Az igaz az én történetem és a sorstársak között van némi hasonlóság, de azért mindenki másképp csinálja
Életemben nem volt semmilyen krónikus betegség, nem jártam soha orvoshoz, így ezt sem akartam tudomásul venni, amikor a férjem észre vette, hogy néha remeg a bal kezem. “menj el orvoshoz!” mondta. Én csak halogattam ezt a dolgot, mindaddig amig már egyre többen észre vették ezt a munkatársak, szomszédok akkor kezdtem rájönni hogy ez már valaminek a jele, ennek a fele sem tréfa nem fáradtság és nem pillanatnyi idegesség.
Persze mint mindenki más én is a trületileg illetékes orvosokkal kezdtem. Mivel “csak” két jellemző tünetem volt ekkor és az MR is negatív volt az orvos probált metgnyugtatni ” higgyem el nincs semmi probléma” de írt egy gyógyszert aminek a mellékhatása hogy a kézremegést megszünteti.Ez egy sziv gyógyszer volt, szerencsére azt is elmondta, nézessem meg belgyógyásszal amagm mielőtt elkezdeném szedni. Számomra nem is az volt a szomorúság hogy nem állapította meg mi a bajom, hanem hogy sehová nem küldött csak felirta ezt a marhaságot.
Na ezt én ki sem váltottam mondanom sem kell, és próbáltam érdeklődni, egy másik orvost keresni. Sikerült , de nyár lévén mindenki szabadságon volt. Igy a várakozás volt a következő.
Mivel egészségügyben dolgoztam és tanultam is egy s mást próbáltam kideríteni mi az ami nem stimmel mert ekkor kb3/4 év alatt rájöttem itt valami tényleg nincs rendben. Így én magam az inteernetet, és a könyveket bújva diagnosztizáltam ez a Parkinson kór.
Újabb tanuság számomrra: az orvos még a fáradtságot sem veszi hogy a technikát használja mivel különböző szakirodalom egyértelműen leírta hogy ha az MR negatív attól még ez a betegség nem zárható ki
Végre eljött a várt pillanat az orvos kipihente magát rendel. Uccu neki elmentem és elmondtam őszintén már voltam szakorvosnál. mire Ő szintén meg akart győzni, hogy minden rendben. Csak engem már nem lehetett. Mivel ezt látta így elküldött a Klinikára ott majd megállapítják.
Hát így kerültem én jó kezekbe és immár 2003 óta járok a Klinikára.
A betegségemet nehéz volt elfogadni, mivel ekkor még csak 43 éves voltam, de azóta valamennyire beláttam csak én tehetek meg mindent hogy az állapotom ne romoljon.
Gyógytornára járok, ami kimondottan a parkinsonosoknak van, és próbálom az életemet úgy szervezni, hogy betegségemet pozitív irányba befolyásoljam, mindent megpróbálok, most jelenleg eltökélt szándékom hogy tapasztalatot gyűjtök hogyan lehet a táplálkozással befolyásolni az állapotomat. És próbálkozom a relakszációs gyakorlatokkal.
Na persze senki se gondolja hogy én mindig Happy vagyok nekem is vannak mély pontjaim, de mindig belátom nem az én állapotom a legrosszabb. Bízom a kutatokban mivel igen nagy tudású orvosok vannak akik evvel foglalkoznak mind itthon mind külföldön.
Kati vagyok Nagykanizsán élünk,és köszönöm hasznos tanácsaid,
valójában a gyógytornászt a neurológus felírta volna,de azt gondoltam megoldom.
A gyógyszert a Madopárt 100*as-ról 200 ra növelték most felezve adtam be,mert annyira mozgott ,keveset íszik ez is probléma,és negyediken lakunk hát nem igazán jön le,építettünk egy kis hétvégi házat,de oda is talál kifogást hogy ne jöjjön.
Vettem neki infra derékaljat,most meg kaptam infra masszirozót,azt mondja jó neki.
De annyit habratyol éjjel,hogy nem tudunk aludni,persze szerencse,hogy nem mindig,és felkel akkor sötétben elindul,és elesett az éjjel is,én meg annyira megíjedtem.Sajnos nagyon türelmetlen lettem,és szégyenlem magam,mert nagyon szeretem őt ,de leszídom utánna a lelkifurdalásom.Most majd írok az orvosnak,hogy mit tegyünk,mert szabin voltak,kellene egy kis infúziós kezelés is.Van hogy frankón van zölbabot metélt és boldogan csinálta,szeret rejtvényt fejteni,és TV nézni..
Minden jót kívánok
sabjan.katalin@upcmail.hu emailem
Van Skypom is csak nincs most hang.elviszi a szerelő azon is beszélhetünk.
Kedves Noreply!
Köszönöm hogy irtál ismét . Ismeretlenül nagyon nehéz tanácsot adni,-én úgy érzem hogy kicsit ezt várod- de amit tudok azt szivesen megteszem mindig a segítő oldalon álltam ezért is nehéz elfogadnom most ezt az állapotot mert szerintem ezzel meg kell tanulni együtt élni. Persze én egy másik kotrosztály vagyok mint édesanyád, és még a két felnőtt fiam itthon van és mindent másképp szemlélek mint Ő.
Nem tudom hogy hol laktok mennyire vagytok frekventált helyen, azt sem tudom hogy mennyire tud ő utcára menni.a leírtakból gondolom hogy nem igazán.És nem utolsó sorban mit enged meg a pénztárca, mert sajnos minden elég sok pénz ma betegnek lenni, na persze az önkormányzati támogatásokat nem szabad elfelejteni kihasználni.
Én hallottam már olyanról hogy kimegy házhoz a gyógytornász. a körzeti orvostól érdeklődj, ellehet intézni csak ezt nem nagyon ajánlgatják az orvosok gondolom macerás a dolog, de ne hagyd magad evvel az írással is azt akartam kifejezni hogy mindenképp nekünk kell mindent megtenni. Ha már egyszer kétszer tornáztatta as gyógytornász akkor a gyakorlatok nagy részét Te is meg tudod vele csináltatni ,persze ehhez kell hogy ő is akarja legalább egy picit. ezt sem tudom mennyire akar Ő még ebből a helyzetből kikerülni. Nem mindig az a jó ha megcsinálják amit mi nem tudunk, sőtt mondanám hogy az lenne a legjobb ha mindenbe be lehetne vonni, és lenne türelme a családban mindenkinek kivárni őt. Én amikor nem vagyok a helyzet magaslatán leülök és olyan dolgot csinálok amit igy is megtudok. Pl: zöldség pucolás
Ha ez nem megy mármint a torna, akkor most olvastam egy könyvet ami a következőt írja: mindennap kell sétálni. Azért sétálni mert azt mindenki tudja csinálni és mindenki a saját tempójában. Ezt lehet aztán fokozatosan növelni
Van egy történet gyógytorna címmel lejjebb igern jókat ír olvastad?
Mindig legyen az asztalon jól látható helyen virág. Persze tudom nem mindig könnyű jókedvűnek lenni,- ez nekem sem mindig megy – de meg kell próbálni minél többet. Nem tudom szeret-e zenét hallgatni, vagy valmilyen rádió műsort, ha igen a zene az nagyon jó minél többet hallgasson zenét. Amit még javasolni tudnék én gyógyszer ellenes vagyok -de van amit muszáj- amit nem feltétlen kell azt nem kell beszedni. Ezt próbálom moost megtalálni a homeopátiás szerekkel, és a diétával ami biztos minden reggel megiszom a zöld teát, ami fél liter én szeretem cukor nélkül, ha nem magas a vérnyomása akkor as kávét is nyugodtan fogyassza. Már majdnem abba hagytam a kávézást mikor olvastam hogy ez jó Kevés fehérjét szabad ezekkel a levadopa készítményekkel fogyasztani és ha mégis akkor a kkét gyógyszer bevétele között tegye ezt meg. Sokkal jobban felszívódik a gyógyszer ha sok folyadékkal veszem be ez a saját tapasztalatom és ha lehet evés előtt. Sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztok Most hirtelen nem jut eszembe más, ja még egy egy kis masszázs az nem árt kényeztetésképp, mert felpezsdíti a vérkeringést Kérlek írj hogy mit sikerült ebből megvalósítani mert kicsit sok mindent zúdítottam most Rád. Tudunk-e esetleg telefonon beszélni? Üdvözlet: zskata
noreply@varoszoba.hu írta:
Tisztelt zskata!
hezikata60 kommentálta az Ön bejegyzését: “mindenki másképp csinálja”
A hozzászólás szövege a következő:
Újra én vagyok anyukám sajnos a 88.évében van,igazán nem mozog ,és nálunk ez is a probléma,keveset iszik,és hogy elkerűljem a kellemetlen dolgokat felírattam a pelenkát,éjszakára,de most már nappal is bemegy neki,igaz eljár vécére,de észre sem veszi hogy bepisil.Nálunk a Madopárt szedi anyukám,és volt hogy felemelték a duplájára,nagyon rossz volt ,furán viselkedett,most lfelezve adom,a Stalevót is felírták,de ott is viselkedés zavar lépett fel,igaz nem vártam ki a végét vissza mentem a neurológushoz.Agyi probléma nincs,csak a mozgásával van a gond.Nem tudom tornász segítene??
Üdv.Kati
Újra én vagyok anyukám sajnos a 88.évében van,igazán nem mozog ,és nálunk ez is a probléma,keveset iszik,és hogy elkerűljem a kellemetlen dolgokat felírattam a pelenkát,éjszakára,de most már nappal is bemegy neki,igaz eljár vécére,de észre sem veszi hogy bepisil.Nálunk a Madopárt szedi anyukám,és volt hogy felemelték a duplájára,nagyon rossz volt ,furán viselkedett,most lfelezve adom,a Stalevót is felírták,de ott is viselkedés zavar lépett fel,igaz nem vártam ki a végét vissza mentem a neurológushoz.Agyi probléma nincs,csak a mozgásával van a gond.Nem tudom tornász segítene??
Üdv.Kati
Köszönöm a hozzászólást, mindenkinek van némi igaza, és most ezt szeretném leírni kissé folytatás az előzőhöz . Igen kell egy orvos akiben bizik az ember de sajnos én azért a sok melléfogásnak köszönhetően kerestem egy olyat aki ért a Parkinzon kórhoz, de ha tovább lépek akkor az orvosok nagy többsége csak a fejem vagy a lábam látja, attól függően mi a szakterülete a többit nem is nézi. Miért írom ezt mert sajnos az izületem is el kezdett elelnem dolgozni, és pont egy éve óriási fájdalmaim voltak . Mindenki csak mutogat a másikra és ez egy kicsit elekserített.
Én aki mindig jó alvó voltam fájdalom csillapítót soha nem szedtem, nem tudtam aludni és napi 4-5 erős fájdalomcsillapítón éltem. Bizony volt hogy sírtam mert kilátástalannak láttam a helyzetet mivel a WC-re is kin volt kimenni. Rengeteg szak ember véleményét meghallgattam. Mind egybehangzóan azt mondta:TORNA
Én rengeteget gyötörtem magam. mindennap tornáztam, és hozzáfogtam a súlyfölöslegem ledolgozásához -gondoltam soha jobb alkalom! – igy csupa zöldséget ettem párolva, ez jól is esett igaz szeretem is. És ez után a hosszas küzdelem kb 3/4 év után sokkal jobb a lábam -igaz még nem tökéletes – de én abban is bízom hogy egyszer majd az lesz.
2003-és 2006 között állapotom igen jó volt, nem szedtem csak Requip-et és dolgoztam sajnos ma már nem egészen igy van, ma már Stalevot is szedek sajnos nem is keveset és az on-off tünetek jelentkeznek. Na ezért is próbálkozom a diétával és a relekszációs gyakorlatokkal.
Mindenkinek ajánlani tudom a gyógytornát, és ezzel sokat lendit a helyzetén, több szempontból bekerül egy olyan társaságba ahol mindenki hasonló cipőben jár és kizökken a mindennapos őrlődésből. Sajnos a betegek többsége valószínű a korukból adódóan is bezárkózik és szégyeli a betegségét. Pedig ez nem szégyen.Sokszor gondolok én is arra mikor rám jön az utcán as remegés biztosan azt hiszik alkoholista vagyok.De azért én nem zárom magam a négy fal közé igaz ebben van egy segítő családom.
Minden esetre ha valaki talál egy neurológust aki Parkinson kóros azzal én is szivesen venném a találkozást.
Egyszerü ez,csak tapasztalt orvosnak kell lenni hozzá.Mire is alapozom mindezt?Magán praxisu ideggyógyászhoz mentünk el a nejemmel,mivel én is minden vizsgálaton átmentem és minden negativ volt.A sztori igen egyszerü: beléptünk a rendelő előszobájába és láttam,hogy a toalettről éppen jön ki egy férfi és kulcsra akarta zárni annak ajtaját.Mivel vizelési ingerem volt kértem tőle a kulcsot.Ő rámnézett és átadta,közben annyit mondott “uram ön parkinson gyanus”!Persze azonnal kiderült,hogy ő az ideggyógyász…A vizsgálata is ezt a “korai” feltevést igazolta!
Egyébként a minél pontosabb diagnózis érdekében az a sorstársunk jár leginkább jól,aki talál magának egy parkinson beteg ideggyógyászt…Aki tud ilyenről tudassa e fórum olvasóival!Köszi!
Kívánom,hogy mindig ilyen erős légy,én anyukámat rendezem,de sokszor nem értem a betegséget,ezért próbálok mindenkit meghalgatni és tapasztalatot szerezni..nagyon nehéz..
szeretettel Hézingerné Kati
“valamennyire beláttam csak én tehetek meg mindent hogy az állapotom ne romoljon.”
Ezzel a mondattal egyet értenék, igaz.
A lehetőségeket, nekünk kell megtalálni, és azt az orvost is, akiben megbízunk.
Kellő kitartást kívánok és nagy hitet!
Roz