A jóközérzet művészete

Ha nem szeretnék megbetegedni…

…Kifejezésre juttatom érzéseimet

A rejtett, visszafojtott, elnyomott emóciók és érzések megbetegítenek.

Már a várószoba tudja, hogy kevert szorongásos depresszió, pánikbetegség, agorofóbia, borderline vagy anankasztikus személyiségzavart vagyok. Ezutóbbi kettő között, hogy van-e valami különbség, nem tudom. Az egyik orvosom anankasztikus, a másik orvosom borderline személyiségzavart tüntetett fel a kartonomon, zárómon. Véleményem szerint tök mindegy, a kettő vsz ugyanaz. Bár nem tudom pontosan, mert nem vágdostam és testileg nem kínoztam soha magam.

Visszafoljtott, elnyomott emocióim és érzéseim:

Nem hallgatott meg soha senki. Ime akkor írom.

Cefet gyermekkorom volt 6 éves koromig, sajnos épp akkor amikor a gyermek saját én képe kialakul. Apám, anyám dolgozott, olajkályha, cigeretta és az alkohol szagát éreztem az 1 szoba önkomfortos kis takaros, de tiszta házba. Éjjelente, ordíbálásra ébredtem. Anyám, mondta apámnak üss. Belecsapodótt a feje a gardróbszoba ajtajába, a nyomokat reggel láttam. A fülemet befogtam, hogy ne halljam a veszekedést, mind a ketten sírak közben. Befogtam a fülem mint említettem, és visszafojtottam a lélegzetem. Mind a kettőjüket sajnáltam.

Anyám többszőr részegen jött értem az óvodába, szégyeltem, mert az akkori divat szerinti magassarkú papucsát vette fel és kibicsaklott a lába. Volt, hogy szegény megboldogult nagypapámat küldték el értem az oviba, aki elfelejtette szüleim kérését, így az óvónő hazavitt magához. Ott, oviban és otthon is rendszeresen bepisiltem.

Apám egyre durvább lett, egy légpuskával ütötte le magát és 6 éves koromban letérdepelt elém és sírva mondta bocsássak meg Neki. Soha egy kortyot nem iszik. Ez így van a mai napig, betartotta a szavát és antialkoholista lett. Elmondása szerint azért ivott, mert 30 éve táján halálfélelmet, mellkasi szorítást és fájdalmakat érzett. Ezért volt  a zsebében, mindig tömény alkohol, ezzel felóldódtak a tünetei. Anyám, elmondása szerint azért ivott, mert nem volt köztük nemi élet. Kérdezte apámat, miért nincs úgy mint régen ? A válasz nem megy, nincs erekció. Anyám magában kereste a hibát, elment nőgyógyászhoz, ott közölték Vele, asszonyom magával minden rendben. Apám nem tett eleget anyám kérésének, menjen el apám is szakorvoshoz. Ő elzárkózott a témától, és ma már tudom, hogy impotens.

6 éves korom után, anyám folyamatosan ivott. Nehéz volt vele kommunikálnom, de tisztaság és melegétel fogadta apám, a testvérem és engem. Utána egyelen egy  borzasztó veszekedésükre emlékszem. Anyám hasából folyt a vér, apám kiabált Vele, hogy Te nem vagy normális. Anyám szintén ugyanezeket vágta, apám fejéhez. A testvéremmel kimenekültünk az udvarra és volt egy kocsink abban ültünk a zuhogó esőben. Mikor csend lett, visszamentünk a házba. Én megkérdeztem másnap mi volt ez ! ? Apám válasza, anyád csak kicsit hasba szúrta magát. Értsem meg, hogy veszekedések minden családban vannak, és megsímogatott. Megjegyezném kb 3 éves koromtól apám 9 éves koromig velem aludt,  Ő keltett fel éjfélkor pislantani és közben símogatta a fejem. Persze volt mikor már az éjféli ébresztés késő volt, mert becsurrantottam. Apám melegített, hogy ne fázzak. A combom belső része sokszor tűz piros volt.

Lecsillapodtak a kedéjek, de anyám tovább ivott. Apám felhúzott egy baromi nagy házat és épített egy csodálatos kertet. Sokat dolgozott érte, városunkban elismert mester és tisztelt polgár. Ezekután sokan fejőstehénnek tartották, és sok embernek, közintézméneknek, iskoláknak, orvosirendelőknek ingyen társadalmi munkát végzett.

Miközben épült az új otthonunk, egy hatvanév körüli ff-i csinálta a nyílászárokat mindenütt, a szobámba is. Behívott, hogy nézzem meg. Az öreg molesztált, fogdosott, ott… Visszatartottam a lélegzetem, ledermedtem, mozdulni, kiabálni nem tudtam. Nem jött ki hang a torkomon. Féltem elmondani a szüleimnek. Közben mivel jól ment, apám nekem is mindent megvett. A legtrendibb cuccokat, az év ünnepeikor, mindenki nálunk zabált. Volt külön szobám, fésülködő asztalom, akrobatikus rockyt tanultam, felléptem, volt 40 macskám. Azért volt ennyi cicám, mert a 8. osztály után mondván-én “felszólgáló akarok lenni”- tanulmányi eredményeim ellenére apám betett egy iskolába. A gyakorlatot nem bírtam, alkoholisták közt voltam egy pultban és klotyókat tiszítottam, faleveleket söprögettem. Kiléptem és sziámi, perzsa cicákat tenyésztettem, még az akkori MMOE tagja voltam, Darvas Judittal is megismerkedtem, kiállításokra jártam, elvégeztem a kutya-macska kozmetikus szakmát. Rendszeresen bejártam Pestre és az Ország több városába. Időközben szgép, oktatáson és természetgyógyászati oktatásra jártam. Ekkor 17 éves voltam, sok pattanással az arcomon.

17 éves voltam ekkor, megismerkedtem életem 1. szerelmével. Mintapárnak tartottak minket, kézenfogva sétálgattunk, virágot, kaját,személyes, kedvelt cuccait osztotta meg velem. Pl. sok könyvet, zenét. 6 hónap múlva összeköltöztünk, boldog voltam.!Együtt dolgoztunk, így apám levette a kezét rólam, de a dolgaimban és döntéseimben sokszor korlátolt voltam. Lehet, hogy tanácsaival jót akart, mégis úgyéreztem, Ő igazán nem vált le rólam nem engedett el. Ezeket, nem anyagi segítségben mutatta ki, mert mondván ha 17 évesen van partnerem, a továbbiakban saját magunk dolgozzunk és szükségleteinket lássuk el.

Kezdődött egy panaszom, fájt a gyomrom. Jött a gyomortükrözés előszőr. Nem találtak semmi szervi elváltozást, csak gyomorsűlyedésem, refluxom és sok savam van. Erre kaptam vény nélkül gyszert a patikában. Mivel panaszaim nem múltak el 19 éves koromra, akkor kerültem előszőr pszichiáterhez, psichológushoz és terepautához, menthálhiigénés osztályra. Folyt.