Nem tudom, de frankon úgy gondoltam minden rendben. Majd 20 évig fügtem minden féle kemikáliától,amitől csak lehetet. 2 éve tiszta vagyok. 25éves koromba diagnosztizálták nálam a bordenlinet, mint szövödményt(?). Rengeteg alkalomal kerültem a ketyóba veszélyeztető állapotba. Rettenetes dolgokat hozott belőlem elő. Elborult minden -ki felé agresziót és egyben félelmet generáló valami. Suicid kisérletek, a halál ölelésének vágya. Begyógyszerezve örjöngve elájulni. Ezt az életet éltem.
Menekülési kényszer minden szituból “mindenhol szar, de most itt a legszarabb” Sikerült 2 éve a züllésel leállnom. Magam. Rehabon nem ment, mert negativ érzéseim voltak, minden helyzetben. A tiszta idöszakom milyen? Pocsék. Nem tudok szinte kimozdulni. Megvetés érzet, harag indulat, paranoid, félelmek, ellenem irányuló célzások érzete. Hiába tudom hogy nem valós, de átélni, érezni a realitását, rettenetes Nem akarok az általam generált valoság sikátoraiban reszketve “nem tudom mit csinálni”. Volt munkám, pár napja nincs. Csak arra emlékezek mint 1 rémálomból érretem volna. Nincs emlékém. Emlék? Szerintem… mindegy
Nem tudom hova fordulhatok, félek azt gondolják: ez megint szed valamit. Mikor az elöző életem éltem a függőség miat utáltam magam. Most jelenleg gyógyulni akarok, mert legjobban magamtól félek.
én is paranoiás vagyok sőt halucináltam már szellemet is minden hang zavar főleg éjjel és ha nem a fal van mögöttem félek hogy valaki a hátam mögül nekem támad igen nehéz,minden árnyék az éjszakában egyedül sétálva megijeszt és be vagyok szarva szó szerint és én úgy kezelem ezt hogy jól van bazdmeg leszarom kemény vagyok és úgy teszek mintha nem szarnék be és közben magamban mondom hogy tudom hogy ez csak az agyam műve ennyit tudok hozzátenni :S
ez egy szar vidéki város,beskatujázot véleményü emberekkel.Az már furcsa ami pozitiv irányba változik nem a megszokott.Értetlenek az orvosok is ,hogy-hogy nem kel semmi gyogyszer?Teljesen csapjam szét velük az agyam?mint egy éhes vámpir a sötétben tervezve fiktiv áldozatomra való lecsapást?Nem!!!Ezt aproblémát anti-depreszánsokal megoldani nemlehet.Az anti-szociálisego kiemelkedését fokozák.Igy a probléma csak újabbat hoz elö.Nekem talán igy sikerúlni fog(remélem).A rehab?Nem birom azt mikor odajön a figura a2iq-jával,nekikezd osztani az észt mi a megoldás az én problémámra . ö tudja mert már egy családiház lefojt a torkán. Ott a személyes szabdságomban erösen korlátozva vagyok,meg az a napi ritmus amiaz ilyen helyeken van fel állitva idegesitő:egy folytába jópofizni mindenkivel.Elöször a problémára kéne öszpontositani aminek szövödménye a dependencia.A függőséget magát mint betgséget ,mellék tünetkén kellene kezelni,és nem elkülőniteni a föbetegségtöl.A rehabon megijednek ha egy bordenline kér esélyt:A Funk Dr nemtudta mitcsináljon velem. Ugy gondolom ezt a dolgot csk mi magunktudjuk megoldani.tisztába kel lennük azzal ,hogy nem világ idegenedett el ,hanem mi a világtól.Lassan,csak lassan,mert ha megfeszitet tempó, csak visszavet.Most ebben a percben igy van .De mit hoz a következő?Para,ingerültség, értelmetlen harag,és az éhség a mámor után a tudatfeltti dolgok megélésére a nyugalom betejesülésére örökre,(örökre?)Nem ezt ajövő képet akarom épiteni.segitséget kérni lehetetle számomra (eddig elég rendesen kihsználtam minden segitö kezet )Pedig a világ távolabb került,de harcolok ellene35 multam a személyiségem? az vagyok én,?pozitiv ön kép?pozitiv a világ?Nem tudom.,szerintem agyam neutronjainak vad tánca az egész.Olvasmányaim alapjánvan az elvonásnak vannak kései szakaszai ,ami gondolom,most épp szarul jön le.Béke van de csak a szemlélönek.Minden amit csinálok azzért van mer menekülök,hova?minnek?ma értem holnap már nem.Sajnos azzok a dolgok amit leirtál,nálam sorra megbuktak,és negativ irányt vettek.kiskapuk a további kisikláshoz.Kész,ez van.
én is így vagyok, azzal a különbséggel, hogy én 1 éve álltam le. én is borderline vagyok. ez a második leállásom, az első 2 évig tartott, utánna minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. most egy éve párszor fordult elő botlás, de csak kicsi. s mióta majdnem megkéseltek a barnák, azóta a piát is nagyon visszafogtam, csak néha iszok meg egy sört, de nem baszok be. nekem is nagyon szar éreznem ezt a fajta valóságot, kurva szar, unalmas hétköznapi fos, nap-nap után. mondjuk most járok egy nyelvtamfolyamra, s ez valamelyest segített kiszakadnom a szarból, de már unom ezt is. de, úgy vagyok ha már belekezdtem, csak lenyomom. eddig mindent befejeztem szinte, kivéve a fősulit, van még egy félévem, s majd szeptembertől ttolom azt is. mondjuk én mindig tanultam, s mellette cuccoztam, balhéztam, lázadtam. egyszemélyes háború volt ez a javából. s most is az, de most fegyverszünet van, s nem tudom meddig. van most a nyakamban vagy 12 ügy, a bírón múlik, meddig nyeli még a hülyeségem. szerencsémre mellettem van ő és az ügyész is mert álalában megbánom amit teszek, meg aztán okosan tudok altatni, kamuzni, értetlenkedi is, pont a megfelelő keverékkel. nekem is olyanom van ezóta, hogy nem megyek én sem emberek közé, olyan helyekre, ahol eddig jártam, vagy hasonló, mert én is azt gondolom, hogy mit gondolnak. de ha mégis ráveszem magam, akkor látom, hogy ez nem így van. mondjuk, mindíg van valami, amivel felbaszom magam, s nagyon vissza kell magam fogni, nehogy valami olyat tegyek, amit megbánnaák, vagy rosszabb… a rehabról 8 nap után én is megpattantam, a zárosztályról 2 után, rájöttem nem kell az ilyen szarság, csak én vagyok az aki tudom mi a jó. lehet neked nem ártana valmi jó rehab, vannak jó helyek, nézz utánna, vagy valami ambuláns kezelés. leginkább a kognitív viselkedésterápia passzolna neked, nem vágom hol laksz, ha pesten, akkor nagyobb a szerencséd, mert több a lehetőséged, de mindenképp valami terápia kell, gyógyszerrel, de leginkább anélkül, szerintem! TE TUDODD!!!
jobbulást, kitartás, s ne felejts el, nem vagy egyedül(még jó, hogy nem skizifrén vagy, mert akkor ez szar vicc lenne, hehehehe)