Nem megyünk, hisz nincs kedvünk – noha menni szeretnénk, mert valahol igenis van vágyunk, nem teszünk, mert leblokkolunk – és itt a bűntudat érte – pedig szeretnénk, hogy minket is elismerjenek valamiért, hogy valamihez értünk és hasznunk van, helyünk ahonnan hiányoznánk, hogy elértünk valamit – mert hiába ilyen és olyan hajlamok, valamiért itt vagyunk ezen az oldalon – miért? Mert tudat alatt – ha tudat alatt is – de élni akarunk-. Csak elfelejtjük, amikor az a bizonyos a hatalmába kerít minket – az a bizonyos, mely megszűntet megannyi vagy minden életérzést. Hatása alatt nem érezzük, hogy lenne kedvünk vagy vágyunk bármire is vagy bármiért.
- De ha ezt átvészeljük, akkor újra és újra felébred bennünk az érzés, melyet vágyakozásnak nevezek, – vágy hogy mosolyogjon valaki ránk, vagy várjon minket valahol, hogy újra képesek legyünk úgy takarítani vagy könyvet olvasni, mint régen, hogy ki tudjunk lépni a kapun és végigsétálni szorongások és negatív gondolatok nélkül. A vágy az életre. Ne felejtsd el akkor, mikor magad alatt vagy, hogy mi történik, ha egy-egy gödröt átvészelsz – ne feledd, hogyha átvészeled, felébred benned a vágy – és vágyainkra való emlékezésünk adjon elég erőt ahhoz, hogy előre haladjunk, ezt kívánom mindenkinek! Igen, érzem én is, hogy nincs remény, igen, nem tudok sokszor még a szobából sem kimenni, saját foglyom vagyok, igen, vágyam támad a halálra vagy arra, hogy pengével hasítsak végig többször a bőrömön – és ez ne most elkezdődött.
De nem írhatok olyat, hogy ezt akarom választani, vagy hogy én ilyen volnék. Hiszen valamiért itt vagyok ezen az oldalon. Itt és írok s te ugyanezért a valamiért olvasod soraim éppen. Érted? Azt mondom, tarts ki, azt mondom, hiába vagy teli negatív érzetekkel, valahol benned tudtod nélkül, tudatod mélyén és lelked rejted zugában élni akarsz, ’ meggyógyulni ’ és haladni. Valamiért csak olvasol. S én valamiért csak írok s olvaslak téged. Szeretném ismerni a történeted, egy másik ember vagy, egy társam a világból, nem vagy teljesen egymagad. Igen, a harcod önmagadban csak egyedül, a legteljesebb magányban kell megvívnod, mert nem teheti meg más, csupán mankókat adhat. A küzdelmed egyedien te éled át. De érzésben nem vagy egyedül – én is ugyanúgy kínlódom attól, amitől te és még sokan mások – tudjuk egymásról, hogy különösen megfogalmazott érzéseink és gondolataink mit jelentenek, akkor is, ha önmagunkban ellentétesek is azok. Vívódunk, ezért ellentétesek. S tudod mért vívódsz? Mert győzni akarsz! Azt kívánom, hogy érd el! Azt, hogy merj győzni!
Dzsen
Nos itt vagyok, Dzsen
!
Bizony, a bizalom a legnagyobb díj, mit másoktól kaphatunk. S bizony e ritka kincsért sokszor nagy árat adunk. Hogy nehéz lesz – e járni rajta, attól is függ mit teszünk. Én vállalom és kimondom az érzéseimet.
Soraidad olvasva sportnyelven szólva öngolt rúgtam:
“Nem értek veled egyet, ennek ellenére megértelek.”
Értem, azaz mégsem. ..
Nem értessz velem egyet, de megértessz. Talán arra gondolsz, valahogy kezdessz megismerni engem…:)
Ha már belebonyolódtunk a Nő és Férfi kapcsolatba, akkor folytatnám. Egy kicsi elfolytás és egy kicsi kiadás… A ” szeretlek ” szó kimondása nálam mást jelent. Nem hadonászom vele. Lassabban tör ki belőlem, fokozatosan, mely mély érzéseken alapul. Nálam a ” szeretlek ” szó mást jelent. Lehet szeretni egy jó könyvet, vagy egy jó szomszédot. Nálam a szótáromban mást jelent. Pl. én a kislányom édesapjának mondtam ki előszőr, hogy szeretlek, és a szüleimnek. A ” szeretlek ” szót én csak annak mondom ki, és úgy értelmezem, hogy akiért akár az életemet is feláldoznám. Pl. a Nácik idejében választani kelett, hogy az Édesanya vagy a gyermeke menjen- e a gázkamrába… Ez nem azt jelenti, hogy senkit nem szeretek, csak nálam, mint írtam, ez egy mélyebb érzelem.
Más.
A férfiaknak evés, ivás, alvás, munka mellett szükségük van rá, hogy szexuális magabiztonságuk megmaradjon. Nemi aktivitásuk, nagyobb jelentőségű, mint gondolnánk.
A nőnek a szexuális élmény elsősorban testi és érzelmi örömöt jelent., a férfi számára azonban az önmegvalósítást és a hódítás szimbólumát.
Életerős kapcsolat csak akkor van, ha egyensúlyba van a feszültség és a szerelem egyensúlya. Ezért vallom, hogy aki elfojtja az érzéseit, erős. Aki kimondja, gyenge. Egy kicsit ki kell billenteni a férfiakat az egyensúlyukból, ez titokzatossá teszi a kapcsolatot, bármennyire is nehéz megtenni ezt egy nőnek. Egy kis bizonytalanság nem árt.
A túlzásba vitt nyitottság mellékvágányra vihet egy kapcsolatot. Nem beszélve arról, hogy lerövidítik azt az időt, csökkentik azt az örömet, amit egymás megismerése szerez. Egyéniségünk fokozatos föltárása, a kölcsönös felfedezés ígérete pozitív feszkót teremt. A férfiakat azok a nők érdeklik, akik tartózkodóan is viselkednek.
Ettől függetlenül vallom, hogy ne féljünk kezdeményezni, a férfiak azokat a nőket szeretik, akik őket szeretik, és megértésre vágynak. Rettegnek az agresszív nőktől, a fúriáktól és bizony probléma és tönkre teheti a kapcsolatot, ha a nő szorong.
Ezért írtam én, hogy egy férfinek, ki teli van hormonokkal, nem csak kísérgetésre van szüksége. A szorongás, pánikolás stb. SAJNOS elöbb vagy utóbb tönkre tehet egy kapcsolatot.
Erre a doktornőm vezetett rá, mert szeretné, hogy a nemrégiben megismert udvarlómmal, harmonikus kapcsolatot tudjak létesíteni. Gondolva a kislányomra, a férfire és jómagamra.
Így már érted, kedves Dzsen ?
U. I.: Az irományodhoz nehéz hozzá szólnom. Többféle cimkét és betegséget állítassz magadról. Azt írtad, 7 féle súlyos állapotban szenvedsz. Mivel én is 5 állapotot jelőltem meg, és fer vagyok, megírtam magamról az igazságot. Ebben az évben többszőr voltam kórházba, így ismereteim vannak a betegek összetételéről és problémájukról. Többségüknek javasolták százalékoltassák le magukat, és mellette munkát keresnek.
Én sem értelek, de az odafigyelést, gondoskodást, gondolkodást, türelmet felfedeztem benned.
….A szeretetet, és hogy szeretve légy.
Szia Ikszypszilon!
A bizalmat nem osztogatja mindenki könnyen
De a ‘kérésed’ szinte bók.
Figyelj, ha hiszel, ha nem. Túl sok embert ismerek, akik azért betegedtek meg, mert elfojtották érzelmeiket, aztán azok kitörtek belőlük és a diliházban kötöttek ki velük. Nem tudták hova tenni a sok elfojtott dolgot. Van, aki ezért kiugrik a nyolcadik emeletről, vagy egyszerűen egy pillanat leforgása alatt a metró alá veti magát. A családom a barátnőm volt, míg tönkre nem ment abban az erőben, mely az érzelmeit eltakarta. Végignéztem. Végigéltem vele és élem most is máig, s már azt is, ahogy a testvére befalazza magát, hogy őt el ne érje a vész.
Gyenge az, ki az érzelmeit félti mások elől és mindegy, hogy az illető férfi, vagy nő. Merthogy ha nem félti, sebezhetővé válik. Megtalálja egy nap valaki mi a gyengepontod. És te ezt nem akarod. Egyébként a férfinak is vannak érzelmei, nem biológiai gépezet csupán. Kár, hogy arra van kezdettől nevelve, hogy nem fedheti fel magát. Nem fáj, hogy nem lehetsz őszinte? Hogy nem mutathatod meg, hogy lát a szemed? Nem vagy magányos ettől a nagy védekezési mechanizmustól? Nem zavar a félelmed, amely 4 fal körülötted? Amikor átölelsz valakit – most mindegy, valóság -e, csak tegyük fel – a 4 fal nem zavar abban, hogy lásd őt? Téged tán nem, mert figyeled őt a faladon át. Ő azonban tged nem lát és ezért nem ért. Tegyük fel, hogy én ölelek át valakit. Tudod, én kimutatom érzelmeim, és zavarna a másik 4 fala, mert úgy élném át, hogy nem őszinte velem, úgy élnem át, hogy megfoszt magától, hogy nem osztozik velem úgy, ahogy én, s így nem a társam, csak valaki, aki ott van, ha hazamegyek, vagy valaki, aki ha minden jól megy, azért virágot még képes hozni, ha nem is romantikus. Bizonyára előbb ostromolnám falait, amivel idővel az őrületbe kergetném – mivel azt az ő félelme mindenáron védené, mért is adná ki a szívét, veszélyes a világ, már tudja jól – s ezért aztán elveszíteném. Nem sok választás marad, minthogy ’megmenteni’, megközelíteni nem tudom, kénytelen volnék elhagyni őt. Mindegy, hogy az ölelő férfi, vagy nő és az ölelt neme is mindegy, akkor is ha mind a kettő nő. Mert a két nemi jelleg 2 ember. A nő is, a férfi is ember. Gyenge, ki nem meri érzelmeit vállalni – de hozzáteszem, tudni kell – kitapasztalni, hogy ki előtt lehet és ki előtt semmiképp ne vállald érzelmeidet – én így vélem. Nem jó bezárkóznod, nem jó elnyomnod érzelmeidet, mert az elnyomás nagy energia és elnyom téged. Ezt meg én nem akarom
És nem feltétlen a férfi kísérgeti beteg barátnőjét, sokszor kísérgeti a nő a beteg férfit. Szükségletek? Ha a megfelelő emberrel találkozol, megérted, hogy a szükségletek nem az alap és nem leng be mindent. Főként a mai nők azok, akik nem szeretik, ha a férfi támogatásától függnek. Sok férfinek ez nem tetszik. Mert önállósulnak a nők, és ez önállóságban már nem lehet őket ugyanúgy befolyásolni, szívük helyett mostanság egyre jobban az eszüket használják és kiderült, hogy ez nem is lebecsülendő. És hát így nehéz őket megtartani stb. A férfi nem csak kísérgetésre és romanntikára vágyik – írod. Én meg azt írom, a nő nem csak az ágyba akar szerepet kapni. Hm, azt is mondom, hogyha valakinek ‘beteg’ a párja, az támogassa, s nem csak azért, mert bármikor a helyébe kerülhet. A támogatás gyorsítja az eseményeket ha az megfelelő támasz – a ‘betegnek’ pedig a lábain állva kell fogadnia a támogatást és nem botként használva a segítséget, mert akkor úgy dől össze, mint egy rongybaba. Végül azt írom, egyedül nem lehet mindig meggyógyulni. S ha valaki nem beteg, még lehet szüksége támogatásra. Nem minden nőnek ugyanarra van szüksége, ahogy nem minden férfinak sem. A beteg nőt kísérgessen kifejezésed kicsit érzéketlen. Ha kísérgeti, szereti, aki képes még úgy is szeretni, hogy tudja, beteg vagy, azért érdemes meggyógyulni. (Persze nem ezért kell meggyógyulni, de egy olyan férfiért mégiscsak érdemes) Persze csak akkor, ha nem úgy jelenti ki a kísérgetés szót, ahogy te 
Nem értek veled egyet, ennek ellenére megértelek.
Én azt vallom, hogy „mindig mutass valamit, de ne mutass meg mindent”. Ez az én saját idézetem
Örülök, hogy elvagy velem
Szia !
Talán a Frontin tbl. okozhatta az agyamban júliusi hónapban, a zavart, hsz-em-ben.
A párkapcsolatra gondoltam tudatalatt, így módosítanám. Azt vallom ki vállalja érzéseit, az gyenge. Aki elnyomja azt erős. Természetesen egy nőnek romantikára van szüksége, a férfi mivel tele van hormonokkal, nem csak arra vágyik, hogy egy beteg nőt kísérgessen és támogasson. Ahhoz, hogy tovább működjön egy kapcsolat, erősnek kell lenni, és mindent megtenni a beteg félnek, hogy a gyógyulás útjára léphessen.
Örülök, hogy köztünk vagy !!!
Soraidhoz, írok irományt is, bízz bennem kérlek !
Kedves Ikszypszilon, s saját idézeted szép. Tényleg szép.
Ha már írtál, írhatnál irományomról is, vígasztalj meg egy kicsit, ha már félreértettük egymást. Nekem nem jó érzés, hogy félreértettük. Nekem nem mindegy. Nem akarom elveszíteni a régi szálat ‘bolondág’ miatt.
Nah, mára elég is volt.
Dzsen
( Nem azt írtad az idézetek alá, amit nekem válaszul írtál, hogy mit írtál az idézetek alá. Válaszul nekem ezt írtad: “Odaírtam, hogy ez csak irodalmi része az életnek.”
De az idézetek alá nem ezt írtad. Hanem ezt (nem idézetként mert nem volt ugyanúgy feketén kiemelve): ” És vallom, még mindig… ” )
Ez az igazság, tehát nem tévedtem oktalanul, nem ibáztam oktalanul, már amennyire hibának vagy fejleharapásnak lehet nevezni a dolgot. És amiket eddig írtam hozzád, milyen könnyedén felejted el. Mindazt a bíztatást és .. mért is írjam le, ott van feketén fehéren a hozzászólásaim között, ugyanúgy, ahogy idézeted alatt az az árva sor, hogy hogy vallod még mindig. Kicsit ez most roszul esett nekem. De hát van ilyen, nem de?
Még egyszer minden jót!
Dzsen
Még valami, megmutatom, mért hittem azt, hogy nem az életről idézel, hanem magadra vonatkoztatod. Ezért:
“Irodalmi része az életnek…
” Aki megakar tenni valamit, talál rá módót, aki nem, az talál kifogást.”
/ Stephen Dolly /
Ez kb. olyan, mintha azt mondanám:
” Pirosra festettem egy vasat, amikor fehérre is festhettem volna “
Vagy itt van a Dianetika.
Kevés !
Bizonyos esetekben kémia kell.
Ikszypszilon
És vallom, még mindig… “
Az utolsó mondatodért, amely nem vastagon szegett. Remélem, most már te is értesz egem. Nem azért írtam ennyi véleményt hozzád többszüri alkalommal, hogy lefejezzelek – ez elég csúnya kifejezés is – remélem, csak félreértem ezt a célzást.
Minden jót!
Dzsen
Remélem, ezt mihamarabb észreveszed. Rég nem volatm itt. Annyi üzenetem van, hogy képtelenség egy hét alatt válasznolnom mindegyikre, de a tiédre most felelek.
Kérlek ne írj olyat, hogy fejleharapás – szándékomban, gondolatomban sem volt! Jó szándék vezérelt, féltettelek mert úgy érzékeltem, hogy fantasztikus az, ahogy gondolkodsz, azért féltettelek, mert azt hittem, idézeteid az álláspontjaid – mit hihettem volna, hogy máskülönben mért linkeled ide be? – minden mást valótlanak véltem volna – mivel csak olyat idéz az ember, amiben hisz. Én így gondolom. Értesz már? Én felfigyeltem Rád és sajnálom, hogy félreértetted azt, amit írtam. De most már bizonyára nem átlátod valóját. Egyik idézeted – ami a sajátod – beépítettem magamba, leírtam és kitettem a falra, mert .. mindegy mért, nem akarok személyes lenni. Tévedsz, ha azt hiszed rólam s gondolod hogy veled szemben azt gondolom amit hiszel, Amit most üzentél nekem, nem illik rám. Én 7 súlyos állapotban szevedek – gondold el mért nem voltam ilyen hosszú ideig ‘hallható itt’. Tudod, mindig azzal ütközök meg, akire pont felfigyelek, valamiért ebben tehetségs vagyok – tán én könnyen félreérthető vagyok. Kérlek olvasd el újra, és lásd meg a alóját, nagyon szeretném. És lásd benne meg a fejleharapás mellett azt, amit – bár nem ismerlek, minek bíznék benned, nem tudom ki vagy – mégis szeretetnek, aggódásnak és törődésnek hívnak. Akkor abban a pillanatban én azt találtam a legbölcsebbnek, amit írni tudtam.
El sem tudom ‘mondani’ mi történt velem, de ez most nem is lényeg. A lényeg az, ne láss annak, olyannak engem, aminek az itt leírt üzenetedben érzékelni lehet. Képes vagy rá, hogy más szemmel olvasd el azt, amire ezt felelted. Remélem, ezúttal mást találsz az üzenetemben – vagy minek nevezzem – véleménynek? Mindegy. Sorok. Gondolatok. Szavak. Egy egész egy töredékből. Remélem egyre jobban leszel – vagy hogy jobban vagy.
Dzsen
Kedves Dzsen !
Most olvasom az üzeneted részemre.
Sajnálom, hogy félreértessz, az idézeteket nem azért linkeltem be.
Odaírtam, hogy ez csak irodalmi része az életnek.
Mivel én is 5 súlyos állapotban szenvedek, megkérném, hogy legalább itt ne harapja le senki a fejemet.
Köszönöm !
” Ha nem leszek…akkor is tudd Veled leszek. Ha sehol nem látsz és nem találsz, tudd mindig, mindenhol ott vagyok Melletted ” /saját/
Kedves Krisztina,
Hallottam én is – azt hiszem olvastam is arról, hogyha szenvedni kell, szenvedd ki magad, és bizonyos mértékig egyet is értek ezzel. Azzal is, hogy könyvek olvasásából nagyon sokat nyerünk. Tájékozottság a kulcsa mindennek azt hiszem. Jól összekomponálod a látottakat a hallottakkal s mindazzal, melyet olvastál. Enélkül nem tudnál úgy haladni, ahogy azt teszed. Szerintem jól teszed
Úgy veszem észre, hogy lelki fejlődésbe kezdtél, maradj is ezen az úton mert érdemes, látóköröd kitágul – így egyre jobban és mélyebben megismered mindazt, ami körülvesz. Ezzel pedig növeled esélyeid és kiemeled azt, aki vagy. Tehát rálelsz önmagadra ezekben a folyamatokban.
Roppant örülök hozzászólásodnak, sok minden megtalálható benne, remélem máskor is írsz.
Kívánom, hogy maradj az úton, amelyen most jársz s válassz mindig úgy, hogy előre vezessen
Dzsen
Megint írok Hozzád Ikszypszilon,
most a kifogásokról: Neked is tudnod kell, te is itt vagy, hogy nem illetheted kifogásokkal azt, amit e szóval körbefoglalsz. Egy kifogást könnyedén legyőz az ember, de legalábbis nem kerül túl nagy erőfeszítésébe, csak hozzáállás kérdésébe, igényének határának miértje és mértéke hozzájárulásával, amely az élet címszó alatt szorosan lapul. Úgy lépi át, ha akarja s ha úgy dönt, hogy akarja, akár egy kupac kutyabogyót, mert a kifogások ennyit is érnek – noha olyan erősek, akár a kutyabogyó szaga - de csak kiszárad egyszer ha az ember ráun – ami a legtöbb ( és jó ) esetben megtörténik. Nekem úgy tűnik, hogy amit kifogásnak nevezel idézet által, az csak úgy fogva tart Téged, mint minket. Valamiért itt vagy, itt viszont mindenki úgy van jelen, hogy kifogásai vannak – hacsak valaki, mint Krisztina úgy nem véli, marad, mert érti és túlélte, s tapasztalatait megossza velünk.
Különben a kifogásoknak hasznuk is van. Ha például arra találok kifogást, mért vágjam át az ereim, akkor máris nyertem magamnak valamit. Vagy tegyük fel, valaki áll egy igen magas híd korlátján ugrásra készen, de aztán meglát valamit, vagy csak különösnek érzi a szél érintését, másnak találja, vagy másnak a vizet, amelybe vetni vágyja magát, mindenesetre történik valami, amiért aztán talál egy kifogást, hogy mért ne tegye meg – ez nem gyávaság. Ez esély. Minden dolognak, mindennek ami csak létezik nagyon sok oldala van – én ezt vallom és tartom Ikszypszilon.
Arra Ikszyipszilon, hogy nem megyek ki az ajtón nincsen semmi kifogásom. Kimegyek én – van, hogy 1 nap 5X-6X egymásután megpróbálom (való igaz nem minden nap és nem minden héten de nekiesek többször), van, hogy eljutok a szomszéd kapujáig – és kifogás nélkül fordulok vissza. Képes vagy hinni? Vagy elhinni, hogy úgy fordulok vissza, amint azt leírtam? Rosszullét miatt nem megyek tovább, hogy újra levegőt kaphassak. Tehát idézeteid éppen most nem passzolnak ide – az én történetemhez, vagy hozzám. Nem mindenki gyártja a kifogásokat és adja azoknak meg magát. Különbözünk valamennyien. Azért nem mondom hogy nem, szoktam én is kifogást használni, mint mindenki más, mert az életben ezek az illem helyettesítői is lehetnek – bizonyára értesz. És meglehet, van kifogásom, ami állapotom börtönét képezi - itt mindenkinek van ilyen, és itt jön egy kifogás ellenük: de le is akarjuk őket gyűrni- és szerintem sokan igyekeznek valóságosan. Tudnod kell, hogy valóban igyekezni nem is egyszerű és nem is könnyű, ha közben levegőért kapkodsz- mégis sokan megtesszük. Hol vagy és milyen? Az idézetekben élsz? S azokat valóban betartod ily kőkeményen? Mert én is tudom, mi a legbölcsebb ( noha lelki fejlődésemnek még jókora utat meg kell tennie, önmagamhoz képest – mármint koromhoz – igencsak előreléptem 2 év alatt jókora út van mögöttem – ez nem dicsekvés, bolondság volna akként megírni). Szóval én is vágom, hogyan jó és hogyan kell, amint azt csak vágni lehet tudásomhoz, látásmódomhoz és hozzáállásomhoz mérten. De be is tartom valahányat? Lehet –e úgy élni, hogy betartod őket úgy, ahogy te kapaszkodsz beléjük? Szép idézetek, de ahogy írtad, irodalom s nem az élet – noha az irodalom szól az életről, azért nem az irodalom alkotta azt, hanem az élet az irodalmat – s az életben mindig felébredünk újdonságokra, tapasztalatokra s az irodalom ehhez tartva magát változik is – egyik bölcs ezt a tézist véli, másik amazt támadhatatlannak és az élet legnagyobb igazságai közé soroljuk őket. Tudok 2 bölcsességet, amelyek kész jing és jang. Mert annyira ütik egymást, hogy az kész. És mégis mind a kettő igaz. Idézhetsz nagy bölcsességeket – egyik sem hordozza a teljes látókört, a teljes igazságot magában. Csupán útjelző táblák. Így gondolom.
Előző hozzászólásom tartom.
Úgy vélem ‘ beszélgetéseink ‘ izgalmasak
Dzsen
Kedves Ikszypszilon, vallod, amíg csak tart az állapot, kapaszkodsz – talán jó, talán nem a legjobb – minden kiderül – te így oldod meg - mások idézeteivel. De mi a saját idézeted?
Dzsen
Irodalmi része az életnek…
” Aki megakar tenni valamit, talál rá módót, aki nem, az talál kifogást.”
/ Stephen Dolly /
Ez kb. olyan, mintha azt mondanám:
” Pirosra festettem egy vasat, amikor fehérre is festhettem volna “
Vagy itt van a Dianetika.
Kevés !
Bizonyos esetekben kémia kell.
Ikszypszilon
És vallom, még mindig…
Vállalni erő és haladás. Elfojtani egyenes út egy sötét zugba. Azt aláírom, nem mindegy, hol és ki előtt vállalod. De a vállalás és az elfogadás az első lépcsőfok, mert az vezet a megérteni tudáshoz. Amíg elfojtod nem értheted, nem rakhatod össze, nem haladhatsz előre. Ez aggódó hang és nem kioktatás, de egy egészséges vitában sincs semmi kivetnivaló – bár ez nem vita
Aki vállalja az érzéseit az gyáva, aki elnyomja, az erős? Ez sületlenség. Az elnyomás, a magába fojtás mindig is betegséget vagy állapotot okoz a népben egyre vészesebben egyre fiatalabbakkal kezdve. Az elnyomás azt jelenti, hogy nem dolgozod fel, hogy nem oldod meg, s ha nem oldod meg, benned gennyedzik melybe lassanként belebolondulsz rendesen – az ilyesmit ugyanis hiába igyekszel a szőnyeg alá söpörni. Amit vallasz, azzal nem értek egyet. Aki vállalja érzéseit nem csupán önmagáért teszi s meglehet, ettől sebezhetővé válik mások előtt, de legalább önmagát adja, nem úgy, mint aki magába folytja s hazudva él – mert álarcot kell felvennie annak, aki ilyesmit választ s az álarc nem hoz valós életet. Magadba fojtod s aztán amit magadba fojtasz az megfojt. Nem másokért vállalja az ember magát, hanem önmagáért is. Nincsen másképp kiút. Ha nem vállalod nem tudsz szembenézni önmagaddal. Remélem – szeretettel remélem, hogy amit írtál, hogy vallasz azt átgondolod.
A 2. idézet nagyon tetszik, elvemet képviseli, meg is tartom, nagyon bejön. Segíteni nem segít, de rögzít.
Dzsen
Azt vallom, aki vállalja érzéseit – ezesetben betegségét vagy nevezzük állapotnak - az gyenge. Aki elnyomja azt, erős. Én az elöbbi ” technikát ” alkalmazom az Orvostudomány és a Társadalombiztosító felé, sikertelenül.
Nem több kevesebb sikerrel…
íme, két idézet.
Az 1. blabla, de másoknak hátha segít. Nagyon szívesen !
1.
” Előszőr, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni még egy kis ideig. Mert süt a nap, vagy esik az eső.
2.
“…….,,őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.”
” Ikszypszilon “