Sziasztok!

Sajnos szerintem nekem is Pánikbetegségem van. 24 éves, csinos, trendi lány vagyok, imádok szép, sexy lenni, mégis mostanság, rosszul vagyok ha csak rámnéz valaki a metrón, villamoson, vagy ha a villamos közepén ülök is feszengek, izzadok, a mellkasomban nyomást érzek, gyenge leszek.

Leginkább fel sem ülnék semmi tömegközlekedéses dologra, hisz sokszor érzem ezeket a kellemetlen tüneteket! Örület, hogy imádok csini lenni, mégis manapság, csak itthon merem felvenni a magassarkúm, mert félek hogy rámjön az utcán a pánik és mittudomén.. elesek, s az milyen ciki lenne. Víz nélkül ki sem merek menni az utcára

Szőrnyű!

2 hete elmentünk külföldre, a barátom, a szülei és én.
Este kimentünk ‘volna’ shoppingolni, vacsizni, és mielőtt elindultunk annyira jó kedvem volt, nevettem, hülyültem, hogy elfelejtettem betenni a táskámba vizet,..mentünk 20 percet sétálva, egyre nagyobb tömeg, mi a középen mentünk, kezdett zsibbadni a testem, a hangokat morajnak hallottam, úgy éreztem már megint hogy kínosan, lenézően engem néz mindenki, azt éreztem, mindenki látja, hogy valami nincs velem rendben, és nagyon elkezdtem remegni,..

A pasim szülei nem tudják, hogy szoktam pánikolni, (de ugye én sem voltam még ezzel pszichológusnál, így én is csak neten keresztül informálódtam), így féltem megszólalni, csak magamban könyörögtem az égnek, hogy nehogy már leégessem magam, hogy itt elájulok….

Nem múlt a rosszullétem, hirtelen kiszáradtam, de ugye viz nem volt nálam. Mondtam üljünk már le, mert biztos az indulás előtti pici italt nem kellett volna meginnom, biztosan attól van.stb.. Elküldtem pasimat vízért és rá 5 percre jobban lettem.

Szőrnyű, hogy ez a már bocsánat a kifejezésért, ‘mocsok’ betegség miatt nem lehetek önmagam, s hazudok másoknak, csakhogy nehogy hülyének vagy elmebetegnek tartsanak!

Egy erős akaratú, energikus lány volnék, ha nem lenne ez az örökös rettegés bennem, hogy na ugyan megint rám jön-e amikor a legtöbb ember lát! Szörnyű, hogy leginkább utcán, emberek között, bevásárló központban jön rá.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha itthon, a négy fal között lenne csak! Milyen dolog ez, hogy egy erős fiatal lány vagyok, élhetném életem, úgy ahogy én akarom, hogy magassarkúban, magabiztosan, emberekkel nem törődve mehetnék végig bárhol, ahelyett, itthon net előtt ülök, nehezen merek emberek közé menni, ez nem igazán élet! Az a legdurvább, hogy sokszor én sem tudom magamról, normális vagyok-e.

Hogy lehetnek ilyen izzadásos, szédülésés dolgaim ha utcán, emberek közt vagyok, itthon pedig megnyugszom, bár még jó, hogy itthon jól vagyok, remélem így is marad (le is kopogom)

Persze vannak periódusok, mikor ‘normális’ napjaim vannak,de ritka. Valóban megrendítő, hogy emiatta  a nyavaja miatt nem lehetek önmagam. pl hivatalos ügyeket is nagyon nehezen intézek. Ha 5 percet kell várnom postán, rosszul leszek, ha szembe ülnek velem, rosszul leszek.

Ha rámnéznek megint csak elkezdek szédülni. Fura…anyumnak elmondtam miken megyek keresztül itt Budapesten, (mert vidékről jöttem fel), ő teljesen kiakadt, hogy mi bajom lehetne? Ne legyek már ilyen ráérős,..biztos ,az a baj hogy nem dolgozom, és ráérek butaságokkal foglalkozni, s hogy itt nincs barátnőm, egyedül vagyok sokszor stb..

Lehet igaza van, és ez csak hiszti lenne??  én már nem tudom.

Jó lenne ismerkedni barátnőt találni, akivel ezeket a dolgokat megtudnám beszélni. Ha valakinek volna kedve, írjon nekem, jól esne! mailem: nicegirl3@citromail.hu

Segítsetek, mire gondoljak, a villamoson, vagy bármin, ha megint rámtör ez a gyengeség! Adjatok tanácsot, légyszi, mert így a négy fal között egész nap nem élet az élet.! Köszönöm előre is. pusszi, és sok erőt!