Pszichológushoz járok.  Önként jelentkeztem, mert már évek óta tartó társkapcsolati és életvezetési problémáim vannak. Az utolsó lökés az volt, hogy internetes olvasataim alapján a borderlein-kór tökéletességgel rámillett.  Most ott tartok, hogy úgy érzem, a pszichológusom is erre kezd gyanakodni és ezirányba kezdjük vinni a foglalkozásokat. ( Nem győzöm magam reklámozni:gondolatokafejemben.blog.hu:)))     Tegnap is voltam pszichológusnál, és arra jöttünk rá, hogy nem tudom valójában ki is vagyok, gyerek-e, vagy felnőtt. A nálam alig tíz évvel idősebbeket(én 24 vagyok) letetszikezem.  Tovbábbá valami olyan kisugárzásom van, hogy többen is kiskorúnak néznek. (cigivételnél, házalók)   Annyira befolyásolható és földbe döngölhető vagyok, mint egy kialakulatlan személyiség, ergó egy gyerek.-ez utóbbit is tegnap a pszichológusom mondta.  Illetve saját megfigyelés, de mondtam a dokimnak is, hogy könnyen alakítok ki kapcsolatokat-akár buszon, akár boltban, vagy az interneten keresztül-hosszabb távon, (ahogy a személyiségemet is bele kell vinnem-doki egészítette ki)már nem tudok egy hullámhosszra kerülni az emberekkel, leblokkolok, leépül a baráti/jó ismerősi kapcsolatnak induló dolog.  Igen, ezentúl szeretném a történeteimet asszerint megosztani Veletek, vagyis Tetszenek tudni:)  hogy minden alkalommal, amikor pszichológushoz megyek, mire lyukadunk ki.

Üdv mindenkinek