Kb. 2-3 éve kezdődött nálam, most vagyok 18 éves. Először csak azért nem tudtam aludni, mert izgultam valamilyen a közeljövőben történő esemény miatt, ez amolyan pozitív stressz, azt hiszem. 16 éves koromra egyre gyakoribbá vált. Nem az zavart, hogy nem tudok aludni, hanem az, hogy a másnapom egyenlő a nullával, olyankor nem vagyok képes teljesíteni az iskolában sem szellemileg, sem fizikailag. 17éves koromra az alvászavarhoz jött egy kis pánikbetegség, (heves szívdobogás érzés, gyakori halálfélelem) állndó szorongás, bár nem is tudom melyik volt előbb. Több fajta gyógyszert is kiírt a háziorvosom, altatót, szívritmuszavarra való Concort, Xanaxot, holott semmi szervi problémám nem volt és most sincs (voltam kardiológusnál ahol ezt megállapították)…Természetesen ezelőtt növényi eredetű “bogyókat” is kaptam, amitől állítólag el lehetett aludi, én nem tudtam.. valószínűleg pszichés okai lehetnek a problémáimnak (erre egy kis ideje jöttem rá magamtól), de ezt egy felnőtt orvosnak tudnia kellene, vagy legalább is nem kellett volna altatókat írni, hiszen az csak felületes kezelés… Egyszer szedtem be elalvás előtt és hatott, aminek örültem, de teljesen kómás lettem tőle, nem jött a várt erdmény másnap, nem voltam friss, kipihent. Voltak olyan időszakok, amikor nyoma sem volt az alvászavaraimnak, pl. amikor viszonylag kiegyensúlyozott párkapcsolatban éltem, ez is igazolja, hogy pszichés eredetűek a problémáim. Amikor vége lett ennek a kapcsolatnak jó ideig még ezután is tudtam aludni. Aztán 18 éves koromra szinte minden héten vannak olyan napok, amikor nem tudok aludni, a depresszió jeleit is feledeztem magamon. Voltak olyan pillanataim, amikor majd kiugrottam a bőrömből, jól éreztem magam, pár óra múlva pedig kuksoltam a sötét szobában. Volt olyan, hogy 1 héten keresztül mindennap vettem be, a korábban egyszer már kipróbált altatóból, így tudtam elérni egy nagyon minimális alvást hajnalban, nem tudom pontosan mennyit, nem is éreztem, hogy aludtam, csak onnan tudom mert álmodtam. Fejgörcseim vannak, nem tudom hogy ez a nemalvás számlájára írható-e le.. Csak a fejem jobb oldala görcsöl, olyan mintha szét akarna robbanni, feszül. Álmos pedig az egyáltalán nem vagyok, még ásítani sem ásítok soha, teljes szívemből irigylem azokat, akik bárhol, bármikor képesek elaludni. Már régebben is javasolták, hogy menjek el pszichológushoz, de akkor még nem éreztem késznek magam  ahhoz, hogy egy idegen előtt beszéljek a problémáimról, sőt még nem idegen előtt sem tudtam ezt megtenni.. Ma már készen állok erre, remélem jót fog tenni, ha egy szakember meghallgat, remélem tud nekem segíteni. Persze tudom, hogy ez nagy részben vagy teljesen rajtam múlik, a pszichológus vagy pszichiáter csak a helyes útra próbál rávezetni és segít kianalizálni az alvásgondok forrását. Rengeteg akaraterő kell ahhoz, hogy ne másra támaszkodjak (pl:gyógyszerek), várva a megoldást. Elszomorít, hogy egyre több hasonló problémákkal küszködő ember levelét olvastam. Talán ez a mai kor népbetegsége és emiatt a nagyon gyorsan változó, magas követelményekkel teli világ miatt alakult ki és a gyengéket, érzékenyebbeket éri el. Persze a saját, otthonról hozott családi problémáknak is nagy szerepe van ebben, legalább is nálam így van. Nem bírom a gyűrődést, de dolgozom rajta, hogy a jövőben stresszmentesebb legyek és jó sokat tudjak majd aludni. Bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot az életemben, ami nem öl meg , csak megerősít és annál könyebben veszem majd az akadályokat később. Mindenkinek magának kell megkeresnie a baj okát, hiszen mi ismerjük magunkat a legjobban bár még mindig nem eléggé, és nem kellene a gyógyszerektől várni a csodát, általában nem a könyebb út a megfelelő, célra vezető, hanem mindig a nehezebb.

Remélem előbb-utóbb az itt lévők kilábalnak  majd a problémájukból és sikerül elrendezniük a dolgaikat,a pihentető alvás érdekében!

Dóri