Azt mondta nekem, ne aggódjam, mert szép vagyok, találok egy férjet, gyerekeink lesznek és boldog leszek. Mindezt egy pszichiátriai osztályon, ahogy skizoaffektív zavarral, kényszerbetegséggel, és bulimiával voltam jelen. Ő még nem tudta, ezzel mennyire felzaklat, mert anti-, és aszexuális vagyok, tehát kizárt még a párkapcsolat is, a gyerekeket pedig egyenesen gyűlölöm. A hangfrekvencia, amit kiadnak magukból, olyan fokon sérti a lelkemet, hogy arra ingerel, szájbarúgjam őket. Bocsánat, valaki a macskákat utálja, én a gyerekeket. Nem tehetek róla. A skizoaffekítv zavaromhoz tartozik. De nehogy általánosítsunk, nem minden skizoaffektív agresszív, csak én.

Szóval régen délután félegykor keltem, ötkor ettem, este tízkor tejeskávéztam, és hajnali négykor feküdtem le. A kórházmániám miatt átálltam nappali üzemmódra. Most elmesélem, milyen ez nekem:

Fél nyolckor kelek, megiszom három kávét. A harmadiktól már rosszul vagyok, de olyan ez, mint az alkoholizmus KELL MÉG! Aztán váltok pár szót neten az ugyancsak beteg barátaimmal, aztán bolt, aztán húsz perc szobabicikli, aztán egy óra alvás ebédig, ami délben van, szigorúan. Utána folytatom az evést,mert ugyebár jó bulimiáshoz híven nem tudom abbahagyni. Először is megszem a vacsorára szánt kakaós csigámat, ja merthogy én csak és kizárólag kakaós csigát vagyok hajlandó enni epres joghurttal. Szóval megeszem a vacsorát, utána lemegyek kajabeszerző körútra. Általában pékárukat veszek, de volt már tizennégy palacsinta is, amit abban a pillanatban megutáltam, és ötezer-hatszázhuszonkilencedszerre, hatodik éve megfogadtam, hogy ilyet soha többé. A tizennégy palacsinta kihányása után szenvedtem, mint a veszett állat. Nem csináltam semmit, csak ültem egy fotelban, és mondogattam, hogy ilyet soha többé. Másnap délig tartott.

Most várom, hogy az akupunktőr adjon egy időpontot, mert állítólag meggyógyít.

Következik az éjszaka, az olvasás, azután a hallucinációk időszaka. Éjjel felébredek, és látok tárgyakat, meg akarom fogni, és akkor jövök rá, hogy nincs is ott. Meg állítólag járatom a szám meg nem állva, és kiabálok is, olyanokat, hogy JAJJ, NE!, meg MIT AKARSZ TULAJDONKÉPPEN? Meg azt, hogy ÉRTSD MÁR MEG!

De nem csak ilyen száraz az életem, az üres óráimban gondolkodni is szoktam. Meg verseket írok, például ilyeneket:

Egy dolog itt nem kerek.

nő vagyok-e, vagy gyerek.

huszonhat éves vagyok,

felnőtt nyomot mégsem hagyok.

Gyerekem sohasem lesz

A párom inkább kiskutyát vesz,

ha egyáltalán lenne párom,

de én még azt sem kívánom.

Mert egy kisgyerek a szüleivel él.

Éppen hogy csak jár, éppen hogy beszél.

Tehát a válasz megszületett

Akár egy világra jött kisgyerek.

*

Először csak ordítottam.

Energiámat erre fordítottam.

Örültek neki, nem féltek,

Azt jelentette, hogy élek.

Ők akkor még nem tudhatták,

tudásukat maguk ellen fordították.

Nem ők tehetnek róla, hanem „azok”,

hogy antiszociális vagyok.

Ha kérdeznek, hogy mi bánaszt,

előadok egy konzerv választ.

Akaratom nem erre szántam,

Amit tettem, rég megbántam:

Nem akartam, de mégis tettem:

Bocsánat, hogy megszülettem

*

Egy újabb nap,

Egy újabb élet.

Újra csak

Mindentől félek.

Új szenvedés

Új kínzás, és

Újra csak

Egy szívrepedés.

Újabb könnyek

Újabb bánat

Úgyis jönnek

Meg nem állnak.

*

Szükség hívta forradalom,
miről szólna most a dalom.
Kárpátiát hallgatok.
mert nemzeti radikális vagyok

Jöhet vízágyú vagy könnygáz,
veszélyben van minden ház,
de nem dőlhetnek össze otthonok,
mert nemzeti radikális vagyok

Negyvenkilenc kilós lány, csupán,
vághatnak még jól kupán,
de ottleszek, ahol a nagyok,
mert nemzeti radikális vagyok.

*

Nem tudom, hány éves vagyok,

Nem mondják meg a nagyok.

Nem tudom, hogy hol a helyem

Valahol elvesztettem a fejem.

Nem tudom, higgyek-e még Ózban

Összekuporodom magzati pózban

Nem tudom, hogy merre menjek,

Ajánlották már Mennyet.

Nem tudom, higgyek-e nekik,

de ők is azt az utat követik.

Nem tudom, hogy menjek-e velük,

De nekik még megvan a fejük.

*

Talán egyszer megtalálom én is a fejem. A macskámat meg nagyon szeretem.