Szabó Boglárka vagyok egy 17 éves lány. Nálam 2008 decemberében derült ki a cukorbetegség. Eleinte fáradékony voltam,sokat ittam, kiszáradtam, a nyelvemen fehér kis holyagók jelentek meg, szüleimmel nem tudtuk, hogy ez mitől lehet, azt hittük,hogy csak megégettem valamivel, nem tudtam nagy fizikai erőt igénylő dolgokat csinálni,mert hamar kifáradtam és levegőt is nehezen kaptam.

Elmentem a gyerekorvosomhoz,de ő nem tudta megállapítani ezekből a tünetekből, hogy mi is lehet a bajom. Adott antibiotikumokat, hogy szedjem be ha nem múlik akor menjek el a gégészetre. Másnap reggel arra keltem,hogy szinte nem tudok lábra állni, a hátam is nagyon szúrt, nyomott. Elmentünk az ügyeletre ott kaptam injekciót,mert a vesémre gyanakodtak.

Telt múlt az idő nem akart múlni a fájdalmam, szüleim kihívták az ügyeletet, az ügyeletes doktornő rögtön megmérte a cukromat és 39-es cukorral szállítottak be a Ceglédi kórház intenzív osztályára. Ott már stabilizálták az állapotomat, azóta szerencsére nincsenek gondjaim a cukrommal.

Könnyen feldolgoztam, de persze azért néha zavar néhány dolog,amit a többi embernek lehet nekem meg mért nem?