Talán a kiüresedés, az ami a legjellemzőbb lehet, hiszen még csak nem is rosszkedvnek mondható, amiből talán kihúzhatod magad, ha észnél vagy, hanem ez egy olyan szemlélődő állapot, amely keresi az Istent ebben a világban, de nem találja.
A tökéletets kiüresedés okát is tudom. Az én esetemben, valójában az az elanyagiasodott mátrix világ okozza bennem azt a lelki szegénységet, amely elfordult a belső értékektől, és üveggolyókat követel. A baj az, hogy a munkámban is kiégtem. Mindent egyfajta görbe tükörben látok, így vált a világ olyan groteszk sűrűvé. Az emberek színjátéka pedig szánalmassá, néha röhelyessé fajult.
A tisztánlátásom viszont úgyérzem megmaradt, így nagyon hamar rájövök, hogy ki miért akar a közelembe férkőzni talán ezt sokan érzik is. Sokszor előfordul, hogy túl őszinte viselkedésemmel megbántok embereket…
Ami viszont rendkívül nyomaszt, hogy azt gondolom, hogy az a világ, amelyben gondolom jelen vagyok, nem is létezik, hanem valójában egy rémálom. Vagy fogvatart egy alacsony rezgésszintű dimenzió, és csak az álmaim útján tudok néha kiszabadulni innen… Valamint, azok a személyek sem léteznek, akik felbukkannak körülöttem, ez a családtagokra is vonatkozik, akik fura módon, minden megnyilvánulásomra, csupán egyféle képpen tudnak reagálni, vagy úgy viselkednek, mint akik nem vennék észre, és nem is hallanák meg, hogy mit mondook, vagy mit teszek. Vagy én vagyok az, aki nem létezik valójában, csak egy másik valóság kivetülése volnék?
Az egyik operációm alkalmával láttam azt, hogy az a világ, amit itt valóságnak hívnak, egy nagyon rosszul felépített színpadi mű, fura kellékekkel, és statisztákkal. Olyan helyről tértem vissza, amit az orvos “nagy mélységnek” nevezett, ám én nagyon messze magasan voltam, a Teremtéshez igen közel. Nagy, nagy bűntetésnek éltem meg, és mélységesen nagyot csalódtam, amikor rádöbbentem, hogy visszajövök.
Csak remélni tudom, hogy érthetően fogalmaztam, talán akad, olyan aki tudja, hogy mit akartam átadni!
Nagyon nem vagyok jól! Komolyan. Tudna valaki segíteni? Nem tudom… bárhogy. El sem tudom mondani mit érzek. Az imént ki kellett mennem, mert, no, mindegy. Rohadt tehetetlen düh, rombolni akarok. Mi van, ha nem is mi vagyunk “csapágyasak”? Hanem, én nagyon így látom, mert a világ idióta?!!! Azt akarom, hogy, nem tudom most mit akarnék, de itt nem kívánok élni. Láttam, hogy milyen gusztustalanok kint az emberek, torz az arcuk, némelyik büdös, egyik-másik még be is pisál! Miféle humán-társadalomfejlődésről beszélnek a tudósok? Groteszk alakok, zsíros masszák, idétlen cuccokban, baromira magabiztosan járnak kelnek az utcán, úgy tesznek, mintha állati fontos dolgokat művelnének, és hülyeségekről jártatják a szájukat, szétszórják a szemetüket. Az is büdös, amit megesznek, hátmég a végtermékeik! Egy ideje folyadékon élek, mert magamtól is undort kapok, ha arra gondolok, hogy zabálnom is kellene. A gyogyi bogyók O-lát érnek, csak a gyógyszergyáraknak jók!!!! Kedden, 22.én napforduló ünnep lesz Pilisszentlélek telepulésen. Ha jól vagyok, és úgygondolom elviselem az embereket, elmegyek oda. Ha nem lesztek rosszul, gyertek el ti is! Persze lehet, hogy reménytelen. Odakint süt a nap, minden szép volna, ha nem volnának odakint olyan sokan, és nem volna bűzlő métely körülöttük, meg az a sok szemét, amit széthajigálnak. Én én nem volnék ennyire… mindjárt szétrobbanok belülről, ami jó volna, mert akkor megoldódna minden problémám igaz? Ha végre sikerülne meghalnom, az nagyon, nagyon jó kis mulatság volna…
Szia, Bíborka! Az az érzésem volt tégeg olvasva, hogy akár én is írhattam volna…..a csúnya, elszomorító, anyagias világ, a többiek meg nem értése és a sokszor lehúzó, érezhetően alacsony rezgésszint, a gondokból kilábalni-nem-tudás…félelmetesen együttérzek veled. Erős borderline-gyanús-tünetek-persze csak szerintem. Nem vagyok orvos, de szerintem még orvosoknak sem sikerül mindig jól diagnosztizálni. Például én magamat abszolút borderline-nak tartom, az az egy pszichológus meg, akihez járok, más véleményen van, de mondta, hogy egypár tünetem abszolút beletrafál. Sok sikert kívánok a lelki békéd megtalálásához!
Leültem ide az internet elé és közben ömlik rólam a víz . Még nem vettem be az esti gyógyszereimet köztük a depresszióra sem . Valóban segítenek ezek a gyógyszerek , vagy tovább rontják az egészségünket ? Most egy pánikrohamon vagyok túl és nagyon gyengének érzem magam . Szeretnék már valami jót is írni , de sajnos még nem vagyok abban az állapotban . Azt mondják , hogy majd kijövök belőle , de megvannak a kétségeim .