Hellohello

Én egy 17 éves lány vagyok és 4 éve pánikbeteg.A családomban sajnos gyakori ez a betegség,valószínű,hogy a nagymamámtól örököltem.Először nehéz volt elfogadni,de ma már tudom kezelni a rosszulléteket.De kezdjük az elején:

Mindig egészséges gyerek voltam.Tánversenyeket nyertem,kítűnő tanuló voltam,a családomban sem volt semmi gond,kivéve az,hogy anyagilag nem állunk túl jól…De 2006-ban megváltozott minden…

2006. augusztus 20-án kinn voltunk a tűzíjátékon Pesten.Este 9 körül jött a vihar.Soha életemben nem ijedtem meg annyira…Azt hittem meg fogunk halni.Borzalmas látvány volt,ahogy a szél mindent elvitt,törtek az ablakok,szakadtak le a villanyvezetékek…Szerencsére ép bőrrel megúsztuk,de fél órát futottunk a tömegben,mire elértünk az autónkhoz.Amikor hazaértünk hányingerem lett,de nagyon és nem múl el reggelig.Onnantól kezdve ha ideges lettem,állandóan hányingerem volt.Iskolában is maradt a hányinger,főleg ha felelnem kellett.Szüleim hordtak suliba,mert tömegközlekedési eszközökön hányingerem volt. 8. végén már elviselhetetlen rosszullétek kínoztak,kétszer majdnem elájultam,egy este be kellett vinni az ügyeletre mert remegtem mint a kocsonya és fájt a mellkasom/szívem.Aztán azon a nyáron nyaralás után 130ra felment a pulzusom.Dokihoz mentünk aki azonnal kórházba küldött,ahol egy hétig maradtam 180as pulzussal.Semmit nem találtak,csak a szívemnél egy kis elváltozást,mitrális prolapszust,ami igen gyakori a pánikbetegeknél.Egész nyáron kardiológiára jártam,nagyon féltem…És ősszel kezdődött a suli.Nem voltam képes ott maradni.Állandóan rosszul voltam,órán bezárt osztályteremben hányingerem volt,szédültem,ezerrel vert a szívem,nem kaptam levegőt…Hazamenni sem tudtam,mert a buszon és más tömegközlekedési eszközön is ugyanezek voltak a panaszaim.Féltem a tömegtől,nem mertem emberek közé menni.Pszichiáterhez és pszichológushoz is elvittek,és elhalasztottam azt az évet a suliban.Itthon voltam és pihentem.Minden nap egy felet szedtem (és szedek a mai napig) egy gyógyszerből,aminek a neve Stimuloton.Orvoshoz már nem járok,csak feliratom a gyógyszert.A pánikrohamokat megtanultam kezelni és ebben az évben jártam suliba és újra 5 lett az átlagom.Buszon még mindig nem szívesen utazok,de már nem kapok frászt tőle,ha fel kell szállnom rá.És a koncertek,rendezvények sem állítanak meg,szívesen megyek ilyen helyekre is.De ha néhány hétig itthon vagyok,kezdhetem a pánikbetegség leküzdését előlről…Nem hiszem,hogy a gyógyszer segít,a dokik sem,inkább magadban kell helyre raknod a dolgokat és akkor nem lesz semmi baj

És ne szomorkodjatok,mert “Minden éjszaka után ismét felkel a Nap”