Sziasztok!

Ma azon agyaltam, talán hogy azok lesznek betegek többnyire, akik nem figyelnek oda magukra? Akik nem veszik a saját testi-lelki jelzéseiket? Akik nem hallják meg, hogy  “elég”? …vagy meghallják, de a körülmények miatt ennek ellenére tovább hajtják magukat?

Ez lenne az igazi alázat, hogy azt mondom : ma ennyit tudtam teljesíteni, mert nem vagyok szuperman, nem vagyok gép, stb.? Ma ennyi sikerült. Legyek irgalmas saját magamhoz! Még ha a szememben semmi is az amit ma csináltam, az, hogy NEM ADTAM FEL az egy óriási tett! Vedd észre az apró hősies tetteidet! Korai kelés, mosoly, csinosság, munka, stb.! ….és rohadtul nem számít mások véleménye!

A betegség egy jel, hogy valamit másképpen kell csinálnom.

pl. Nézd a dolgok pozitív oldalát!

Bánt hogy szingli vagy? tudod milyen jó a magány? Becsukod az ajtódat, és senki nem csesztet, senkihez nem kell alkalmazkodnod, senki nem jön a hülye elvárásaival, senkinek nem kell megfelelned, és ott a lehetősége egy új csodás kapcsolatnak, mert nem vagy foglalt.