A történetem szomorú, miután orvos – beteg bizalmárol szól. Történetemet korábban leirtam, hogy a háziorvosom ” nem ismerete fel ” szalmonella fertőzésem tüneteit és két hétig különféle gyógyszerekkel kisérletezett.
Egy szombat napon már igen rosszul voltam, és az ügyeletet értesítettem, aki a László Kórházba vitetett.
Utolsó pillanatban kerültem kórházi kezelésre, ahol tiz nap alatt lábra állitottak. Köszönet érte.
Tekintettel arra, hogy II.cukor-beteg is vagyok, a kezelő főorvos úr a zárójelentésbe mindezt rögzitette és Diabetológus segitségét is javasolva a házi orvoshoz utalt. A vércukor rendszeres ellenőrzésére már tiz éve járok Diabetológushoz. A korházi zárójelentésben inzulin kezelést javasoltak, miután a kapott fertőzés a cukorháztartásomat lerontotta. Bejelentkeztem Diabetológus főorvosomhoz, kérve segitségét.
A zárójelentés alapján rövid úton beutalt a Délpesti Korház III. Bel-osztály Diabetologiai osztályára.
Egy hét alatt beállitották a szükséges inzulin adagolást, amit tételessen felsorolva utasitásba rögzitve átadtam házi orvosomnak. Köszönetemet kivánom kifejezni a korházi osztály minden dolgozójának a figyelmességükért, pontosságukért, gyógyitó munkájukért.
A korházbol távozva elláttak megfelelő mennyiségü inzulinnal, Novo-pen adagoló készülékkel, teszt csikkal.
Amikor fogytán volt az inzulin, kiirás végett felkerestem a házi orvosomat, aki legnagyobb megdöbbenésemre megtagadta azt. Hiába utaltam a zárójelentésre és a Diabetológus főorvosi utalásra, hajthatatlan volt.
Elkeseredésembe kénytelen voltam a bizalmamat megvonni tőle, közölve, hogy még élek, ez nem rajta mulott. Felkerestem a lakhelyünkhőz hasonló közelségü házi orvosi rendelőt és találomra bejelentkeztem a legközelebbi doktórnőhöz. A doktornő elmondta, hogy ugyan nem az ő körzetébe tartozom, de megértve elkeseredésemet szivesen elfogadott. Ez fél évvel ezelött történt, azóta megnyugodva bizalommal fordulhatok, illetve fordulhatunk feleségemmel együtt gondjainkal új házi orvosunkhoz.