1995-ben, tanaári fizetésem értéke a béka alaplemezeit kezdte súrolni alulról. Épp jól jött egy barátom felkérése, hogy segítsek neki hazavezetni egy Svájcban vásárolt kocsiját. Megérkezve, én is találtam egy remek 10 éves Citroent, s igy elkezdődött vakációs  bizniszelésem. A vásárolt kocsik állaga, és az ára mesés volt, és egyre több ismerősöm le akarta cserélni régi Trabijat, melyhez segítségem kérték. A “túrista” utak rendszerint vasárnap délben indultak, majd egész éjszakai vezetés után reggel 7 körül érkeztünk (1300 km vezetés után). Pont akkor nyitottak a használtautó kereskedések. Egésznapos turázás következett roncstelepről roncstelepre este 6-ig. Pénzünket nyílván nem pocsékoltuk drága szállodára, hanem megprobáltunk 4-5-en egy kocsiban aludni. Reménytelen próbálkozás volt.

Másnap a túra folytatodótt, s rendszerint a következő éjjel már két autóban próbáltuk a lehetetlent. Végül csütörtökre, péntekre a kiváltott új rendszámmal elindultunk hazafelé. A hajnalok rettenetesek voltak. Minden úton hajnalban, amikor visszafelé jöttünk elaludtam 4-5-ször. Erre számítva szorosan egymas után vezettünk, és amikor társunkat kóvajogni láttuk az úton új kocsijával, dudálni kezdtünk rá. Így sikerült barátaimmal balaset nélkül átvészelni a nyarat. Egy ilyen út alkalmával átlagosan közel 2 órát aludtam naponta.

Ősszel elkezdődőtt a suli, és gyümölcsöző foglalkozásom ismét kitöltötte a pedagógia 3 különböző iskolában 2 teljes tanári munkaidőben. Koratavaszra sikerült annyira kimerülnöm, hogy éjszakánként éjfél után tudtam csak elaludni, és rendszeresen felébredtem fél 3-ig. Rendszeresen azt álmodtam, hogy vezetek, és elaludtam vezetés közben. Forgolódás, éjjeli séta, éjjeli tusolás vajmi kevés segítséget nyújtott az újboli elalvásra, s csak 6 óra körül szenderedtem el, amikor kelni kellett, hogy időben beérjek a 26km-re lévő suliba.

Májusra úgy kimerültem, hogy mondat közben elfelejtettem miről kezdtem beszélni. Évzáróértekezletet, barátaim nevét, fontos megbeszéléseket is elfelejtettem. Orvosom adott nyugtatót, és altatót, de attül egész nap olyan voltam, mint az alvajáró, s így letettem azokat.

A megoldást egy talpmasszázzsal foglalkozó barátom rendszeres kezelése hozta. Már a 3. kezelés után átaludtam az éjszakát. Lassan visszatért emlékező képességem is. Azóta csak mint rémálom emlékszem vissza azokra az időkre. Szerencsére csak nappal.