Depresszióm.
/ 2008- 2009/
Előzmények: 1995 végén nyugdíjba mentem. Sok embert irányítottam addig, munkahelyi tulajdonos – vezetőként. A depresszióm 1996-ban kezdődött. Ezt ismertem fel az orvosi könyvek böngészése után. A körzeti orvosom nem tudta megállapítani mi a bajom. 1997 májusára, olyan állapotba kerültem, hogy már – az eddigi 58 sikeres évem ellenére – nem akartam tovább élni. A körzeti orvosom végül a saját kérésemre pszichiáterhez küldött. Ami történt azt a versemben szeretném leírni.
Kedves sorstársam, ha felmerül a depresszió gyanúja, azonnal orvoshoz kell menni, mert – szerintem – orvos és dilibogyók nélkül egyedül, még segítő környezetben sem lehet ebből a nyavalyából kikerülni.
Mikor reggel felébredtem
Rosszkedvűen tengtem-lengtem.
Rosszhangulat fokozódott,
Sokszor estig is eltartott.
Megtámadott lélekrontó,
Súlyos major depresszió.
Egyre romlott hangulatom,
Megszerveztem önhalálom.
Egy kedvezőbb pillanatban,
Segítséget kértem gyorsan.
Ideggyógyászatra mentem,
Azután sok gyógyszert szedtem.
Elmúlott vagy három hónap,
Mikor a gyógyszerek hatottak.
De örömöm, hogy jól vagyok,
Hátrahagyott bút s bánatot.
Abbahagytam a bogyókat,
Utána volt két jó hónap.
A majorba visszaestem,
Újra elment életkedvem.
Új gyógyszerek segítettek,
Gyógyuláshoz fél év kellett.
Jól sikerült a gyógyulás,
Elért engem a mániás.
Ez volt ám az új számomra,
Szinte repültem mámorba’.
Rámtört ekkor a munkakedv,
Alvásra hát már alig telt.
Alig bírtam már magammal,
Összejött az éj, a nappal.
Az orvosom javasolta,
Mit szedjek én naponta.
E ciklusok ismétlődtek,
Rosszat tettek életemnek.
A családom jól segített,
Tűrték fura éltemet.
Gyógyszereket csökkentettem,
Hangulatjavítót ettem.
Elmúlt gyorsan jövő álmom,
Életem rossznak találom.
Sajnos sokszor váltom e kórt,
Az életem így múlik most.
Nagyon jól összeszedted a versben és tényleg sokan éltünk már át hasonlót. Nálam csak évek hosszú bentfekvései után tudott beállni egy gyógyszer. Most jól elvagyok vele. Remélem tényleg megtalálta kezelőorvosom azt ami végig jó lesz.Szedtem már több félét előtte. Én még nem hallottam olyan betegtársról aki végleg kigyógyult. Olyanról már igen aki évekig tünetmentes tudott maradni és csak azután esett vissza. Ne feledjük ez a tudomány is fejlődik és megtalálhatják a végső megoldást!