Anyám halála után 1 éve,kezdődött a rosszul létem.Vendégségben voltunk,ahol egy hasonló körülmények közt halt meg egy rokon.Állandóan ezt hallgattam akkor,úgy mint ahogy Anikó anyukája.Előtört bennem az az iszonyatos lelkifájdalom anyám miatt,hogy a helyzet terítéken volt.
Haza felé már az autóban úgy éreztem,hogy elájulok,utközben megkellett állni a sogornőmnél,ott gyorsan lefeküdtem pihenni.Egyszerüen nem tudtunk haza indulni,mert állandóan hányingerem és hasmenés érzésem volt.
Kb.1 óra múlva haza indultunk,én ágynak estem napokig feküdtem,rosszul voltam,de nem fájt semmim.Nem tudtam mi történik velem.Jó pár nap múlva kihívtuk a háziorvost,aki azt mondta depresszióm van és nyugtatót írt fel.Állandóan aludni akartam.De múszáj volt felkelnem,hisz 2 gyerekem van.
Az első férjem motorbalesetben halt meg 29 évesen,hátra hagyott 1 gyermeket 5 évesen.Anyám 52 évesen halt meg.Az álmaimba kisértettek hol egyik-hol másik.A férjem abba maradt 5-6 év után(visszatérő ugyan azok az álmok voltak,hogy nem halt meg.Vittem a ruhát a kaját neki és nem akarták,hogy elmondjam senkinek,hogy él.)
Anyámmal a mai napig álmodok,hogy él valahol,szoktunk találkozni,beszélni,de van mikor elfut előlem,sőt 1 időben a hangjára ébredtem,hogy a nevemen szólít.
Mikor felébredek ezekből az álmokból csak sírok és nincs kedvem senkivel beszélni.
Nagyon sokszór hangulat változásaim vannak,nem beszélek mint aki szájzárat kapott,a környezetem azt hiszi haragszom.Amikor meg beszélek,akkor a jövőhetet is elbeszélem.Egyik végletből a másikba.
Sokszór szeretek egyedül lenni magamba,másszór hiányzik a társaság.Rossz egyedül pár nélkül,de mindig vissza fog,hogy kinek kellek ennyi betegséggel és ez is nagyon befordít.Jó pár helyre már beírtam itt a történéseimből.
Szia!
Hát ezek nem szép dolgok, ahogy belegondolok…sőt…de próbáld meg rávenni magad, hogy lezárd ezt a korszakot magadba! Legalább is én úgy gondolom, hogy máshogy nem fogsz tudni továbblépni.
Szia Deportivo!
A férjem anno 14 évesen vesztette el az anyukáját.Apja nevelte egyedül és ahogy én tudom fiatal korában lehúzós barátai voltak,akikkel iszogatott.Amikor nekem udvarolt üditőt ivott mindig.Tehát 19 évesen nekem nem tünt fel semmi,amikor hozzá mentem.
Az 5 év hamar elszállt.Az első évben semmi extra nem volt,született 1 gyerekünk.Akkor őt behívták katonának 1,5 évre.Mire haza engedtek a kórházból már ő bevonult.Leszerelése után kezdödött lassan,hogy meglássam a valóságot.Az 5-dik év tette be a kaput nálam.A válás meg hónapokba telt.Valóban már nagyon féltem tőle,de sikerült elválnom tőle.
Ja a kés nálam is meg volt az éjszakai adjál enni,csak nekem a hátam mögött állt vele.
Jaj és még valami, úgy gondolom így már teljesen jelentéktelen az amit írtál történetnek, hiszen a lényeg ott van amit az én hozzászólásomra válaszolva írtál…Te ott abban a kapcsolatban tetted tönkre magad, csak mindenkinél másképp jelennek meg az eredmények, kinél rövidebb kinél hosszabb idő múlva…nálam rövidebb idő alatt enyhébb dolgok miatt, nálad hosszabb idő alatt sokkalta komolyabb problémák miatt…
Szia!
Hát így elég érdekesnek tartom már azt is, hogy 5 évig bírtad azt, hogy ne add be a válópert. Nem tudom és nem is értem…egyik félt se, hogy miért lett alkoholista ő, de h te miért nem változtattál?…hibáztál, nem tudtad kész, tovább kellett volna lépned, ehelyett szerintem akkora lelki traumák értek, hogy iszonyat. Hogy tudtál így élni? Most amikor elolvastam amit írtál, azt hittem a nagymamám ír:)…az én nagyfaterom is alkoholista volt, én már nem nagyon ismertem, 60 éves sem volt talán amikor elhunyt alkohol problémái miatt. Ugyanezeket művelte, kést szorított a torkához felkeltette éjszaka, csináljon kaját stb…aztán faterom, tehát a gyerekük:), 18 körül lehetett, ugyan így éjszaka jött haza, aztán földre vitte…azt hiszem az volt otthon náluk az utolsó jelenet…Ezek a betegségeid, mind mind ezekből adódnak, évekig félelemben, rettegésben éltél, emiatt nem mersz senki felé megnyílni, mert félsz nehogy úgy járj mint 20 évesen…gondolom ölöd magad emiatt is, hogy miközben inkább hagytad hogy legyűrjön a rettegés, nem változtattál, az idő pedig elrepült…Édesanyád halála pedig nem hinném, hogy a te lelkeden szárad, gondolm tudták mit csinálnak az orvosok…én sem döntöttem volna másképp, leginkább az orvosokra bíztam volna, amíg nem engeded és nem zárod le vele kapcsolatban is a lezáratlan ügyeket mindig visszajön és amíg nem győzöd le azt a félelmed, hogy édesanyád nélkül elveszett vagy és egyedül maradtál, addig szintén bezárkózott maradsz és csak még jobban leamortizálod magad. Úgy gondolom ez az ezred része amit ide leírtál, azoknak a dolgoknak amik történtek veled, de szerintem ezek lehetnek a megoldások amiket írtam…ez így eléggé felszínes amit én is leírtam…
A meghalt kozeli hozzatartozoval almodni,termeszetes jelenseg.Az almok rendszerint az ebredest megelozo idoszakban jonnek,amikor meg fel nem ebredtunk,de csupan szendergunk.Elmenkben az elhunyt realis valosagkent el.Azt barmikor elo tudjuk idezni emlekeinkbol.Nyilvan a visszatero almok jeleznek egy veluk el nem rendezett konfliktust,vagy valami okkal,vagy ok nelkul erzett lelkifurdalast.Pszichodrama jatekaim alkalmain tobb ilyen lerendezetlen konfliktust jatszottam le tarsaimmal.Rendszerint egy ilyen dramajatek meg oldja a visszatero almok problemajat.
Szia Deportivo!
Nem is tudom büntudatnak érezzem amit írok most.
19 évesen hozzá mentem a motorbalesetben meghalt férjemhez.Sajnos esküvő után derült ki,hogy iszik.Teltek az évek egyre többet ivott.Félre lökött az asztalnál ahol 1 üveg pohár volt és bele tenyereltem,2 inszalagot vágott át,megműtötték.Éjjelente mikor haza jött lerántotta a takaróm mikor aludtam,és kirángatott az ágyból,hogy adjak neki vacsorát,ha nem tetszett kiborította.5 év után beadtam a válópert.Mikor megtudta,persze piásan jött haza lefogott az ágyon és 1 pengével akarta elvágni a nyakam.Ekkor kívántam a halálát,de szerintem másnak is hirtelen rossz gondolatai támadnak ilyen esetbe.Rá 2 évre halt meg.Kitértem egy kicsit jobban,hogy megértsétek.1992-ben halt meg,de pár éve abba maradt az ismétlödő álom,amit már álmomba tudtam előre mit fogok álmodni.
A másik halottam anyám,sajnos utolsó éveiben ivott.
Gyomra bevérzett,kórházba került.Egy tükröt akartak ledugni neki,hogy hol vérzik.Könyörgött,hogy “Anikó ne enged,mert akkor nekem végem.”Nem tudom bele avatkozhattam volna az orvosi vizsgálatba,hogy ne.Megcsinálták a tükrözést.Amikor eljöttem és utánam nézett anyám (ezt a nézést nem lehet elfelejteni),még ugymond jól volt.Épp.hogy haza értem,jött a telefon azonnal menjek vissza,mert cómába esett.Már nem ismert meg,ellökte a kezem.Reggelre meghalt.:((((
Azóta is jár a fejembe,hogy nem kellett volna engedni a tükrözést?!Ő viszont 1996 óta jár álmomba a lakásomba,hol beszélünk,de nem árul el semmit magáról,vagy csak elsuhan az ajtó előtt.Mikor felébredek olyan valóságosnak tünik,aztán jön a döbbenet meg a lehangoltság.
Szia Anikó65!
Bár én még csak 21 éves vagyok “mit sem tudva a világról”:), viszont a 3 éve tartó fülzúgásom által elég sok mindent megéltem. Úgygondolom ezek ellen a dolgok ellen igen is LEHET tenni! Mind a fülzúgás, mind a tragédiák feldolgozásában…Akarni kell, így van, jól gondoljátok most magatokban, engem még nem ért ilyen közeli tragédia, (bár elhunyt motorbalesetben egy nagyon közeli ismerősöm, akit már születésem óta ismertem.) ám sajnos az élet ilyen iszonyatosan kegyetlen…úgy gondolom még ha lehetetlen is ezeket a dolgokat megkell próbálni feldolgozni, mert csak saját magadat ölöd meg vele, az örökös önmarcangolással, lelkiismeret furdalással, semmire nem mész…ezek érdekes dolgok, miért pont azok a dolgok jönnek vissza amiktől lelkiismeret furdalásod lesz? Miért nem próbál az ember a szép dolgokra visszagondolni? Erről, bár elsőre viccesnek fog tűnni a Star Warsból az egyik jelenet jut az eszembe…”Anakin, Yodaval beszélget, az édesanyja halála miatt és neki tanácsolja Yoda, hogy próbálja meg elengedni és csak a szép emlékekre gondoljon…” Úgy gondolom 2 út előtt állsz, vagy tönkre teszed magad végleg, vagy megpróbálod megváltosztatni az életed, pozitív hozzá állással, mert az élet megy tovább…és senkit sem kímél, sajnos változtatni ezen nem lehet, minden ember előbb vagy utóbb átesik ilyen borzalmakon, úgy ahogy mi magunk is megfogunk halni. Cryplynek igaza van abban, hogy nyílj meg, ám ne mindig erre koncentrálj, ne folyamatosan e körökben mozogj, lépj ki a világba, PRÓBÁLD MEG lezárni a múltad és kezdj új életet! Mert amíg a múltat nem tisztázod le magadba és nem engeded el elhunyt szeretteidet, sosem fogsz kilépni ebből az ördögi körből, ez az ördögi kör pedig úgy gondolom szép lassan befog zárulni, ami azt jelenti, hogy pszichikailag egyre több és nagyobb betegségeket fogsz fölhalmozni magadon, és nem csak így, hanem ezáltal legyengül a szervezeted és ez által könnyeben kapsz el más betegséget is….hosszú folyamat, mind a kettő, de én a másodikat választanám…
Légy erős, amíg nem ismered meg önmagad és nem találod meg a lelki békéd, nem fogsz tudni nyugodtan aludni!
Üdv: Deportivo
Kedves Anikó65!
Sajnos a betegségünknek egyik kísérője a halottakkal való “ébren” álmodás! Nem vagy egyedül ezzel a problémával és igazán nagyon tenni sem lehet ellene. Nekem szeretteim időről időre visszatérnek az álmaimban pedig bizony már rég nincsenek köztünk. Egy egy ilyen “rémálom” után bizony nehéz napok szoltak jönni de próbálj meg mindenképp legalább egy lelki társa találni akivel megoszthatod ezeket az éjszakai álmokat. Az sokat segít! Tipikus amit leírsz mert bizony olykor szépen elüldögélünk magunkban és bezárkózunk a világ elöl. Ez nem jó mert csak ront az álapotunkkon. Nekem szerencsém van mert feleségem ilyenkor kizökkent, még ha kell veszekedéssel is ebből az álapotból. Vagyunk egy jó páran betegtársak akik napi, heti kapcsolatban állunk skypén kersztül és ott beszéljük ki magunkból a dolgainkat. Olyanokkal akikkel fél szavakból is értjük egymást. Mindenképp megpróbálni kinyílni! Ez az igazi megoldás!
Szeretettel: cryply