Sziasztok!Én egy bipoláris nő vagyok…Rengeteg mesélnivalóm van, tanácsaim,hogyan másszunk ki az általam”POKOL”nak nevezett gödörből, gyógyszerekkel; azok nélkül,,,;meséim a visszaesésekről…Kiírni magunkból!Ez fontos!!ÉN elkezdtem.Írni.És segít!néha…Ha lesz időm és érdekel titeket SORSTÁRSAIM(legyetek bipol, depressziós,egyéb)írásaimat szivesen megoszom Veletek,akár blog formájában,ímélben is.SORSTÁRSAK!Nem vagytok/vagyunk ezekkel a POKLOK-kal egyedül!!!Szeretnék segíteni Nektek és ezáltal magamnak is!Keressetek meg bátran!Segítsünk egymáson!Van kiút!Talán…LEGYEN!Tegyünk róla!Együtt!
Írjatok,ha van kedvetek!
Szia hellraiser !
Örülök, hogy megerősítést kaptál “egyedül” soraiból.
Üdv,
XY
Üdvözöllek!
Régóta gondolkodom azon, hogy hogyan tud segíteni a kiírás magunkból? vagy akár a kibeszélés? Odáig jutottam, hogy ideig-óráig talán megkönnyebbül a lélek, de ennyi….. a probléma marad, a rossz gondolatok is visszaszállingóznak, és keseredetté tesznek, nem látunk túl a szemellenzőn,amit saját magunk tettünk fel.
Liftebe kényszerítettük élni az életünket…hol felhívnak, hol mi megyünk le, hol felrepítjük magunkat, hol pedig mély zuhanás következik, de mindig jött valaki vagy történt valami, ami megakadályozta akaratlanul a visszafordíthatatlant….
Csak azt szerettem volna mondani, hogy ha úgy érzed, segít az írás, mindenképp folytasd, van hited, ami elengedhetetlen a gyógyuláshoz.
Szép álmot!