Férjemmel már jó pár éve együtt voltunk, amikor gondoltuk egy kisbaba bearanyozná az életünket. Ja de ekkor még nem is gondoltuk hogy az nem fog simán menni;;;((((Már jó ideje próbálkoztunk a babával, de nem jött össze amikor gondoltam kivizsgáltatom magam. Mindjárt Tapolcára küldtek minket, de mi meg úgy gondoltuk még adunk magunknak egy kis időt, hátha sikerül orvos nélkül is teherbe esnem. De az idő telt, és én minden hónapban csalódtam azokon a napokon amikor megjött.

Újra elmentem a dokmhoz, ő laborba küldött és mivel jó volt az eredményem újra kaptunk beutalót Tapolcára. De mi megint nem mentünk el, mert tudtuk csak akkor van értelme elkezdeni ha el tudunk járni rendszeresen, de ez a munka miatt nem volt megoldható. Így megint csak teltek a napok,hónapok. Majd egy rákszűrés alkalmával beszélgettem a dokimmal és kérdezte mi volt Tapolcán. Mondtam neki hogy nem voltunk, meg azt is hogy miért. Erre ő adott beutalót a férjemnek egy kivizsgálásra, szerencsére vele minden rendben volt. Ekkor már teljesen elkeseredtem hogy tényleg én vagyok az oka a gyermektelenségünknek;;;((( Mivel páromnál minden rendben volt így én következtem.

Petevezeték átjárhatósági vizsgálatra kellett mennem, ahol kifogta a mufurc dokit, neki az volt a legnagyobb baja hogy miért kell ezt a vizsgálatot neki most elvégeznie. Én mondtam neki hogy 2 hete kaptam időpontot, és nehogy már én legyek a hibás mert neki egy kicsit dolgoznia kell. Na ezzel elástam magamat, mert érzéstelenítő nélkül csinálta meg ezt a kis beavatkozást, hiába szóltam neki hogy nagyon fáj és rosszul vagyok,ő nem foglalkozott vele. Itt kiderült hogy a jobb oldali petevezetéken minimális az elzáródás, de ez meg is oldódott a durvaságának köszönhetően. Vizsgálat után szólt hogy készen vagyunk, üljek át a tolókocsiba és mehetek. Én meg olyan rosszul lettem hogy egy pillanat alatt levert a víz, a hálóingem tiszta víz lett, és ha nem űlök akkor tuti padlót fogok. Na ekkor megijedt a doki és emberibb lett, talán felfogta hogy nem viccből szóltam hogy fáj.

Ez a vizsgálat volt 2005.október végén és decemberben megtörtén a csoda TEHERBE ESTEM;;))))) A terhességem végig hánytam, de nem zavart mert tudtam bennem növekszik a kisbabám. A 36.hetes ultrahangon mondták hogy a kicsilány bizony kicsifiú. Meglepődtünk és a Bettina Kitti helyett az Olivér Zsoltot választottuk. Majd a 37.héten 11.5 órás vajúdás után megszületett VARGA OLIVÉR ZSOLT 2600gr-al és 48cm-el, valamint hosszú hajjal egészségessen. Gyönyörű volt a szülésem még a fájdalmak ellenére is bármikor úra vállalnám. Olivér most mér 3 éves és 3 hete már ovodás, pedig még csak most született. Ő tényleg egy igazi kis csoda nekünk.

Ez a mi kis történetünk.ÜDv Moncsi