Sziasztok!
A pánik börtönében folytatása ami lemaradt.
Amikor letelt az idő Tündérhegyen,egy darabig a még a hatása alatt voltam.Aztán kicsit jobban voltam elmaradtak a sírások.Kis idő múlva megint jöttek a rohamok,de annyira,hogy féltem beszállni a liftbe és a kapuba már az ájulás környékezett,hogy elájulok,nagyon de nagyon rosszul éreztem magam,féltem ki menni az utcára.aztán gyorsan vissza fordultam.
Találtam nálunk a családsegítőben egy ingyenes terepautát akihez elkezdtem járni beszélgetésekre.Elmentem 3-4 alkalommal,aztán a doktornő azt mondta,hogy annyi sok összetevője van a problémámnak,hogy azt se tudja mit kezdjen velem.Hát nem voltam feldobva……ettől kezdve nem mentem többet,mert nem láttam értelmét.
Úgy,hogy küzdök mindennap 44 évesen,mert ezt így tudom jellemezni.
Örülök ennek az oldalnak,hogy van kivel megosztani ezeket az érzéseket,mert a környezetem nem érti meg.:(
Kedves Kíra 17
Nem vagyok orvos, csak a magam életéből tudok tanácsot adni, ha megengede.
Én hihetetlenül izgulós gyerek-kamasz voltam, nem mertem még a boltba sem elmenni, telefontálni idegen embernek. Rá kellet magam kényszeríteni, h egyáltalán másokhoz szóljak.
Nekem a színjátszás segített. Szöveget előre betanultunk, így magam lehettem, de mégis mankóva kommunikáltam, Azután meg már élveztem h más bőrébe bújhatok, de belejátszhatom saját személyíségem is a szerepbe.
Nem kell nagy volumenű színjátszása gondolni-iskolai színten.
Nekem tényleg segített, önbizalmat adott és a társaim előtt is különlegesebb lette,
Hátha… Sok sikert!
Sziasztok!
Tudjátok nagyon kéne a segitségetek már nagyon régen gondolkozok azon, hogy tudnám megszüntetni a szorongásomat,de igazából nemis tudom h szorongásnak merjem-e nevezni?! Ugy vagyok vele, hogy mikor reggel felkelek semmi bajom vagyis otthon olyan jol érzem magam biztonságban, olyan természetesen de mikor kilépek az ajtón és beérek a suliba teljesen más ember leszek, nagyon félénk és a hangom is elhalványul főleg mikor a figyelem középpontjába kerülök (…)és hiába probálok önmagam lenni nem sikerül gondolkoztam rajt hogy tudnám ezt kiköszöbülni de sehogy se sikerül szoval remélem van köztetek valaki aki tudja mi is a bajom igazából….Remélem kapok valami választ
Sziasztok!
Anikó65 írtad korábban, hogy voltál Tündérhegyen, én előtte állok, de még nem sikerült eldöntenem, valóban érdemes lenne- e oda befeküdni. Neked mennyiben segített? Milyen hely? Köszönöm.
Az volt a gond,hogy már tovább az orvos nem engedte,hogy maradjak.Mint írtam van 1 határ aminél abba hagyják.
pedig jobb lett volna, ha maradsz a terápiába. idővel könnyebb lenne. kár, hogy feladtad. én még mindig nem írtam végig a történetem… regény lenne.
ismerem a pánikot.
nem muszáj mindig szenvedni
Szia Anikó!
A kiút mindenkinek adva van és ki lehet gyógyulni ezt nyugodtan elhiheted.
A törénetem megtalálod a
http://www.panikbetegseg.5mp.eu honalpomon.
Üdv: Ágnes