Szia! Sanyi vagyok, ne keseredj el nem érdemes, nekem az nem segitet. Én havonta egyszer járok szakorvoshoz. stimulotont szedek,napi 1 tablettát. Tavaly engem is nagyon eltiport ez a betegség. Állandó halálfélelem, szédülés, és minden más ami erre a betegségre jellemző! Én elfogadtam a betegségem, már annyira belefáradtam, hogy nem érdekelt élek vagy halok. Gondoltam ha igy kell leélnem az életem akkor igy fogom leélni és teszek rá!
Azért se zárkoztam be, provokáltam ezt a szemétládát. Ellenségemnek tekintettem, mivel szervi bajaim nincsennek bátran megtettem. Az áruházakban mindig szédültem gyakran meg kellett állnom és megkapaszkodnom. Egyre többet jártam vásárolni vagy nézelődni csak azért is. Ha rohamom volt vagy van kivárom a végét, úgy is abba marad és élem tovább az életem!
Nekem ez a szemlélet bejött,az elmúlt két hónapban 1 rohamom volt csak, egy 5 perces, amikor elmúlt mentem havat lapátolni. Rivo azért mindig van nálam biztos ami biztos, de már fél éve nem élek vele. Már nem félek tőle, és ha kézzel fogható dolog lenne szétrugnám a hátsóját. Szedek multivitamint, magnéziumot, állitólag jó az idegrendszerre és ártani nem árt.
Sokat segitett az egyik barátom aki szintén pánikbeteg, ha rosszul vagyunk felhívjuk egymást és kibeszéljük kinek milyenek a tünetei ez megnyugtató. Mára már úgy vagyok vele, jöhet ha akar majd elmegy, csak megúnja egyszer. Engem mégegyszer nem zár be a lakásba az tuti!
szia!nagyon jol fogod fel ezt a betegséget!énis nagyon sokáis szenvedtem mire eddig eljutottam mint most vagyok igaz még1dül nem tudok meszire közlekedni de már itthon hál’istennek rég voltam nagyon roszul ha érzem hogy jön a roszullét gyorsan elfoglalom magam vagy beszélgetni kezdek a gyerekeimel!nagyon okosak egyböl észre veszik ha nemjol érzem magam és segitenek!én nem szedek gyogyszert,és megprobálok nemis szedni!majd+látjuk hogy leszek.de remélem a nyáron sikerül legyöznöm ezt a betegséget!!vagy legalább anyit javulok hogy+int tudjak egyedül jönni-menni mert sajnos ha mexire kell mennem kocsival visznek!na de nagyon eltértem:)szoval jol fogod felénis igy teszek!és rájöttem ha itt olvasgatok sok eröt meritek köszönöm nektek további szép napot!
Sokat gondolkodtam mostanában minek köszönhetem azt,hogy sokkal jobban vagyok.Azt hiszem az első dolog ami eszembe jutott az ,hogy nem vagyok egyedi eset mások is pánik betegek,illetve vannak akik voltak,most is azok és persze még sokan lesznek!Morbid ha az nyugtatja az embert,hogy más is beteg.Viszont ha más is túléli a rohamokat és én is,akkor ez már jobban hangzik,és azért túléljük mind!A következő ami eszembe jutott ha sokan lesznek pánikbetegek és ez nem fertöző akkor mindenkiben ott van valahol,valahol az agyunk mélyén egy kis dobozban.Mindenkinek más nyitja ki Pandora szelencéjét,milyen jó lenne ha mindenki kapna egy használati utasitást,hogy hogyan zárja vissza a kis szelencéjébe a mumust.Azután töprengtem a mumuson.Tényleg mumus?Végül is arra jutottam,hogy nem!Ez a valami meg akar védeni valamitől,szinte mindentől.Na de azért szeretném én eldönteni,hogy mikor és mitől,mert szerintem egy bevásárlás az áruházban azért nem egy nagyon veszélyes dolog/kivétel ha lejárt szavis húst vesz az ember/.Ezért kezdtem egyre többet járkálni az üzletekbe,és tanitottam az agyam mint apa a hülye fiát.Bevált ,mára már nem szédelgek és ennek nagyon örülök!Igy jártam a vezetéssel is mivel egyszer autóban tőrt rám a lator,sokáig ha autót láttam már rosszul voltam.Na de menni kell az autó munkaeszköz számomra,mentem ,rosszul voltam kiszáltam,légzőgyakorlat,beszállás,menet,rosszullét ,kiszállás,és igy tovább.De akkor is mentem,mert muszáj volt.Már nem félek az autóktól és a betegségemtől sem ,mert úgy érzem jó uton járok és bezárom végleg a szelencét rövid időn belül.Ma láttam egy egeret,diagnosztizáltam,hogy minden egér pánikbeteg,bezárkóznak a főld alá,rettegnek minden percben,macskától,bagolytól,egérfogótól,mindentől.Viszont ha nem lennének pánikbetegek akkor hamar vacsi lenne belölük.Nem lennék igy se, úgy se egér!Bocsi ha zagyvaságot írtam volna,én igy élem meg ezt a betegséget vagy mit.Egyébként ha nem leszek pánikbeteg rengeteg értékes emberrel nem ismerkedtem volna meg az életembe,nem olvastam volna a történeteiteket.Szóval minden rosszban van azért valami jó is!Kitartást mindenkinek mert meg lehet gyógyulni!
Szia Sanyi!
Nagyon irigyellek, hogy ilyen jól fogod fel a dolgot. Sajnos Nekem ez nem megy, már nyolc éve (kissebb-nagyobb kihagyásokkal). Már attól rosszul vagyok, hogy az áruházra gondolok. Persze élem az életem, de gyógyszer nélkül mozdulni sem tudok. A szédülés és az állandó rettegés megkeseríti az életem, pedig csak 39 éves vagyok. Mindenhova kocsival megyek, mert ott biztonságban érzem magam. Igaz, hogy agórafóbiám is van (tömeg), fogalmam sincs mikor mi van. Most járok autogén tréningre, de nem mondanám, hogy nagyon sokat segít. Nagyon drukkolok Neked, hogy teljesen legyőzd. Nekem ez fontos, mert ezek szerint nem lehetettlen.
Üdv: Iringo
Nagyon tetszik a hozzáállásod, hogy nem hagyod, hogy megbénítson a betegséged. Csak így tovább!