Ugyanazt erzem amit te,egyebkent borderline szemelyisegzavarom van.A fiam 29 honapos,a ferjem 2 honapja hagyott el,de nem is ez a lenyeg.A mai napig nem tudok mit kezdeni a fiammal,vele vagyok de megsem.Alig szolok hozzä,olyan idegen tölem,persze szeretem,de ennyi.Nagyon megbäntam,hogy szültem,nem is akartam gyereket,a ferjem eröltette,en meg feltem ha abortuszra megyek elvesztema  ferjem,de igy is elhagyott.Aranyos a fiam,de nem erzek lelki kötödest.Unatkozom amikor vele vagyok,nyüg ha meset kell olvasnom neki,ha sir,attol kiborulok,ideges leszek.Erzem en is,hogy nem ugy törödök vele ahogy kene es minden reggel megfogadom,hogy ezentul mäshogy lesz,hisz a fiam,de amikor felkelek reggel,erzem,hogy ez a nap is ugy fog eltelni,hogy nem törödöm vele,mert idegesit.Räadäsul azt sem tudom,hogy fogom felnevelni,a szüleimnel lakom,meg soha nem dolgoztam,ugy erzem tul nagy felelösseg nekem a gyerek,hisz meg en egyedül is keptelen vagyok az önällo eletre,akkor hogy neveljek fel egy gyereket?Nem tudom mit tehetnek?Most fogunk csak välni,adjam a ferjemnek a gyereket,hogy nevelje fel ö?De hisz nem is foglalkozik vele,nem is jön,ez sem jo ötlet.Büntudatom van,hogy nem szeretem a fiam ugy ahogy megerdemelne es nem törödök vele rendesen,de nem tudok ennel többet adni neki,belülröl csak ennyi jön,hisz meg magamat is utälom,hogy szeressek mäsokat?