Teljesen elegam van, próbálok talpra állni. Ezzel azzal találkozni, de a fejemben a gondlatok csak úgy cikáznak és nem tudom kikapcsolni, csak magamról szólok, hogy fájok magamnak. Nem bírom, mintha börtön lenne ez a saját kis világomban. Mintha kívül álló lennék. Az úttest mellett csak megszokásból nézek körül, de nem látok. Jár az agyam mindenen ami rossz és nem tehetek ellene.
Fogalmam sincs mit kezdejek magammal. Csak arra várok, hogy teljen az idő, mert tudjuk hogy az mindent megold?! Annyira nem ilyen vagyok/voltam. A régi akarok lenni, leszarni mindent fityethányni és önfeldetten nevetni!! Ezt akarom!! Bár vannak mellettem és igyekszik most anyám is, de mégis mint a kisujjam. Nincs erőm, nincs senkim, magam vagyok és semmit nem teszek csak vagyok. Teljesen értelmetlen az életem. Egész nap olyan álmos vagyok hogy az hihetetlen, rosszul alszok ha tudok aludni, de reggel korán fent vagyok.
Ez egy ördögi kör! Ha lenne valami vagy valaki aki motiválna!! Az sokat segítene a helyeztemen, de adott időben nem látok értelmet ennek a létnek!
Kedves Riri ! Úgyanazt éltem át amit Te . Még most sem vagyok elég jól . Tudom milyen érzés holt fáradtnak lenni . Teljesen magam alatt voltam . Egész nap sírtam mindenen . Szerintem ennek van egészségi oka is .Vizsgáltasd ki Magad és menjél el a panaszoddal az orvoshoz . Én rengeteg gyógyszert szedek és még napi 4 insulinom is van . Voltam pszihológusnál és ott is kaptam gyógyszert . Már régóta élek ilyen tablettákkal . Éjjelre altatót kaptam , de már azt is le kellene cserélni . Mindennek oka van . Vagy az egészséged , vagy a körülményeid ami miatt így érzed magad . Talán lassan érzek már javulást . Segítenek a gyógyszerek , de rendszeresen be kell szedni őket . Próbálj meg mindig csak a jó dolgokra gondolni . Ha elkapott engem a depi én is mások tanácsára virágokra , erdőkre és hasonló szép dolgokra próbáltam koncentrálni . Nagyon nehéz tudom . Rettenetes napokat éltem át . Nem mondom , hogy meggyógyultam , de már könnyebb valamivel . Már el tudom viselni a dolgokat . A gyógyszerek lassan hatnak . Kell pár hét amire javulás áll be nálad . Minél hamarabb fordulj orvoshoz ! Ne várjál csodára . Azokat nem nekünk találták ki . Pihenjél , ha úgy érzed , hogy nagyon fáradt vagy . Másnap jóbban érzed magad . Nekem is így volt . Ha kell maradj az ágyban több napot is . Bízok benne , hogy orvoshoz fordulsz és majd lassan rendbe jőssz !
Sok szeretettel egy sórstársad : Ildikó52
“A régi akarok lenni…..” …olyan érdekes,az emberi elme……ua így fogalmazok állandóan magamban…vagy hasonlóan …én is…….. és közben????????????????
itt fekszem,s neked “osztanám az észt” akarok? mit teszek érte? és te? ….mert rossz,hogy érzem amit érzek…átélek…amit átélek………….de rossz,látni magam “kívülről”…az agyam…elmém…egyik apró….oly..iciri-piciri apró szegmensével…….,hogy valójában…..semmit sem teszek mindezért……pedig akarok,s tudom mit kellene…illetve…talán….tudom…mit kellene tennem…..és mégsem teszem…….
….azt gondolom,ez a betegség maga…….s mikor már ezt itt a pontok előtt leírtam…rögtön az agyam tiltakozik….nem-e csak takarózásnak…használja az elmém…mindezt…,hogy azt gondolom ez a betegségem…s ez a könnyebb út…bebábozódni….és menekülni ebbe…… de,én,te…és azt hiszem vagyunk még egy páran…. kik tudjuk…..nem…..hisz …….akarni….mindazt mit itt belül…a fejben,vagy szívben átélünk…..SENKI SEM AKARHATJA!!!!!!!
Sok “kisujj” van. Pont az előbb fejeztem be a mai blogbejegyzésemet azzal a címmel, hogy”Barátom, a számítógép”, és megállapítottam benne, hogy lehet, hogy egyetlen életfeladatom gyerekeim felnevelése…egyébként üres az életem (nekem is). Anyámmal nekem sem jó a kapcsolatom, sajnos, még most is sok mindenért őt hibáztatom, hogy most itt tartok. Hogy alulmotivált vagyok, a gyerekszülésbe menekülök-holott ez csak látszólag van így, tényleg nagycsaládot akarok és minőségileg nevelek kivételes gyerekeket-de 25 évesen fogalmam sincs, mi legyek, ha nagy leszek, mert nem bírom elviselni a kudarcot, a versenyhelyzeteket….gyengének és értéktelennek érzem magam. Ráadásul a környezetem vagy intelligensebb nálam, vagy maximalista, vagy ugyancsak lelki sérült, esetleg irigylik sajátságos , lelassult, szemlélődő életfelfogásomat… Nem vagy egyedül és nézz körül alaposan, ha lelépsz az útról, mert nagyon sok hülye autós garasszál-köztük már én is:)