4 hónapos koromban kaptam egy agyhártyagyulladást, tüdőgyulladással füszerezve. Nagyon beteg voltam, hajszálon múllott az életem. Meg gyógyultam különösebb szövödmény nélkül. Később kezdődtek a gondok, ha vérvétel volt elájultam, fogorvoshoz mentem elájultam, ha mást oltottak be én ájultam el. Kiderült, hogy epilepsziám volt az agyhártyagyulladás maradványa. 4 évig kezeltek, mire azt mondták meg gyógyultam, tehát nem korlátoznak mint epilepsziást. Azóta is gyerek koromba többször előfordult az ájulás görcsökkel. Talán 19 éves koromba ájultam el így a fogorvosnál, azt mondták majdnem szét rúgtam a berendezést. Elmentem a Nagyvárad térre mindenféle epilepszia vizsgálatra, 24 órás alvás megvonás volt. Nem találtak erre utaló jeleket. De a hajlam megmaradt.

Gyerek korom óta kísér ez a betegség tudat, ha kimegyek az utcára, a gondolat a fejembe beugrik “csak el ne ájuljak”.

Nem tudok sorba állni vagy buszon állni, mert érzem esik le a vérnyomásom. Az utcán ha elmegyek egy villany trafóház mellett a zúgása emlékeztet, a villogó fények, szagok, neoncsövek fénye, hangja pedig provokálja azt az idegrendszert ami az ájulásért felelős.

Talán ez az előzménye a pánikbetegségemnek. Próbálom az ilyen hanghatásokat kerülni és hosszú sorba nem állok be.