikerült túlélnem. A 2008-as évet szívesen kihagynám az életemből. A férjemnél gégerákot diagnosztizáltak. 3 hónapos korházi kezelés és 6 hónap kemotherápia és sugárkezelés után javult az állapota. Októberben azonban szívinfarktussal és trombózisokkal korházba kerültem. 5 napig élet és halál között lebegtem. Eközben megsérült a légcsövem, állandó szűkülettel küzködöm. Az utóbbi 3 hónapban 1 alkalommal trombózisom, 4 alkalommal tüdőödémám volt. A tánc egyre gyorsul, és én egyre jobban szédülök. Most 44 éves vagyok…
