A nevem Andi, 25 éves vagyok, s 23 éves koromban regisztrálták nálam a borderlinet, rá egy évre a skizofréniát. Most már mindkettővel küzdök. Farcolom magam elég gyakran, apám rendszeresen ellenőrzi a karjaimat, anyámék nem engednek dolgozni, mert akkor be kellene költöznöm Miskolcra, magamhoz vennem gyógyszereimet, félnek, hogy megint megteszem a tablettákkal, amit szeptemberben, amikor is másfél hónapra a pszichiátriára kerültem.
Anyámék gyakorlatilag nem engednek ki a házból egyedül, csak ha az iker öcséim is velem vannak vagy valaki más elkísér. Nem akarok gyereket, a gyógyszerek, az a tömeg, amit naponta felírtak, így nem jelent gondot, undorodom a szexualitástól, akár egy csóktól. A bátyám óvodás koromban molesztált, anyámék abban az időszakban kékre meg lilára vertek, aminek folyományaként kijött a jard és egy gyámügyes, de anyámnak hála, nem vittek el.
Egyetlen barátnőm öngyilkos lett. Nem akarok magam mellé senkit, csak egy hasonszőrűt, aki elviseli nehéz természetemet, dührohamaimat és elfogadja azt, hogy a nem sikerült öngyilkosságot egy napon még be fogom fejezni. Gyereknek érzem magam. Mivel gyakran hallucinálok is, leszázalékoltak, és most élem a nyugdíjasok “boldog” óráit. Amúgy novellákat írok.
Kedves Andi! A bordelyne ,és a skizofrénia is állandó orvosi ellenörzéstés gyógyszeres kezelést igényel. Nem játék az élet. Gondolkozz el azon, hogy te vagdosod a kezeidet- el akarod az életet dobni magadtól! Szüleid nagy nehézségek között felneveltek 25 éves korodig, mi lenne velük, ha sikerülne neked az öngyilkosság? Gondolkoztál már ezen? Van aki boldogan élne, de rákos, vagy egyéb súlyos, gyógyíthatatlan betegsége van, ők élni akarnak, Te aki szervileg teljesen rendben vagy meg ” csak úgy úri passzióból ” el akarod magadtól dobni az életet! Gondolkozzál már egy kicsit, szed össze , rázd fel magad, térj eszedhez már! Vigyázz magadra, légy jó kislány, ezt kívánom néked- endebandi
Szia!
Nem tudom elolvasod-e, eljut-e hozzád még, de szívesen levelet váltanék veled, mert szeretnék találkozni, ismerkedni lánnyal aki hasonlóan mint én pszichózisokkal (skizofrén) küzd. Ha gondolod írj nekem egy levelet levente k\ukac\ gmail pont com címre.
e 1 marha régi beirás, érd. h még n is láttam…
myláv azóta 1 rakásmás néven nyüzsög ill. most ép n, mert Ltünedezőset jáccik! Igaz?! 
Leveleznék veled, elfogadlak és tisztellek Testvéremként! A nevem Nyuszi, e-mail cím itt van: blocksberg.nyuszi@gmail.com
Kedves Irodi!
Ne haragudj, hogy csak most írok, most láttam csak, hogy írtatok. Talán mert elfelejtettem a szöveget. Kb. két napja a pszichiátriáról álmodtam, rémült voltam, remegtem, egyszóval féltem, az orvostól is, úgy is ébredtem. A nőgyógydokitól simán undorodom, én nem is járok el a szűrésekre, de a pszichiáterektől félek. Most kialakult egyfajta fóbiám vagy pánik; láttam egy nőt, aki szakasztott mása az “én volt Katámnak”, pszichológus volt, beleszerettem, ő pedig csúnyán eldobott, miután lett egy saját kölke. Amikor legutóbb megláttam, első gondolatra oda akartam menni és mindent az arcába ordítani, aztán elkezdtem verejtékezni, remegett a szám, szorongtam, meg akartam halni (megint). Van olyan, hogy szándék, a legjobb barátnőmben is megvolt, megtette. Elég gyógyszere volt, hogy ne tudjon visszajönni.
Nem nagy dolog, nekünk, egyeseknek, fájdalmat okozni magunknak, ez rögzült, ez élettani dolog, amikor a gyerek nem simogatást, hanem ütést kap. Akkor sem puszilt meg anyám, amikor megyei első lettem általánosban angolból.
Arról a pasiról már hallottam, nem kérek a pozitív gondolataiból. Hipnoterápiát 19 éves koromban csináltak rajtam, annyi lett eredmény, hogy tudtam végre aludni, nem voltak éberrémálmaim. Ebben a hipnózisos állapotban mindig csatornákban mászkáltam, egyforma fejek, sötétek, a kanálisban.
Most tudom, hogy össze-vissza csapongok, nem bírok gondolkozni. Most már van pszichiáter, aki foglalkozik velem, ma is megyek hozzá Miskolcra. Megkedveltem. Úgy tekintek rá, mint az előző anyukáimra, a pótlékokra. Általános iskola óta szükségem van rájuk. Most ő az anya. Mindig kell egy anya, mert anyám nem alkalmas rá. Kata azt mondta ötödéven, hogy a lelkem egy 8-10 éves gyereké, az intellektusom egy 30-35 éves diplomásé, és ezzel a disszonanciával nehéz mit kezdeni.
Szóval egy betegséggel gazdagodtam legutóbb óta, így elmondhatom magam skizofrénnek, borderline-nak, fóbiásnak, pánikbetegnek.
Tetszett az a ringatós álom, amit írtál, az éberrémálmaim, amik még egyetemen is kísértek, egy tanáromnak is voltak, valami szindróma, na az is effajta dolog volt.
Nyáron, az egész nyarat bent töltöttem, kb egy masszív hónapig minden nap hallucináltam, egy feketehajú nő volt, bölcsész, mint jómagam, és sok okosat mondott. Volt, hogy kinyitottam a szemem, és nem láttam a szobát, helyette dobozokkal hely tárult elém, tele volt matekkönyvekkel. Matek szakra akartam a magyar után jelentkezni.
Én úgy gondolom, hogy Isten csak balga birkákat teremt, a nagy fejeket a Sátán hordozza tenyerén, minden tudós, nem tanult, de tehetséges embert, nekem ott van az írás, most nem látszik ebben a kaotikus állapotában, de verseket meg novellákat szoktam publikálni meg grafikázok, és majd újra matematikázok; ezek nem tanult dolgok, hanem adományok nem Istentől valók. Isten céljai közt nem szerepel született tehetségek trónusra ültetése. Agytrösztök gyártása sorozatszámmal.
Kedves kig121!
Ismerkedési lehetőségem az interneten keresztül van, inkább csak virtuális barátaim vannak meg a miskolci ifi mozgássérült klub, én nem vagyok mozgássérült, az öngyikos barátnőm volt az. Anyámék dohányozni sem nagyon hagynak. Teljesen rámtelepszenek. Épp csak az udvarra mehetek ki. Mindenféléket ígértetnek velem, hogy ne csináljak “hülyeséget”.
Kedves Andi,
Borzasztó a helyzeted. Nem ismerem ezt a betegséget ezért ha nem veszed sértésnek akkor kérdeznék tőled.
Egész nap bevagy zárva a házba és felülgyelet van melletted? Vannak barátaid vagy igény, hogy megismerj másokat?
Remélem nem sértő amit kérdezek, csak érdekel a dolog.