Ez a törtenet New Yorkban törtent velem, amikor egy idős parkinzonkoros rabbit tornáztattam, es gondoztam. Akkor, még nem tudtam, hogy az USA-ban, amikor a segélyvonalat hívjuk,automatikusan jön a tűzoltó, a rendőr, és a mentő. Ezt a történetet akkor azoknak irtam, akik időst gondoznak New Yorkban, és nem ismerik sem az angolnyelvet, sem az itteni szokásokat. Minden ilyen szolgálatot végzőnek tudnia kell a szükséges telefonszámokat, a gondozott korát, a pontos címet, betegséget, és gyógyszereit. Ezeket jó kéznél tartani egy jegyzeten….

Egy páradús, meleg, későőszi reggelen szokatlanul korán kipattant a szememből az álom. Hamar felöltöztem. Nem találtam a helyem az alagsori szobámban. -”Gyerünk Kistrombitás! Indulj! Nézd meg hogy aludt a rabbi!” -biztattam magam. -Ilyen korán? Sosem szokott felkelni 6 orakor!” -hezitáltam magamban. -”Ha zárva találod az ajtot, visszajössz, és olvasol egy kicsit” -érvelt jobbik énem. Így hát felmentem az emeletre, és bekopogtam. Rachel néni hamar ajtót nyitott. Minden reggel morcosan nézett, de ma reggel különös volt a tekintete. Viaszsárga volt az arca, és szemei különös csillogással néztek rám sötét szemgödréből. Fátyolos, halk hangján rekedten köszöntött. -”A rabbi még alszik, de ha már itt van, fújjon az orromba ebből a gyógyszerből! Alig kapok levegőt.” -mondta halkan. Miután spricceltem az orrába, még erőssebben kezdett köhögni, mint korábban. -”Lefekszem, mert alig van erőm. Elkíser az ágyig? -”Úgy gondolom, jobb volna leülni ebbe a fotelba, melyet kissé hátradönthetek. Kinyitom az erkélyajtót, hogy a friss levegő bejöhessen. “-javasoltam. -”Jó lesz itt is.” -válaszolta.

A köhögés egyre erőssödött, s a levegőt hörögve szívta be. -”Hivja fel nekem a fiamat! Nagyon gyenge vagyok. Elöntött a verejték! “-Tárcsázom az egyik számot, s az üzenetrögzítő válaszol. Tárcsázom a másikat, s úgyszintén. Tárcsázom a harmadikat, s csöng, csöng, de nem veszik fel. Nézem kékülő arcát, és rossz érzetem támadt. -”Hívja a Collahot!” -suttogja alig hallhato hangon. -”Rachel néni ne haljon meg! Kibírta Auschwitz borzalmait, szűlt 7 gyermeket, akiket tisztességgel felnevelt, s most egy buta megfázástól hal meg a nyolcadik X előtt?! -korholtam magamban. Ki fog vigyázni a rabbira? Ki fogja koordinálni a népes család dolgait? Ha meghal, a rabbi egész biztos utánnamegy! -korholtam tovább magamban. Hivnom kell a segélyvonalat! Nem érdekel engem semmi Collah! Mi a hivószámuk ?991? Talán 911! Tárcsázom. Egy kedves női hang higgadtan kérdez: “Miben segíthetek?” -keresgélem az angol szavakat. Mi történt velem? Nekem, aki viccet mesélek, politizálok, lelkisegélyt szoktam nyújtani angolul, miért nem jönnek az egyszerű szavak?! Dadogva összedobok néhány kifejezést, mire a fiatal hang nyugtatgat. -”Milyen nyelven beszél?”- “Magyarul.” -Várjon! Tartsa a vonalat!” -ólomlábakon döcögnek a másodpercek. Végre megszólal egy fáradt női hang magyarul: “Mi a probléma?” -”Rachel néni fullad. Nagyon sáppadt, és erőssen verejtékezik.” -”Voltak egészségi problémái mostanában? Sziv, érrendszeri betegsége, asztmája van?” -”Vérnyomád, és szivritmuszavarral kezelték a közelmúltban.” -habogom magyarul. -”Mondja a nevét, címét, s a beteg életkorát!” -Mondom. -”Várjon nyugodtan! Rövidesen ott van a segitseg!” -s már hallom is a sziréna hangját. Lerohanok az emeletről, és elszörnyedve látom a hatalmas tűzoltókocsit a ház előtt, melyből serényen ugrálnak ki a tűzoltók. -”Ó sajnálom! Én a mentőket akartam hívni!” -mentegetőzök nekik. -”Nyugi! Hol a beteg? -Rohanok fel előttük, s a 4 tűzoltó utánnam. -”Mi a baj?” -”Fullad Rachel néni, és nagyon gyenge!” -Pilanatok alatt maszkot, és oxigenpalackot vesz elő, s én nyugtatom a mamát vagy inkább magamat: -”Ettől jobban lesz!” -Ismét szirénáznak rohanok ki, és két rendőr fut felfelá a lepcsőn. -”Ó ezeket is idebolonditottam!”-bosszankodom. -”Hol a beteg?” -kérdez, s mutatom. -”Mi történt?” -kérdezik a tűzoltóktól. -”Tüdő ödéma.” -”Biztos vagy benne?” -”100%.” -Ismét sziréna, s jönnek a mentősök. Gyors EKG, kérdések a betegségről, injekció, vérteszt, s már teszik is hordágyra. Közben megérkezett az egyik fia, és ordít velem. -”Miért nem a Collahot hívta?” -A mentos ráüvölt: -”Inkább köszönje meg, hogy megmentette az édesanyja életet!” -Félrelökik, és viszik Rachel nénit a rohamkocsiba. Bemenekültem a rabbihoz, aki közben felébredt, és fürdetnem, öltöztetnem, és reggeliztetnem kellett, s közben attól tartottam, hogy “izrael istene” ki ne rúgjon.. Mire elkészültünk, megjött a másik fia. -”Mindent jól csinált! Ha 10 perccel később jön a segítség, édesanyám megfulladt volna a tüdővizenyőtől, amit a mentőben leszívtak.

Köszönöm! Máskor, ha baj van, a Collahot hivja! Itt a száma.” -”De hisz ez Hezollah, és nem Collah!” -”Ja, azt Collahnak ejtjük.”