Nem tudom, hogy így születtem e, vagy kora gyerekkoromban történt e esetleg valami, mindnesetre ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindíg volt egy kis beütésem, mellesleg ez nekem is feltűnt, a pszichiáterem szavaival élve, van, volt betegségtudatom. Nem tudom kinek jobb.. aki dilis de nem tudja magáról, vagy aki még tudja is. Már pár éves koromban voltak dührohamaim, rémálmaim, sírógörcseim, szokatlan félelmeim. A legkeményebb menet azért a kamaszkorom volt eddigi életem során. 2 nap alatt kitépkedtem az összes hajamat, azóta, 23 éve parókát hordok. Volt a repertoáromon látványos de csak “” jelzés értékű ér felvagdosás, depresszió, volt hogy az ágyból sem tudtam kikelni. (később sajnos hirtelen felindulásból komolyabban is átvágtam a csuklómat, órákat varrták az idegeket,hogy tudjam még mozgatni. Majdnem elvéreztem -egy trombózis miatt véralvadásgátlót szedtem amikor felvágtam..)- ez egyébként 3 éve volt, az ok- azt gondoltam, megcsalt a párom.
Nálam pedig csak két szín van ám, a rózsaszín és a fekete.Vagy minden happy vagy nincs értelme élni. Sajnos köztes érzelmekre nem vagyok képes. E között a két szín között vergődöm nap mint nap, hol szépnek látom a világot és egy zen szerzetes nyugalmával csinálom a dolgaim, hol mindent dobni akarok egy pillanat alatt és minden alatt MINDEN-t értek. Az egész életet, sajnos. Magamon kívül azomban másnak soha nem tudnék ártani. Ez azért megnyugtat. Magamnak viszont sokat ártottam már. Sokszor összevagdostam magam, a hajamat a mai napig napi rendszerességgel kitépkedem. Az,hogy szándékosan nem ártanék másoknak persze nem azt jelenti, hogy nem tudok tönkretenni embereket magam körül a labilis lelki állapotaimmal, kiborulásaimmal vagy épp a ragaszkodásommal.
Van néhány story-m amit majd szeretnék megosztani.. mint pl, hogy kerültem ki vonattal törökországba egy faluba, egy laktanya mellé és éltem ott évekig egy török katonát szeretve aki menekült előlem, vagy..hogyan lett a férjem egy Iraki rendőr,..vagy hogyan gyalogoltam haza szerbiából..vagy..hogyan akartam eladni a fél vesém, hogy lakást béreljek belőle törökországban..( egy kis izenlitő). A poén az, hogy ezek nem kitalációk sajnos. Ezeket szó szerint és nagyon komolyan megcsináltam, végigéltem-élem.
folyt köv…
