Sziasztok!

Elég nyugodt vagyok az elmúlt pár napban, nincsenek dühkitöréseim, de ez csak a frontin végett van. Bár mamajdnem szévertem a ruhaszárítót, mert nem tudtam összerakni, pedig még egy ovodás is megcsinálná Most péntek óta nem voltam itthon. Ma már itthon alszom. Egy ismerősömnél pihiztem, nála sokszor van úgy hogy negaívak az érzéseim de sokszor pozitivak. Hol szertem hol nem… de biztos a borderline miatt van… meg olyan furcsa, lehet kapcsolatot akar velem, de én nem…de nem hallgat meg, bár azt mutatja mellettem van, de ebben már kételkedem… nem tudom…

Mi történt ma. Jó fej a pszicho dokim tegnap, a háziorvosomnak írt valami papírt, hogy vegyen fel táppénzre, lementem dokihoz,aki egyébként nagyon rendes háziorvos… bonyolult a dolog, mert a pszichiátriáról kell majd nekik papír hogy táppénzre felvegyenek, de valahogy még is megoldják. Tök megértőek és kedvesek voltak… aztán mivel ellopták a telefonom, és így nem tudtam egy angyalnak a számát, elmentem hozzá, de az anyja nem adta meg a telszámát, de ott hagytam az anyémet…és ahogy hazaért munkából már fel is hívott. Miért angyal? Nekem valahogy ő az, akit úgy érzem, hogy vigyáz rám, bárhol bármikor… elég különös a kapcsolatunk. Jártunk is két hónapot, de az állandó pasiváltások miatt, otthagytam. Még is mindig összehoz vele a sors, és bár kurvára nem tudja mi is ez a borderline, megért, meghallgat, türelmesen… ez bonyolult, van mikor hónapokig nem látjuk egymást, még is mindig összehoz minket a sors… vele egy jót beszélgettem ma. És mindig úgy, mintha tegnap láttuk volna egymást… ő benne bátran kijelentem, hogy megbízom,és neki mindent elmondok… különös ember ő is. Szimplán csak burkoló (és ezzel nem akarok megsérteni senkit), de olyan eszes, és olyan élettapasztalata van,és olyan jó dolgokat tud mondani, amiktől jobban érzem magam… ezért is döntöttem úgy, hogy ma itthon maradok, és nem megyek el ma az ismerősömhöz… ellentétes vagyok nagyon… szóval öntött belém erőt… érdekes… mert most hogy elmondtam néhány embernek mi is van velem, öntik belém az erőt… azt mondta ma GY.- hogy csak akkor menjek orvoshoz, ha már ÉRZEM hogy kell… és én érzem… pedig ellene van ennek, de kielégítette az a válaszom, hogy érzem hogy kell segítség… aztán most itthon vagyok…már nincs jó kedvem. Egy két pillanatig jó minden, mert kibeszéltem, aztán megint minden szar…monda is GY, hogy olyan ellentétes vagyok megint. Hol ezt mondom, hol azt. Elmondtam neki milyen harcok, fájdalmak vannak bennem,s bár átérezni nem tudja, megértette… nem hisz bolodnak, nem hisz örültnek… elkeseredett, hogy most ez van. Nincs sok barátom. Mióta megy ez az egész, 2 embert tudok magam mellett.

Megint az ürességérzet, meg a kinyírom magam gondolatok… hangulatváltozás… az jó, hogy most a felírtnál több adag frontint vettem be, hogy tudjak aludni, meg hogy így lassan éjfélkor ne törjek zuzzak… mikor beszélgettem GY-vel mondtam a céljaimat, aztán most megint semmi… megint érzem hogy harcol oda bent a két énem… néha sikerül legyőzni néha nem. De tudjátok, ezek kis csaták. A nagy Harcot, úgy is én nyerem majd…

Elkeserít a tudat, hogy mi lesz ezután… nem lesz jobb, mert újrakezdeni, újraépíteni egy normális életet nehéz… nem tudom mi lesz holnap, vagy azután. vagy a kezelések után. Azt tudom viszont biztosra,hogy ennél sokkal jobb lesz! Mindezek közben szól a fülemben a síros muszika, közben meg piyergek, de írok még is ilyeneket. A kedvencem egyébként az Oasis, a pillangó hatás filmzeéje, mert ott azt mondja a refrenben angolul, hogy get up, come on! kelj fel! gyerünk!

Örülök, így hogy erőt adjak nektek, inkább azokban a pillanataimban írok, mikor a hangulatom jobb. Amugy elküldhetnek mindenkit a fenébe, meg írhatnék sokszart, de ilyenkor be se kapcsolom a gépet…

Fáj, nekem is fáj… küzdök, én is küzdök… borderlinos vagyok én is. elfogadtam… annyi hülyeséget, szégyelni valót tudnék írni, de nem teszem… olvassátok a soraim, és merítsetek erőt.

Egy két idézet:

Ha önmagad akarsz lenni egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy, mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legnehezebbet. Ember vagy, küzdesz, soha ne add fel!

A paradicsomba csak a poklon keresztül vezet az igazi út.