Kedves Bius!

Nagyon jónak találom az ötleted! Kérdezted a memóriát. Hát az enyém nem a régi, de nem is panaszkodhatom különösebben, ha nem jut eszembe egy szó, kissé lassabban kezdek beszélni, vagy más oldalról közelítem meg a dolgokat, aztán eközben eszembe jut a keresett szó is általában. Jelenleg épp félévi vizsgákra készülök, aránylag jól megy a tanulás, őszintén: rosszabbra számítottam. Néha meglepődöm, hogy milyen könnyen megy a tanulás, és nem is felejtem el amit megtanultam. Így hát remélem sikerülnek a vizsgáim.Ha nem is napról-napra, vagy hétről-hétre, de hónapról hónapra javulást tapasztalok a memória terén is. Az is vigasztal, hogy másnak betegség nélkül is rossz memóriája, vagy ugyanúgy beteszi a hűtőbe a hajlakkot Pár hónapja még nekem is elég sok hasonó tapasztalatom volt, de a barátnőm megnyugtatott, ő sem mentes ezektől. Megpróbáltam humornak venni. Nem nagyon érdekel, ha ilyeneket csinálok. A lakásomban próbálok rendet tartani, úgy gondolom a bennem lévő rend vagy rendetlenség a környezetemre is ki vetül. És valamiképpen vissza is hat. Ha magam körül rendet tartok, akkor a lelkemben, az agyamban is jobban a helyére kerülnek a dolgok. Szerintem a külső rend a belső rend tükre. Hála Istennek betegségem mélypontján csupán 1 szobát kellett rendben tartanom, és szó ami szó, nagyon megterhelt. Fokozatosan “növeltem az adagot”:-) Ma már egy hatalmas házban lakunk, amihez óriási udvar is társul. Viszont én nem merek igazából sem motorra, sem lóra ülni, pedig betegségem előtt szívesen megtettem. Az autóvezetést újra kellene tanulnom, mert évekig nem vezettem autót, de ehhez sincs nagyon kedvem, de azért a közeljövő tervei között szerepel

Üdv: Léna

Kedves Gabó! Örülök a hozzászólásodnak, én is örülnék, ha leveleznénk, szerintem mindkettőnknek sokat sagítene. Írjak elérhetőséget, vagy az oldalon keresztül levelezzünk? Szeretettel: Léna

Szia Bius!

Szivesen leveleznék veled. Kb 2 éve lettem komolyan beteg (előtte is voltak persze depressziós időszakaim). Egy éve állapítottak meg nálam bipoláris depressziót. Fél éve vagyok szinte majdnem tünetmentes – ahogy mondod a gyógyszerek szinten tartanak.Orvoshoz nem járok, csak gyógyszerért. Pszichoterápiát így magamon csak én magam alkalmazok:-) Jól érzem magam, egyre jobban, persze a tökéletes életminőségtől távol vagyok. Nekem is nehézséget okoz néhány mindennapi dolog, helyzet (pl.: nem szeretek hosszan telefonálni, mert elfáraszt, sokat laszom, a férjem családja spokszor neheztel amiért nem veszek részt a minden családi összejövetelen, az emberek nem értik meg amit érzek, amin átmentem, nagyon figyelnem kell magamra stb..) Azt hiszem jó lenne, ha meg tudnánk osztani egymással a tapasztalatainkat. Bár sok depresszióst ismerek, de bipolárist egyet sem. Azt hiszem nekünk azt is nagyon nehéz elfogadnunk, hogy így kell leélnünk az életünket. Nálam ez aránylag könnyen ment, a férjemnél nehezebben. Ahogy mondod, nem értik, talán sejtik amit érzünk, de nem lehet ezt felróni senkinek, honnan is tudhatnák.!Bár bevallom korábban idegesített a sok “jó tanács”, de elfogadtam, hogy segíteni akarnak, Remélem tudunk egymásnak valamit adni, örülök, hogy olvastam a történeted. Szeretettel: Léna