Sziasztok.
Úgy alakult hogy muszály lesz ide leírnom a kis sztorimat mert kezd tényleg sok lenni a dolog. Elég hosszú lesz de muszály.
2009-június. Minden a legnagyobb rendben ment olyan szinten hogy tökéletesebb időszakot el sem tudtam képzelni, munkahely, család, barátok szóval minden. Épp egy külföldi kiruccanásra, nyaralásra készültem barátokkal amit már jó fél éve terveztünk. Az idulás előtt 4 nappal belázasodta 40 fok körül és nem is múlt el az indulás előtti napig.-akkor este kezdtem érezni hogy nagy baj lesz ugyanis mintha olómból lett volna mindenem.
Másnap reggel felébredtem iszonyú fájdalmaim voltak és nyaktól lefele gyakorlatilag nem tudtam mozdulni. Mikor valahogy sikerült kb. fél óra alatt elérnem a telefont – ami az ágyam mellett van közvetlenül – hívtam anyámat hogy mi a helyzet, és ő rohant közben hívta az orvost aki közölte hogy azonnal mentő. Amikor édesanyám meglátott a sírás kerülgette olyan voltam mint egy rongybaba szó szerint falfehéren. A mentők nagyon nehezen tudtak a kocsiba berakni, mint mondtam ilyen fájdalmat soha nem éreztem. –>sürgősségi – vérvétel, mindenféle röntgen, lumbálás(senkinek nem kívánom), meg a létező összes vizsgálat, közben az intenzívosztályra kerültem —>sok infúzió, andaxin. A laboreredmény után az orvos közölte hogy leszámítva ahogy kinézek egészségesebb nem is lehetnék. Felvetették egy-két autoimmun betegség lehetőségét de hál isten ezek is negatívak lettek valamint elmondták hogy tényleg nagy volt a gáz mert nem sok kellett hogy ez a – utóbb kiderült - valmilyen vírus ráhúzodjon esetleg a rekeszizomra vagy a szívizomra. A probléma az volt hogy a magas láz gyakorlatilag mindent kiégetett ami szükséges pl. normális izomműködéshez meg ilyesmik. Nem vagyok orvos de a sok szakzsargonból ill. az orvosok szavaiból ezt szűrtem le. Az infúzió kúra megtette a hatását és már aznap délután lábra tudtam állni de persze még olyan voltam mintha újra tanulnék járni, fogni szóval mindent. És csodák csodája – a következő napra semmi. Majd kicsattantam, az orvosok nem akarták elhinni. Nagyon enyhe szédülésen kívül semmi bajom nem volt.
Aztán még 4 nap idegosztályon megfigyelés alatt majd hazaengedtek. Ennyit elöljáróban.
Betegálomány kb. 3 hétig aztán visszamentem dolgozni. A főnököm csak egy papírt mutatott hogy hol írjam alá.-Persze hogy femondás volt a cég részéről, nagyszerű. Munkanélküli segély mellette folyamatos álláskeresés, ezzel telt a nyár illetve az ősz is. És itt jönne az a dolog ami miatt írni akartam végre egy ilyen oldalra.
A korház óta volt hogy teljen aktív voltam, a körülmények ellenére eléggé jó kedvem volt, ez kb. 2-3 hét vagy több, azán egyik napról a másikra mondhatjuk csettintésre minden az ellenkezőjére fordult. Ami rosszabb hogy az egész világot úgy éltem meg mintha “álmodnék”. Elég nehezen tudom leírni hogy pontosan milyen is volt.
Közben súlyos memóriazavaraim alvási problémáim voltak néha elég volt 3 órát aludnom és teljesen kipihenten ébredtem és halytottam egész nap néha pedig akár 8-10 óra alvás után is egész nap ásítoztam. Alvászavarra átmenetileg jó volt a Sedacur forte de attól meg kiütést kaptam szóval hagyjuk. Ahogy ezek a periódusok váltották egymást a jók azok maradtak a régiben, a rosszak pedig egyre rosszabbak lettek. Itthon közölték velem hogy depressziós volnék, mert most tényleg minden összejött. Kb. október november környékén jutottam oda hogy a tünetek sok dologgal bővültek.
A legnyomasztóbbak:
-Folyamatos szédülés, heves nyaki ill. tarkó fájdalom, ájulásérzés, hőhullámok, egyensúlyzavar, járás közben mintha a padló emelkedne vagy süllyedne, pulzáló izommmozgás, elalváskor vagy csak nyugodt állapotban zuhanásérzés, hirtelen magas pulzus, félelem érzet szorongás nem tudom mitől, koncentrációs zavar, sétálok az utcán és mintha ott sem lennék – álmodnám az egészet, korábban kedvelt dolgok iránt közömbös lettem, magasfokú agresszivitás, sírás ok nélkül, spontán kialakuló félelem attól hogy megőrülök vagy hogy mások mit gondolnak rólam, ijesztő gondolatok, folyamatos fülzúgás, fej zsibbadása, nulla libidó.
Itt kezdtem el folyamatosan az internetet bújni hogy mi lehet velem és a legszörnyűbb dolgokra gondoltam. A háziorvosom -aki iszonyúan jó orvos- először vérvizsgálatra, vizelet vizsgálatra küldött szervi bajra gyanakodva. Sztem csak engem akart nyugtatni hogy értsem meg semmi szervi bajom sincs. És nem is volt – tökéletes vér és vizeletkép. Közben még egy MRI vizsgálatra is beutaltattam magam és ott sem találtak az agyamon kívül semmit.
Mikor ez is megvolt már kb. két napig is elvoltam evés nélkül, 3 v. 4 hetet töltöttem fekve a tv előtt és folyamatosan egyre erősödő mondjuk úgy filozofikus gondolatok járkáltak a fejemben. Mindig érdekelt a filozófia de ezúttal szorongással töltött el. (létezéssel élettel kapcsolatos dolgok meg ilyesmi) Hülyén hangzik de nem tudom máshogy leírni.- ez a legrosszabb hogy sok olyan van amit nehezen tudok az orvosomak is elmondani mert nem igazán van rá szó. Na mindegy. A szobámból már csak wc-re jártam ki vagy elmentem a boltba cigiért. kb ennyi. Senkivel nem tartottam a kapcsolatot. Ekkorra teljesen látomás lett a világ. Tudtam hogy nagy a baj. Megkérdeztem az orvosomat hogy tud-e esetleg egy jó pszichiátert (ő sztem az elején teljesen biztos volt benne hogy pszichés problémám van). Innentől kezdve megint csak rossz irányba mentem ugyanis elkezdtem a tünetek alapján felállítani magamnak a diagnózist hogy pszichésen mi is a probléma.(Ide tartozik hogy a családomban csak egy személynél van pszichés betegség, egy másodunokatestvérem skizofrén – ez olaj volt a tűzre, meg voltam győződve róla hogy oda tartok én is.) Most lehet totál idiótának tart, de a kórház óta félek minden apró tünettől vagy jeltől amit nem tartok normálisnak vagy előtte nem tapasztaltam. Elmentem az orvoshoz akit ajánlottak és azt kell mondanom hogy teljesen jó kezekben vagyok.
Volt MMPI, Rorschach, Szondi meg mindenféle teszt, és beszélgettem egy pszichológussal kb fél napot a renelőben négyszemközt akinek mindent el kellett mondanom onnantól ahogy megszülettem. Tekintélyes anyag gyűlt össze, de már a hosszú beszélgetés után mintha jobban lettem volna. Hozzátartozik a dologhoz hogy gyerekként fóbiás tünetek miatt kezeltek már de ez nagyon rövid idő volt és teljesen elmúlt. Aztán szüleim válása következett. Utána minden rendben ment sokáig majd 18 évesen párkapcsolati problémák(szakítás) miatt fordultam orvoshoz akkor súlyos depressziót állapítottak meg. Gyógyszer egy darabig aztán csak úgy abbahagytam. Megint rendben ment minden egy darabig aztán 21 évesen megint szakítás,(úgy tűnik nehezen viselem) megint depresszió, gyógyszer amit szintén abbahagytam csak úgy. Most 25 vagyok ez utóbbi óta egyáltalán nem volt tartós kapcsolatom. Valamiért nem akarom. Azóta ahogy komolyodott valami leléptem, de nem ez a lényeg.
A megállapított diagnózis a következő volt:
-Pánik zavar, Szomatizációs zavar, Bipoláris zavar, Nem meghatározott szorongás.
Miután utánanéztem dolgoknak ez sok mindent megmagyarázott.Kb: két másfél hónapja szedek egy gyógyszerkombinációt (xanax, cymbalta, lamolep). Jobb lett a helyzet de nem sokkal. Bár vannak körülöttem akikről tudom hogy szeretnek, a reménytelen álláskeresés helyett suliba járok teljesen abba az irányba kezdtem menni amit végül is csinálni szeretnék és nem gondolok arra hogy meg akarnék halni vagy kárt tegyek magamban.A baj az hogy folyamatosan rajtam van valamiféle furcsa érzet néha erősödik néha gyengül de ott van, nem tudom kiiktatni és főleg magától valamilyen betegségtől való félelemről szól. Olyan dolgokból tevődik össze hogy mi van ha félrediagnoztizáltak és tényleg skizofrén vagyok vagy ilyesmi, néha mintha azok akikről tudom hogy szeretnek elfordulnának és szégyellnének mert problémáim vannak, vagy mintha tudnának valamit rólam amit én nem és a hátam mögött erről beszélnek. Amikor tükörbe nézek mintha nem is én lennék.
Most itt tartok és nem tudom hogy mi lesz, vagy hogy van-e alapja a félelmeimek és ha igen akkor mi jön majd ezután vagy ha nem akkor ezzel kell-e élnem. Lehet elég zavaros amiket leírtam de muszály volt.
Elnézést a helyesírási hibákért de elég késő van.
Köszönöm ha végigolvasta – “meghallgatott”. Minden jó kívánok.
http://www.youtube.com/watch?v=MjIatBqb9pA
A padló emelkedik, süllyed nekem is megvan. Plusz folyamatosan úgy érzem, mintha hajón lennék. Szédülök. Ennek a következménye lett a szorongás és én is úgy éreztem mintha àlmodnék. Szorongàs màr nincs, de az eredeti tünetek igen. Kiderült, hogy mal de debarquement szindrómàban szenvedek.
Kedves Beatrix9. Bocsánat hogy csak most írok de elég ritkán jártam ezen az oldalon. nem tudom felvenni a kapcsolatot mert nem ad meg semmi elérhetőséget. glamster@freemail.hu -erre a címre írhat. köszönöm
Szia!Fontos,légyszives vedd fel velem a kapcsolatot privátban.Remélem minden rendben veled.Üdv:B.B
Sziasztok!
Nem tudom, hogyv alaki olvassa még ezt a fórumot vagy nem.
De én 27 éve vagyok ezzel a betegséggel. Szedtem, szedek is valamit, de tény, hogy ezek gyógyszer előtt is létező tünetek voltak. És mindig változnak, mint az évszakok.
Azért vagyok itt, mert az egyensúlyzavaros, emelkedik-süllyed a padlós téma nekem most jött elő újra, 20 év után.
Hát szerotonin szint emelése kell. De nem ám gyógyszerrel, hanem természetesen.
Most azóta jobban is lettem, eszem banánt, étcsokit, jó sok kakaóval…és sok öröm..(mondjuk az nekem nincs) Jah és új tünet jött a fülzúgás, ami baromi idegesítő dolog, de hát ez van. Tavaly a lábam kezdett el szúrkálni, voltam érvizsgálaton, semmi, ideggyógyászaton, semmi, akkor ez is a pánikos tünetem.
Mert ez a rohadék olyan, hogy mindig kell, hogy legyen valami tüneted…..vagy a szívkörüli dolgok, vagy hasipánik, vagy a fejed, vagy az izomgörcsök, merevség, vagy szorongás, akármi…de nyugtod nincs soha…
27 éve, 1985 januárja óta vagyok beteg. Nem könnyű ezzel élni.
Ráadásul az évek alatt közlekedési fóbiám is kialakult. Tehát egyedül nem tudok sehova menni.
MIndenkinek azt tudom mondani, hogy természetes módszerekkel, napfénnyel, vidámsággal, sok szerotonint emelő kajákkal, szex-szel és mozgással biztosan javulsz, jah és nevetéssel.
Csak megjegyzem, hogy volt pár év amikor a roham akkor jött rám, ha elkezdtem nevetni, vidám lenni. Na az volt baromi szar!
Bárki nyugodtan írhat nekem, ha gondolja. Erősítsük egymást ebben a vacakban.
1985-ben, mikor még nem tudtam, hogy mi ez, csak kivizsgáláson jártam a Fehérvári úti rendelőbe, egy idősebb néni jött oda hozzám, mikor látta, hogy rosszul vagyok. Csak ezt mondta: Ez a valami soha nem fog elmúlni. Egyszer jobb lesz, máskor rosszabb. Sajnos igaza lett a néninek.
De remélem, hogy hamarosan rájönnek, hogy mi tudja ezt a borzalmat gyógyítani.
Üdv:
Zita
e-mail: zitacity@gmail.com
Kedves LaneStelay!
Nem nagyon vagyok még tisztában vele, hogy megy itt a levelezés, ezért több irányból is megkereslek, remélem rád találok:-) Elolvastam a történeted, és várom a kérdéseid. Szeretetel: Léna
Még valami!
Amikor valaki elkezdi szedni a hangulat javítót vagy akármit, akkor annak legalább 2-3 hét kell, hogy a hatása elkezdődjön !!!!!!!Mert addigra szokik hozzá a szervezete az embernek!!!!!Utána van hatása csak!
Ez most egy kicsit hülyén hangzik, mert nem szedek gyógyszert, de már annyi mindent tanultam erről, hogy aki elhiszi nekem az elhiszi, aki nem az nem!
Meg az is hülyén hangzik, hogy egyszer hálásak lesztek a pániknak!!!!!!!!!!
Mert ez azért jött az életetekbe, mert ha azt az életet folytatjátok, amit eddig, akkor lehet, hogy rosszabbúl jártok!Majd idővel rájöttök, hogy mennyivel másként látjátok a világot a pánik előtt és a pánik után!!!!Miben változott a nézetetek?
Más dolgok lettek fontosak?Mert eddig csak rohantatok, pörögtetek?
Most kaptatok esélyt arra, hogy lelassítsatok és meglássátok, hogy mi az igazán fontos!!!
Tényleg, ne haragudjatok csak jó szándékkal írtam ezt!
Évi
Sziasztok!
Valaki írta, hogy a szédülés és a többi tünet, hogy olyan” mintha nem én lennék” érzés a gyógyszerek mellékhatása!Ez hülyeség!!!!!!!!!!
Én 26 éves vagyok , feleség , Anya! 2009 május óta van pánik betegségem, szorongásom!És NEM szedek gyógyszert, mert szoptattam és mégis én is minden tünetet produkáltam már!!!!!Sőt pár napja a kocsiban ülve is úgy éreztem, mintha moziba lennék és ez nem is velem történne!
Az, hogy szeded a gyógyszert az nem sokat ér, mert az csak a tüneteket szünteti meg, de a valós okot nem!
Én kb fél éve kerültem kapcsolatba egy féle “kezeléssel”, és ha nem találod meg az okot a félelmeidre, szorongásodra vagy arra, hogy miért érzed, hogy megőrülsz, elájulsz, akkor szedheted a gyógyszert, addig amig függővé nem válsz!
Hiába mondják, hogy nem lehet rászokni, !Nem a fenét nem!Sok ember azt hiszi, hogy jól van, abba hagyja a gyógyszert, aztán megint rosszul lesz, mert a valódi okot nem oldotta meg!Ja a pánik pedig azért van, mert egyszer megijedtetek attól, hogy rosszul vagytok, elájultok és ma már a félelemtől féltek!
Nem okoskodni jöttem ide!Semmi bántó szándék nincs bennem, inkább annál nagyobb segítő szándék!
Ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel!nagyon szívesen válaszolok!
Bocsánat, ha valakit megbántottam! Évi
Szia kedves Krisztina.Kicsit szerintem paranoid ez a sztori amit leírtál, bár lehet akkor kicsit én is paranoid vagyok mert a mai világban simán kinézem ezt emberekből. Hiszen már a legjobb barátjában sem bíztam az ember eljutottunk odáig. De attól azért nem tartok hogy velem ilyesmit csináltak volna mert nekem voltak olyan vizsgálatok a kórházban ami szerintem kimutatta volna.
szió
Köszönöm.
Bár azóta helyre rázódtak a dolgok.Sokminden rendeződött. És mondhatni szinte teljesen tünetmentes vagyok, de ugye ott van az a “szinte” ja és persze gyógyszert kell szednem.
Összességében azt tudom mondani hogy sok idő eltelt de lényegesen jobban vagyok, bár vannak dolgok amik visszamaradtak.
szió
Szió LaneStelay !
Értem és sajnálom. Amiket felsorolsz tüneteket, arra butaság lenne bármit is írnom, mert ilyenkor megszólalni is nehéz.
Küldök ismeretlenül is sok szeretetet !
ikszypszilonnak.
Nos az a helyzet hogy nálam ezek a tünetek a gyógyszerek előtt már régen megvoltak.
Szió LaneStalay !
“-Folyamatos szédülés, heves nyaki ill. tarkó fájdalom, ájulásérzés, hőhullámok, egyensúlyzavar, járás közben mintha a padló emelkedne vagy süllyedne, pulzáló izommmozgás, elalváskor vagy csak nyugodt állapotban zuhanásérzés, hirtelen magas pulzus, félelem érzet szorongás nem tudom mitől, koncentrációs zavar, sétálok az utcán és mintha ott sem lennék – álmodnám az egészet, korábban kedvelt dolgok iránt közömbös lettem, magasfokú agresszivitás, sírás ok nélkül, spontán kialakuló félelem attól hogy megőrülök vagy hogy mások mit gondolnak rólam, ijesztő gondolatok, folyamatos fülzúgás, fej zsibbadása, nulla libidó. “
Ez mind Hangulatjavító mellékhatása, ha szeded. Nem tudom, szeded-e.
Én abszolút nem bírom az ilyen tbl-at. 1 nap után már jelentkeztek a tünetek.
1000 emberből van, hogy 3 nem bírja az ilyen készítményeket. Nekem ezt elfogadták, tudomásul vették, látták, szemtanúja volt az orvosi team, ezért nem szedem és nem is erőltetik.
Én sok kitartást, erőt, egészséget és jó szerencsét kívánok Neked !
Szia!Én még új vagyok,neten keresgélem napok,hetek óta,hogy mi lehet a bajom,aztán ma ráakadtam a történetedre…hasonló tüneteim vannak,mint neked (szédülés,szorongás,ájulásérzés,hőhullámok,félelem érzet stb.).Megszeretném kérdezni,hogy javult-e a helyzeted?Egyenlőre nem szedek semmi gyógyszert.Voltam vérvételen,de minden eredményem jó lett,a házi orvosom nem tudott gyógyszert adni erre.Eléggé ki vagyok borulva,már sokszor gondoltam arra,hogy elmegyek pszichológushoz.Kérlek írj nekem!(e-mail címem:ozonlany@gmail.com)
Igen ez bizony nem egyszerű amit irtál. Biztos vagyok benne hogy a sedacur forte sem volt a legjobb választás, az csak átmenetileg hatott- A háziorvosom azt mondta hogy napi egy lefekvés alőtt, aztán mikor már régóta szedtem belementem a napi 4-5 be is. úgy látsik oda sem írtak le mindent.
Az a helyzet hogy nekem nem rosszulléthez kötött a gyógyszer. és mondom onnantól szedem csak hogy rosszul vagyok. a pánikbetegséget én kizárnám mert amiket olvastam meg kutattam utána szinte semmi olyat nem éltem át (lekopogtam)ha jól vagyok ha nem, mindig szinte ugyanakkor beveszem mert ezeket ilyen szintentartás miatt írta fel az orvos. a legrosszabb ez a folyamatos szorongásos állapot, de abszolút megmagyarázhatatlan.
Köszi hogy válaszoltál.
Az meg, hogy félsz a haláltól, hogy rosszul aludtál sokáig, az nem pánikbetegség, bár azzá fajulhat. Teljesen természetes, hogy nehezen dolgoztad fel az intenzív-osztályos kis kalandodat. Főleg 25 évesen nehéz szembenézni a ténnyel, hogy nem élünk örökké. Véleményem szerint ez elől menekültél a nyugtatókhoz, amik aztán okozták az elvonási tüneteidet, mivel nem szedted folyamatosan. És az ördögi kör bezárul, mert ha elvonási tünetre nyugtatót szedsz be, ami segít, azt hiszed, jé tényleg milyen pánikbeteg vagyok, már csak a nyugtató segít rajtam. Ha volna merszed a rosszullétkor nem venni be a nyugtatót, 1-2 nap után enyhülne a rosszullét, mint a delírium, ami néhány órán át tart, aztán megszűnne az egész rosszullétesdi, pontosabban attól függ…Xanax, ezek nem könnyű eset, azt hallottam, aki hosszabb ideje szedi, 1 évig is lehetnek elvonási tünetei. És ha ezt pánikrohamnak gondolja, sose jön rá a megoldásra.
Gondold azért végig…
Tévedhetek persze.
A Valeriána is macskagyökér, nekem is azt mondták, hogy gyógynövény, nem lehet hozzászokni. Csakhogy egyre többre volt szükségem, ugyanahhoz a hatás eléréséhez.
Akkor értettem meg, mikor találtam egy cikket a neten, hogy miért szoktam hozzá:
barbiturátszármazékot kevernek bele. Az nem gyógynövény! De ezt senki sem reklámozza.
Olvasd el nagyon kérlek, a hozzászólásokat is, és gondolkozz el rajta.
http://www.natursziget.com/page.php?show/articles/view/topic/nyiltter/artid/20060111hivatalosszovegek
Te látod a tüneteidet, mi miután jött, én sem hiszem, hogy szervi bajod van, de hogy őszinte legyek, azt sem hiszem, hogy pánikbeteg lennél. Tipikusan nyugtatóelvonási tünetekről számoltál be.
Szia Eler
Nagyon köszönöm a hozzászólást.
Az a helyzet hogy amikor a roszullétek alvásproblémák kezdődtek a kórház után akkor nem szedtem a világon semmit. amikor már egy jóideje alvászavaraim voltak akkor kezdtem el sedacur fortét szedni de attól egy idő után kiütéses lettem, abbahagytam, nem gondolom hogy attól lenne valami komoly elvonási tünet. teljesen növényi eredetű ilyen macskagyökér meg ilyesmi. A xanax, cimbalta, lamolep csak azóta vannak mióta az az átfogó pszichológiai vizsgálat megvolt és kiderült hogy mi is a helyzet. és mondom egyszerűen egyfolytában azon agyalok hogy úristen mi van ha félrediagnosztizáltak és valami más. abban biztos vagyok hogy szervi bajom nincs. az utóbbi időben eléggé furcsák a mindennapok. hol rettegek mindentől hol pedig majd kicsattanok és legszívesebben vadidegeneket is leszólítanék pl buszon csak mert jó kedvem van meg tök jó minden. ezek kb 2-3 naponta változnak. ennyi. de a szorongásos rész az nagyon durva. nem is tudom nagyon megfogalmazni de egyfolytában a körül forog hogy úristen meg fogok halni.
Meg volt az a h1n1 dolog sztem azt megmondták volna.
Szia!
Amikor olvastam, rögtön az fogalmazódott meg bennem, hogy nem szedsz Te vmilyen nyugtatót? Aztán mikor olvastam, hogy igen, nem is lepődtem meg. Nem gondoltál még arra, hogy pont a nyugtatók okozták a megmagyarázhatatlan fizikai tüneteidet? Hogy durván fogalmazzak, szabályos elvonási tüneteket produkáltál. Onnan tudom, hogy én is ezen mentem át. A nyáron az a furcsa betegséged, az vírus volt, azon se lepődnék meg, ha a H1N1 lett volna, el tudom képzelni, hogy azt a traumát, plusz a munkahelyed elvesztését nyugtatók segítségével akartad feldolgozni. A többi, a szédülés, ájulásérzés, PULZÁLÓ IZOMMOZGÁSOK, szapora szívverés, FÜLZÚGÁS – nos, ezek elvonási tünetek. Feltételezem, pont azzal orvosoltad, ami okozta: nyugtatóval. Ez olyan, mint kábítószerelvonási tünetre kábítószert venni be. Érdemes ezzel kapcsolatban Szendi Gábor cikkeit olvasgatni.
Én a Valeriánával jártam így. Nehéz volt felismernem, hogy elvonási tünetem van, mert alapból hőemelkedéses betegségem vol (van) köhögéssel, meg a Valeriánával kapcsolatban mindenhol azt reklámozzák, hogy enyhe, nem lehet rászokni, stb…Pedig barbiturát van benne, kőkemény hozzászokást vált ki. Mikor rájöttem, hogy nem pánikrohamom van, hanem elvonási tünet, végigcsináltam egy elvonási rosszullétet, de nem vettem be rá semmit, egész héten csökkentett adagban szedtem, mert fogyóban volt, aztán elfogyott, akkor csináltam végig egy borzalmas éjszakát, akkor jöttem rá, hogy mi van. Órákon át rángatóztak már akkor az izmaim a karomban, lábamban, arcomon! Kb. 1 nap alatt megszűnt, aztán még 1 nap kellett, hogy már semelyik izmom ne rángatózzon. A szédülés még sokáig megmaradt, a szívem is még sokáig gyenge volt. Aztán kicseréltek, új ember lettem 3 nap múlva. Megszűnt az az álomvilágbeli érzés, a megőrülés közeli állapot.
Sajnos a köhögésem, hőemelkedésem 2 hónapja tart. Rettegek, mert ez fura köhögés, fulladok tőle, mintha víz lenne a tüdőmben, de nem találnak semmit. Lehet, hogy mellhártyagyulladásom van, de ez már más történet…
Azért volt egyszerre 2 ok miatt rosszullétem, mert rettegek a betegségektől, és a Valeriána enyhítette a betegségből eredő halálfélelmemet. Csak közben rászoktam és kőkemény elvonási tüneteim voltak!
Köszönöm. Azt hiszem igazat kell adnom.
Bocsi.Távol áll tőlem,hogy erőlködjek,vagy győzködjem.De szerény véleményem szerint ha nem próbálta még az előbb i módszerek egyikét sem,nemigen ismerheti a hatásukat.Hogy egy pszihológus jó-e vagy nem azt a kezelése eredménye dönti el,nem pedig az érvek.Az,hogy tisztában van a mult béli dolgaival az egy dolog,az meg egy másik dolog,hogy azok hatását sikerült.e feloldani.Hát pertsze ez is pszihiáter kérdése.Minden esetre én nagyon jó egészséget,sok lelki erőt és türelmet kivánok.
Köszönöm a tanácsot, bár ezzel az a baj hogy legalább annyi érv szól ellene mint mellette.
Gondoltam egyébként ilyesmire. De most hiszem azt hogy egy nagyon jó szakember (pszichiáter) kezel. Az hogy a múltban melyek azok a dolgok amelyek miatt most ez a helyzet állt elő nálam azokkal tisztában vagyok. – Már ha azok miatt van.
Sztem várok még, meglátjuk mi lesz.
Arany Sziveim ! Annak ellenére,hogy a jó sorsom megkimélt a ti általatok vézolt állapottól, és az állapot kifejezés részemről nem irónia,hanem egy olyan állapot mely mindaddig meg is fog maradni,még nem kerestek egy hozzáértő AUDITORT, vagy ,regresstiós hipnozissal foglalkozó pszihiátert.A lényege a dolognak,hogy a betegség tünetek kezdete egy meghatározott élet helyzet szituáció. Ez a szitu beindítja a tudatalattiban rejtöző parancsot,Ami egészen addig rejtve volt,mig a keletkezéséhez hasonló körülmények ki nem alakultak.Ha az auditor ügyes és az idősíkotokon vissza tud benneteket vezetni a fogamzásig,előlehet keresni a szituációt mely osztogatja ezt a sok tudat alatti hülye parancsot. Ha nem találja,ajánlatos felkeresni egy hipnotizőrt.Nagyon örülnék,ha nem idegenkednétek a fent leírt eljárástól. hidjétek el ti nyertek vele mindent. Csak példaként,gondoljátok el van egy normális családapa,vagy gyerek,aki mindentéren kiváló,egyszer,hogy-hogynem elkezd inni ,erőszakossá válik, teljesen lezüllik,odahagyva normális életének 10-30-50 évét.No hasonló eset megesik a pszihoszomatikus betegsében is csak az egészséggel kapcsolatban.
Hát én is remélem. Én is minden jót kívánok.
Szia..hat tenyleg sajnalom ,hogy atelunk ilyen dolgokat de sajnos sok ismeros a tunetek kozul nekem is,maskulomben az orvosom azt mondta hogy a panikbetegseg egyik legnehezebb betegseg, ezekert a kulonos erzesek miatt meg hogy nem latszo betegseg es emiat barkinek mondod nem hiszi senki akinek nem volt ilyen…..de lesz jobb is nagyon remelem mert nekem is rosz mar volt eleg……………minden jot kivanok neked is Szia!!