Hyhy !
Évek óta ismert pánikbetegséget, kevert szorongásos depressziót, agorofóbiát, érzelmileg labilis, anankasztikus személyiségzavart diagnoztizáltak nálam, mindezt semmiféle belgyógyászati, kardiológiai, pajzsmirigy vizsgálat stb. nélkül.
35 éves nő vagyok. Van egy gimnáziumi érettségim, számítógépkezelői, alapfokú angolnyelv ismeretem, kutya és macska kozmetikus, személy-és vagyonőr megnevezésű képesítésem, természetgyógyászati, reflexológiai, gyógytornász, masszőr ( gyógy ) szakmám. Kedvenc idő töltésem a torna, tánc, zene, olvasgatás, relaxálás. Érdeklődési köröm az egészségügy számtalan területe. Szeretek megismerkedni különböző emberekkel, érdekelnek más nemzetiségek, szívesen veszem fel velük a kapcsolatot, az egzotikum szellemét keresem. 11 évig éltem boldog párkapcsolatban, ebből született meg az én Édes Kislányom, Ő Reá vagyok a legbüszkébb az életemben!!!
A cudar gyermekkorom mellett, a kislányom születése elött, többszőr elvetéltem, és mégis újból teherbe estem. A nőgyógyászom bíztatott, hogy az elvetélések miatt, még focicsapatra való gyermekem lehet, mert semmi szervi bajom nincs. Sőt velem örült, és bíztatott. Megnyugodtam. Vártam a babát, akivel az ultrahang alapján minden rendben volt. Minden vizsgálati eredményem jó volt, a baba azonban 16. héten meghalt. Senkinek nem kívánom, hogy amikor boldogan ultrahangra megy, és közli vele az orvosa, a babának nincs szívhangja. Többszöri ultrahang és a szülészet-nőgyógyászat professzora erősítette meg – több orvos elött -, hogy ez a baba tényleg meghalt. Teljesen kikészültem. A szerencsém az volt, hogy a babát nem kellett megszülnöm, hanem altatásban elvették. Nem tudtam magam túltenni rajta. Úbóli próbálkozással, párom és az én akaratommal, ismét próbálkoztunk. Így született meg az én Édes Kislányom 8. hónapra. Terhességem idejét kórházban töltöttem, mert polipot diagnoztizáltak a méhszéjamon – ami egy ért nyomott -, így erősen véreztem, de a baba élt. A terhesség okozhat ilyeneket…. Kitűzték a polip eltávolításának időpontját, ami azt jelentette, hogy terhességem 16. hetében lesz, addigra “kifejlődik” a baba és az altatásban megoperálnak. Vártam. Közölték, mégsem lesz műtét. Izomlazítót, phypolfent, vízhajtót, betalockot és még egy fajta gyógyszert kaptam. Napi 6 db, azaz heti 42 db-ot.
Eljött az idő, nem a kilencedik hónapra, de mivel a babám fejének körfogata elérte a 9.4 cm, ott abban a kórházban, megszültem a kislányom. Szülésznővel és az utolsó pillanatban az orvosommal. Mivel izomlazítokat kaptam, abszolút nem éreztem mikor kell nyomnom. Az orvos kiabált velem, hogy nyomjak mert max két kg lehet 8 hónaposan a gyermek, és vannak anyukák, kik három kg fölötti kisbabát símán megszülnek. Én oxitocint kaptam, nem ugráltam labdán, nem sétálgattam, csak azon a bizonyos ágyon feküdtem, mindenféle műszerekkel. Egyedül. Apuka, család sehol. Iszonyú fájdalmaim voltak, kiszáradt a szám, gyenge voltam, így az orvos okosan cselekedet, belekönyökölt a gyomrom tájékára és megjelent a baba feje, ott… Természetesen ezt mind kiabálva tette, de örök hálám neki ! Tehát,Ő mint Szülész-Nőgyószász Orvos, ha kiabált is velem és fájdalmat is okozott, az nem azt jelenti, hogy rossz ember volt. Csakis jót akart ! Nekem nincs rossz véleményem a Szülészet és Nőgyógyászati ellátásokkal kapcsolatosan. A kislányom nagysúlyú koraszülött volt, nem 2 kg hanem 3kg És egészséges .
Ok, a lányom besárgult, ez természetes, aluszékony volt, néha az arcát kelett megcsípdesnem, hogy felkeljen és szoptatni tudjam.
Haza jöttem a kórházból és életemben akkor éreztem magam igazán boldognak!!!
Az örömömben a családtagjaim is osztozkodtak, kivéve a párom nagyon furcsa volt. Mikor a kezébe vette a kislányunkat, folytak a könnyei és átadta hamarosan nekem. Második nap Ő mindent kitalált, hogy ezt, meg azt kell elintéznie. Éjjel sem jött haza, biztonsági őr volt akkoriban.
Napközben jött egy hívása, mivel aludt felvettem a telefonját. Egy fiatal lány szólt bele. Én akkor voltam 24 éves, nálam fiatalabb volt. A párom kereste egy kéréssel, vigye el egyik városból a másikból, az autónkkal. Én mondtam, ez nem fog menni, mert most alszik és utána Ő fogja fürdetni leendő kislányunkat, akivel tegnap jöttem haza a kórházból. Ő csak kitartott az elképzelése mellett, csak egy kérést akart, vigye el. Erre én megkérdeztem, kivel beszélek. Bemutatkozott. Én is bemutatkoztam. Kérdeztem honnan ismeri a párom. Ő mondta, hogy 2 hete egy discoból. Én kérdeztem, volt-e köztük szex. Ő mondta igen. Egs.
Kérdőre vontam a gyermekem apukáját, mi történt, míg én kórházban voltam, mi történt a 2 hét alatt. Ő őszíntén bevalott mindent és a lány elmondásával összefügtek a dolgok. Én elszámoltam 100-ig és örömmel néztem a kislányom, aki egészséges és szép, a legcsodálatosabb teremtés volt a számomra. Azonban egy csepp tej nem jött a mellemből, elapadt.
A páromat megkérdeztem, szerelmes vagy ebbe lányba, és azt mondta nem. Időközben, párnap múlva újra hívta. Fültanúja voltam, és arra kértem a gyermekem apját, válasszon én vagy az új két hetes szeretője, Azt mondta nincs mit választani. Kértem akkor a jelenlétemben mondja meg, vége köztük mindennek. Megtette.
Boldog 3 év gyes időszak volt. Néztem a kislányom gyarapodását, fényképet, készítettem Róla, már 3 hónapos korában etettem kül. gyümölcsökkel, zöldségekkel és vissza jött a tejem, jászóterekre jártunk stb. Utána a kislányom szépen beilleszkedett az óvodába.
Gyes lejártával, nem a szakmáim egyikébe helyezkedtem el, hanem egy cég igazgatóságánál, forgalomkövetést végeztem. Egy évig tartott a munkahelyem.
A párom egyre szabadosabb életvitelt folytatott, mind amellett, hogy sztem jó társ, szerető, gyermekének jó édesanyja voltam. Mégis megtalálta Őt az új szerelem, egy sztriptíztáncos Nő melett. Éreztem, aki menni akar, azt engedni kell. Megkérdeztem mit szeretnél, kit szeretsz. Nem engem, hanem Őt. Így ma már együtt élnek és született egy közös gyermekük. A hölgy itt hírdeti magát, hogy erotic show-t vállal céges rendezvényekre, legénybúcsúkra, stb, Sőt eleinte a páromat is bevonta egy két műsorozás erejéig, pl éjszakai bárok, Forma 1., pornó szinpad. Minezekről vannak újságból bízonyítékaim, mert ha szórakotatóiparban dolgoznak, ügyvédem azt javasolta a gyermek jövőjét nézve 2004-ben a gyemektartásdíjjat, tegyük fel a tétet min. 30.000 Ft-ra, a gyermek jövőjét nézve. Ezeket a bizonyítékokat, hogy a szórakoztató iparban dolgoztak, elvittük a bíróságra. A segítségért örök hála Neki! Azonban a közös gyermekünk apja, és az én Édesapám, azt mondta ne kérjek ennyit…. Kérjek 12. 000 Ft-ot. A gyermek apja ügyvédjével is, ennyit ajánlottak fel. Édesapám azt mondta a jobb a béke. Elfogadtam. Én marha !
Utána folyamatos kórházi kezelések, a munkahelyem ott hagytam, elgyengültem elfáradtam, jöttek a pánik rohamok, egzisztenciális félelmek, magyarázkodnom kellett a kislányomnak, apa hova lett. Egy darabig kegyes hazugságal azt mondam, sokat dolgozik.
De nem adtam fel ! Ki kelett fizetnem a csekkeket, taníttatnom a lányomat, ruháztatnom, etetnem. Egy wellness szállodában helyezkedtem el, mint masszőr. A legjobb minkahely volt. Messze volt azonban, 4 óra volt az utazás oda és vissza, és 12 órás a munkaidő. Éjfélre értem haza. A munkabeosztásom 1 nap meló, 1 nap szabad, beleértve a hvg-éket és az ünnepeket. A rohamokban keletkező pánik mellett, jött az agorofóbia. Ezt a munkahelyet is ott hagytam, Maradt a háztartásvezetése és elhelyezkedtem helyben egészégügyi asszisztensnek. Lezsibbadt a kezem, a tökéletességre való hajlamomból, ezt egy kedves pszicholóus mondta. Kérdezte mennyi fizut kapok, azt monda ez kevés ahhoz, hogy fenttartsam magam és a kislányom, és látja zsibbad a kezem is, válasszak új munkahelyet. Kiléptem 2008. 08. hónapban.
Maradt a masszázs, itthon, weblappal, kül. oldalakon feladott hírdetésekkel. Célom volt, hogy a beteg embereknek segítsek, mozgásszervi, ízületi panaszok csökkentésében, izmok lazításában, rehabilitáció, gyógytorna, reflexológia, erőnlét fokozása, fáradtság megszüntetése.
Mit gyógymasszőr itthon nem kellek. Az igény, telefonos piackutatás után Férfiak tömkelege, kizárólag erotikus masszázst szeretne. Én viszont nem fogok segíteni az ilyen embereknek, mégha éhen döglök is.
Mert masszőr vagyok és nem ribanc.
Van egy csodálatos kislányom, otthonom, de egészségem és munkám nincs.
Én kívánok, Mindenkinek jó egészéget !
Szeretettel,
XY
Kedves Kira17 !
Bocs, csak most olvasom…
Hmm, azt mondják : Szeretkezz és ne háborúzz
Tudjátok mostanában egyre több időt töltök itt és nagyon nagyon szívesem osztom meg veletek tapasztalataimat az életemben. Elgondolkoztam nagyon megváltozott az életem sokat bulizok és ebben a pár napban megismerkedtem azthiszem a legnagyszerűbb férfival akit valaha láttam,és most azért írom ezt le nektek mert minnél több időt töltök vele egyre jobban megnyílok felé is amugy is egyre nyíltabb ember leszek úgy érzem ami nálam nagy szó mert már korábban is írtam, hogy hihetetlenül zárkózott vagyok. A bulikhoz visszatérve ezis egy pozitív pont most az életemben csak azthiszem hogy édesanyám és édesapám szemében nem tünök fel jó fényben, egyre jobban elhanyagolom a házimunkát a tanulásról nem is beszélve ami nagyon rossz mert nem soká érettségizek szóval…:S na a lényeg hogy ha megismritek a számotokra legmegfelelőbb embert sztem az életetek egész jó irányba fog alakulni de amúgy akit megismertem vele nagyon jó a szex bárhol bármikor vagyunk nagyon szeretek vele lenni ha vele vagyok csak mosolyogni ttudok aztthiszem szerelmes lettem megint pedig eddig is az voltam de rájöttem hogy ő nála semmi esélyem mert csak a szex szempontjából használt ki és ennyi voltam neki pedig igazán beleszerettem de most jött ez az uj és legalább elfelejtem …:( nna azthiszem ennyi lenne a mai napi mondanivalóm ::):):))
Minden jót kívánok Neked, kedves Octane, nagyon szívesen :) !
Ha neked egyedül jobb megküzdeni mindennel még a magánnyal is akkor ok te tudod kár hogy ennyire félsz közel engedni magadhoz!!!!Te rettegsz az egész élettől!Puszi megértelek!de azért ennyire?!egy esélyt azért adhatnál !!!!!!puszi!
Kedves leszekvalaki !
Ha gondolod bővebben megírhatnád jelenlegi állapotod egy “történetben”. Én várom.
Csemete kell és erő is hozzá. Remélem van módod a kikapcsolódásra.
Sok Szeretettel gondolok Rád !!!
Kedves Octane !
Olvasom, hogy keresed a párod. Ez jó. Én mail címet stb-t nem adok, nem akarok. Javaslatom, hogy keress egy társközvetítő irodát, vagy akár egy net-es társközvetítő oldalt. Ott az iwiw alkalmazás pl. vagy a lovebox. Illetőleg a sors majd alakít a helyzeteden. Csak el kell képzeni, hinni és bízni kell benne. Próbálj ki menni a nagyvilágba. Próbálj vizualizálni.
Sok szerencsét !
Köszönöm, hogy tetetszett Életem története és nem panaszai bejegyzése.
Köszönöm megértésedet !
XY,
köszi a kérdésed… az utóbbi időben nem igazán vagyok jól. nagyon hullámzom, elerőtlenedtem és természetesen a feje tetején áll az életem.
leginkább az tart életben, hogy néhány csemete még nem nőtt elég nagyra. gondolom, majd változik a mostani nehezebben kezelhető állapotom. próbálok kitartani.
Szia xy nekem kellett ez a történeted!felhívtad a figyelmem magadra!léccike ird meg a mailed vagy ahol tudunk dumcsizni könnyebben!De ide is irhatsz–breaktheprison@freemail.hu.
esetleg iwiw?skype irj please!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Köszönöm szépen, hogy az örömöd kölcsönös.
Sajnálatos Honvéd Kórház, én is meg vagyok döbbenve a személyzeten.
Jól vagy leszekvalaki ?
Remélem…
Üdvözlettel,
XY
sajnálatos az ilyen hozzáállása az embereknek.
És örülök, h a dokid rendes és odafigyelő!!!!
Itt vagyok… Sziasztok !
Margitszigeti Szabadtéri Szinpad….Egy darabot a szívemből…
Máté Péter és Cserháti Zsuzsa legszebb dalai 2010. augusztus 25. 20:00
Minden hasznos információt a pánikbetegség legyőzéséhez elolvastam. Orvosok és laikusok írását. Megcsináltam. Légzéstechnika, mondogattam magamba eljöttél szívdobogás már vártalak. Szorít a mellkasom, levegőt nem kapok. Kiszáradt a szám, hányinger, remegés, végtagjaim begörcsöltek. 20 perc múlva elmúlik. Nyugtatgattam magam! Még annyi erőm is volt, hogy 1 fellépőnek gratuláljak. Mégsem sikerült leküzdenem a rohamban keletkező pánikbetegségemet. Mentőt hívattam. Bevittek egy pesti kórházba. Meghallgattak és adtak 1 mg frontin tbl-át, amely szintén volt a táskámban. 00:30-kor közölték velem távozzak. Nem bírtam elindulni, tömegközlekedéssel. Hajnalban egy ápoló megszánt 03:30-kor, a folyosóra kitolt egy ágyat, betakart egy lepedővel. Elaludtam. Reggel 7h-kor lehúzták rólam a lepedőt és mondták kelljek fel és menjek el. Éreztem nem tudok menni, a lábaim remegtek és fulladtam. Nem adtam fel. Felkerestem a kórházban egy háziorvost, ő csinált egy EKG vizsgálatot. Kérdezte haza tudok-e menni. Mondtam, nem. Elővett a szekrényéből egy doboz xanaxot. Nem vettem belőle egy darabot sem, undor fogott el. Gondoltam, ilyen nincs. Lógó nyelvvel utaztam a régi kórházom felé, ahol már több ízben kezeltek. Időközben le kellett szállnom a vonatról. Kértem egy pohár vizet. Hívtam mentőt. A kórház fogadott. Most hétvégére kimenőt kaptam. A frontinról teljesen levettek. Gondolom a frontin tbl. esemény gyógyszer, mit 7 éve szedek. A doktornőm nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját. Jobban vagyok. Olyan, mintha nem szednék gyógyszert. Nem mindegy kinek mit adnak, kinek, hogyan reagál a szervezete. Agorofóbiám még van. Valóban a gyermekem tart életben, de hiszem, hogy elérhető ezen a Földön a boldogság. Azt is tudom a pánik, az pánik…!
Mindenkit üdvözlök!
Kitartást, erőt, sok szerencsét és jó egészséget kívánok!
xy és Bius irj atok léccike ismerkedjünkmeg hátha kitudja mit hoz a jövö nekünk! breaktheprison@freemail.hu! vagíyirdjátok meg a mailedteketide és én rátokirok!pusssz és kitartás
a gyerek tartja életben. ha ő nem lenne már rég feladta volna.
Kedves Bius !
Nagyon szomorú amit magadról írsz, de mivel látom nem vagyok egyedül, megosztottad életeted egy-két titkait, én nagyon – nagyon szépen köszönöm Neked ! Nem hanyagoltad el a lelkem, megértettél és ezáltal önzetlenül segítettél.
Ha ma este átgondolom az egész napomat, hálával gondolok Rád !
Nehéz a betegségedhez hozzászolnom, mert pl. nem tudom mi bipoláris pl.
Tudod nem értek mindent.
akaraterő felhaszálóhoz csatlakozván én is azt mondom Néked, hogy ennyi bajjal, gonddal, betegséggel, állapottal, múlttal örülök, hogy megmaradtál embernek.
Sokan nem szeretik a panaszkodó embereket, mert negatív energiát vesznek el tőlük. De, itt a városzoba, v doki oldal egy közösség az egészségért, ahol mindenki leírhatja betegségének v állapotának történetét, és egymás sorsából erőt meríthetünk.
Küldöm baráti ölelésem !!!!
Én is csak annyit akarok mondani,hogy ne add fel,elég ha más feladja,mint pld.én.Olvashatod a sztorim,ha akarod,de a szokványos történet,annyi különbséggel,hogy nálam egy hatalmas fokú fogyás(gyomorgyűrüm van 11 éve)hozta elő a depressziót,amiről kb.9 év után derült ki,hogy bipoláris zavar és pánik keveréke.Most,hogy telehold van,olyan vagyok,mint egy űzött vad és csak nézek ki a fejemből,meg szeretnék halni,de hogyan?Akinek élnie kell,bármit kísérel meg nem sikerül úgysem.Nekem a szüleim segítenek anyagilag,a lányaim már önállóak,nagyon magányos vagyok,egy nagy lakásban élek egyedül,már több albérlő is akart hozzám költözni,hiszen van 4 szobám,ebédlőm és mindenem megvan,még kocsim is.Súlyosan mozgáskorlátozott lettem,persze tudok járni,de 4 fokú nyiroködémám van a sok plasztikai műtéttől amit a fogyás után végeztek rajtam.Míg az orvosom az én anyagommal aratja a babérokat világszerte az orvosi kongresszuson én egy roncs lettem.Az önsajnálaton már túlestem,hatalmas az önuralmam,de amikor tavaly a képembe mondta az új pszichiáterem,hogy mivel a bipoláris zavar genetikailag kódolt,sosem fogok meggyógyulni,akkor összeomlottam.Sok hasonlóság van a sorsunkban.Nekem ugyan 2 lányom van,de az elsőt én sem tudtam megszülni,s hosszas kiabálás után kinyomta belőlem a doki,én szerettem őt mindig,a terhesség alatt is ő kezelt.Elváltam,majd 6 év után új házasság,új baba,aki halva született császárral,úgy élesztették újra 15 perc után.Nem lett szellemi fogyatékos,sőt több az esze és gyorsabb,mint másik 5 nő,ezt én egy csodának tekintem.Az ő apja akkor állt össze egy nővel,míg nekem 12 éve a gyűrüt tették fel.Rá 1 évre váltunk,gyerektartást nem kaptam sosem,viszont ennek fejében lemondott a saját lakásom feléről.Jó kis alku volt!Mi akkor már 13 éves házasok voltunk,s Juditka az 500.nőcske volt az életében.Már túl vagyok az egészen,volt több kapcsolatom is,az utolsó nálam 20 évvel fiatalabb férfi volt,akit én hagytam ott,mert valószínű ezzel a betegséggel nem vagok alkalmas az együtt élésre,Már feladtam,pedig most így 55 évesen is 35-nek néznek,senki sem hiszi el a koromat,belül meg egy ártatlan kislány vagyok,aki nem érti mért olyan rossz a világ,mért gonoszak az emberek?Remélem sikerül továbblépned!Csak akkor vesztünk el valamit,ha egy jobb vár ránk,de gyakran nem látjuk meg ezt a jót.Tudod mit mondanak,nem látni a fától az erdőt.Rád vár egy szebb,egy jobb jövő és bízzál benne!Üdvözöllek-Bius
nem tudom szeretnéd e, h bármit írjunk. Nem semmi, amit leírtál.Így ismeretlenül is örülök, h van egy kislányod. És ennyi mindent tudsz. És nagyon drukkolok, hogy ki jöjj (és miért ne lenne így? ) ebből a mostani pánikos stb-s gödörből is!!!