Igazából a nem túl kiegyensúlyozottan működő párkapcsolatomat elemezgetjük mostanában a szakemberrel. Rámentünk kicsit a gyereknevelés témára, hogy létezik egy bizonyos csípéssorrend-engem aláz a férjem, akkor én is hajlamos lehetek a gyerekeken, azaz a nálam védtelenebbeken kitölteni a haragomat-beismertem, hogy kislányomat néha megpofozom, ha úgy érzem, nagyon tiszteletlenül viselkedik velem, például elém áll és vigyorogva azt mondja, hogy te disznó. Igazából a pszichológus szerint egyelőre nem is várhatok tőle mást, amíg a gyerekek előtt a férjem engem is ronda szavakkal illet. Ez nagyon megfogott. Eddig korsajátosságnak, nevelési hibának tartottam, de már tudom, hogy kezdődő rossz mintaátvétel. Nagyon oda kell figyeljek, hogy kiszálljak ebből a csípéssorrendből és megszégyenített nőként ne a nálam gyengébbeken vezessem le a frusztrációmat.
Tegnapelőtt voltam pszichológusnál:)
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Szép !
Köszönöm a hozzászólást, kedves Bíborka! Sok helyen olvastam hasonlókat, mint amiket te leírsz. Egyedül abban tudok reménykedni, hogy nekem talán abban lesz picivel jobb az anya-gyerek kapcsolatom, hogy már korán figyelek erre a kialakulóban-lévő párkapcsolati és szülő mintaadó dologra. Éppen ezért járok szakemberhez, hogy kicsit leépítsem az áldozat-imidzsemet. Tudnál egy kicsit konkrétabbat mesélni a saját életedből, hogy téged miben becstelenített a férjed a gyerekek előtt?
Kedves Zetor! Az én drága gyermekeim, már elég nagyok, és ha visszagondolok, hogy miként bánt el velem a volt férjem, azután az exem, akivel majd 10. éven át együtt neveltük a kis ördökfiókákat, akkor pontosan tudom, hogy miért viselkednek velem úgy, ahogy. Az a tükör, amit elém tartanak, egyáltalán nem nem a koruk sajátossága, hanem egy nagyon rossz minta által felvett viselkedési forma. Ráismerek az exeim megnyilvánulásaira. Borzalmas! Ma már nem sokat tehetek ez ellen. A felismerés, és a döbbenet, sokkoloó volt számomra, és teljesen lebénított. Tehetetlennek érzem magam. Nagyon oda kell figyelni, hogy mit engedünk meg. Én, az áldozat, akin át lehet gázolni, semmibe lehet venni minden igényét, és szemét módon lehet vele viselkedni, inkább fogjam be, mert még bolond is vagyok! Szomorú, de sajnos én éppen úgy hozzájárultam ahhoz, hogy beletaszítsanak a sírgödrömbe, mint az összes volt kapcsolatbeli férfi körülöttem. Mert nem figyeltem, és a cselekvést, nagyo elodáztam. A sok megaláztatás láttán, a gyermekeim számára nem is vagyok más, mint az áldozat-os anya. Amire elküldtem őket, már a gyerkőcök agyába ivódott minden, ami előttük lezajlott. Vigyázz nagyon! Én nagyon drukkolok neked.