Sziasztok!

Páran emlékezhettek rám, úgy fél éve írtam meg a történetem ’Még egy kis pánik’ címmel. Most gondoltam leírom, mi is történt és változott azóta.

Fél év nagy idő. Egyre többet olvasgattam ismét az oldalt, ami jó jel, hiszen drága pánikos barátaim, mint tudjátok a szavaknak hatalmas ereje van, és én személy szerint egy időben nem akartam olvasni keserű történeteiteket, mert attól is rosszul lettem. De most nem ezért írok, nem szeretném, ha rosszul lennétek, épp ellenkezőleg. Ez egy pozitív hangvételű üzenet lesz

Képzeljétek, látom a Fényt az alagút végén. (Alagútásó, már mindent értek, amit leírtál) Csak bíztatni tudlak benneteket, mert egyszer elmúlik a pánik, minden elmúlik egyszer. Csak hagyjátok, hogy sodorjon az ár. Legyetek nagyon betegek és nagyon szomorúak, sírjatok és ezzel túl lesztek rajta. Osho is megmondta: “Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, és látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik.” Egy volt pánikos szavaival élve, meg kell halni, majd újjászületni. Na én is ezt tettem. Csak nem percek alatt sikerült, hanem hetek alatt. De egyre világosabb minden és egyre szebb az élet! Nem tudom nektek tisztán elmagyarázni, de megpróbálom.

Volt idő, mikor én is ott feküdtem az ágyban és azon gondolkodtam, hogy min gondolkodom és hogy miért is gondolok erre. Ja és hogy mikor nem gondolok már ezekre. Csúnya rossz érzés, tudom. Mikor mész az utcán és saját magadat figyeled, hogy minden rossz és miért van agyad, bár ne tudnál gondolkodni. Bár lennél az  a szomszéd srác vagy lány, akinek minden mindegy, és buta, de boldog. Hát ne, azért ennyire ne adjátok le. Keljetek fel az ágyból és menjetek el valahová, bowlingozni, sétálni, vagy igyatok meg egy kávét egy kis kávézóban. De egyedül? Egyedül! Meg kell szokni! Mindig egyedül voltunk és leszünk is, a család és a szerelem, az csak egy burok, ami körbevesz, valakinek megadatott, valakinek nem. Nekem nem. Csak félig. De mióta visszajött az eszem, és újra szeretek gondolkodni, rájöttem, hogy olyan szuper emberek vannak körülöttem és szereztem sok új barátot. De akkor is egyedül vagyok, és ehhez hozzá kell szokni. Mert legbelül a lelked magányos. És a magány jó, mert te döntöd el, hogy mihez kezdj benne. Szóval ne pánikolj, vesztegeted vele az időd és tönkreteszed a magányod. Inkább szerezz magányos embereket magad mellé és élj! Szórakozz! És amikor az utcán mész, vagy a suliba, munkahelyre, nézd meg a kirakatokat, a kis virágot az út szélén, vagy nézz szét a busz ablakán, mi minden van kint. Ne azt nézd már, hogy benned mi van! Azt már ismered. Vagy lehet, hogy mégsem? Akkor majd meg fogod, csak ne mindig az ösvényen haladj, kicsit térj ki erre-arra, nem baj, ha rögös. Megszokja a lábad és megedződsz. Majd a postán, vagy az okmányirodában várva, nézd meg milyen vicces is az élet. Figyeld az emberek kommunikációját Kit érdekel, hogy izzadsz? Majd elmúlik. Elkezd verni a szíved? Ugyan már, eddig nem volt ilyen rohamod, az eddigi életedben? Akkor most sincs, csak beképzeled.

Mióta nem pánikolok, annyi minden pluszt adott az élet. Vagyis én magamnak. Próbáld ki! Ha csak egy kicsit is… Ha nem tetszik ez a fajta élet, csak pánikolj tovább. De szerintem senki nem fog visszatérni abba az állapotba. Néha még vannak mélypontok. De kinek nincs? Minden embernek van, legyen az  a legboldogabb ember is a világon. Mélypont kell, stressz kell, szomorúság kell. Mi lenne velünk nélkülük? Nem lenne miből felállni és szebben látni a világot. Így tudod, hogy mindig van jobb. És hidd, van annál sokkal jobb, amiben most vagy. A hangsúly nem azon van, hogy „jobb” mert az te is sejted. Hanem ott van a hangsúly, hogy „HIDD EL” Menni fog az. Nekem is ment és én sem láttam a végét.

Van vége, nyugi Mindig van vége, mert ez csak egy mélypont az életedben, valakinek sajnos évek, valakinek napok, hónapok.

Hát röviden ennyi. Jól érzem magam. Nem mindig, de az alaptermészetem visszatért a régibe Mindenkinek mihamarabbi gyógyulást kívánok! Ha kérdés van, vagy jó ötletek kellenek, segítek. Amiken átmentem, azok után azt mondom tiszta szívemből, hogy segítek.

Sziasztok!