És még hogy emberek befeketítésével nem megyek semmire. Inkább szelektálnom kell, hogy ki az, akinek a véleményére adok,  és ki az, akiére nem.   Elfelejtettem, mit akartam írni.  Elkezdtem  öregeknek való multivitamint szedni.   Hát, szar lehet pszichológusnak lenni, ennyi fárasztó embert végighallgatni.  És az az érzésem, hogy már alig várja, hogy a végére érjünk a közös találkozásoknak.  Valószínűleg a való életben elkerülne, mint egy kutyakakit.     Mint oly sok ember.  Rögeszmém lenne, hogy utálnak?  Kiprovokálom az elfordulást?!  Tuti olvasta a blogomat, mert mostanában csak úgy ontottam a hülyeséget és a torz gondolatokat magamból.  Blog, mire való az egész.   Vajon a legtöbb énblogoló hasonlóan beteg, meghasonlott, mint én?  Na, végre eszembe jutott az elfelejtett gondolat.  Szóval azt is mondta a pszichológusnő, hogy ne analizálgassak más embereket, hogy ki miért frusztrált az állítólagos megbántásaimkor.   Inkább figyeljek jobban a pozitív példákra.  Mindezt azért is írom le, hogy el ne felejtsem.  Internetes naplózás.

Voltam ma pszichológusnál.  Az asszertív kommunikációról volt szó, hogy sok mindenben javulna az életem és-életfelfogásom, ha elsajátítanám ezt a kommunikációs módozatot.  Akit érdekel, utánaolvas, dióhéjban annyi, hogy magamból kiindulva kell az (ellen)véleményemet megformálni.  Nem azzal kell visszavágni, hogy te bunkó vagy, meg megbántottál, hanem hogy szomorú lettem és nekem ez így nem esett jól…..más formában már hallottam erről a stratégiáról, azt hiszem, még “self-kommunikáció” révén. Már akkor is helyesnek találtam….de nagyon nagy önuralom kell a következetes kivitelezéséhez.  Bonyolult eset vagyok, m,egvan a diagnózis, persze nem árulta el ezúttal sem nekem, csak éreztette, hogy  hosszú lesz ez a kilábalási folyamat, nem lesz elég a tizenöt alkalom, majd Zalaegerszeg önkormányzatán is próbálkozzak be valami ingyenes pszichoterápián, ha nem tudok privátot fizetni és a diliházba se akarok befeküdni.  Igazából valahogy úgy mondta, hogy sokféle személyiséghibám van, nem olyan borzasztóan súlyos, csak valami intenzívebb terápiára lenne szükségem, mert ez a kéthavi egyszeri foglalkozás nem sokat ér, túl sokat agyalok közben magamban.   És hogy a lehető legnagyobb mértékben kerüljem az alkoholt, mert az csak még inkább megnyitja a gátlásaimat és még sebezhetőbbé tesz.   Úgy jöttem el, hogy nagyon hosszúnak éreztem a beszélgetést, de mégis olyan hiányérzetem volt, mint valami félbehagyott, vagy túl gyors szeretkezéskor.   Aztán itthon meg párom barátja várt, ő vigyázott a gyerekekre, vele is lelkizhettem kicsit.  Már higgadtabban, mert a pszichológusnőnek már kisírtam magam, inkább ő panaszkodott nekem.  Vagy nem is tudom.  Olyan kisfiús volt, sosem láttam még ennyire nem-beképzeltnek.  Japánban a barátnője, kirúgták az állásából……