Én egy 18 éves lány vagyok…depressziós vagyok. Úgy érzem nem szeret senki..hol is kezdjem?
Megszülettem…anyám nevelt fel, vidéken éltünk..apám is velünk élt,de nem igazán foglalkozott velünk…napokig nem járt haza..amikor 6 éves lettem felköltöztünk pestre. Itt jártam oviba, már ekkor is vert apám mindenért amiért tudott..a hugom hibái miatt is én kaptam…ez 12 éves koromig tartott, amíg kilépett az életünkből. Szerencsére..Teljesen tönkretette a családunkat…csomó tartozást hagyott ránk…meglopott bennünket és lelki traumákat okozott hugomban, anyámban és bennem is.
Most hárman élünk együtt, de egyszerűen nem bírom..anyám állandóan veszekszik velem, csak a rosszat keresi…mondott olyan dolgokat nekem, amiket egy anya az életben nem mondana a gyermekének, ha szeretné. Ő mióta apám elment már nem ver ..a karácsonyok borzalmasak szoktak lenni..az egész család összegyűlik..mama, papa, dédi, 2 nénikém, bácsikám, unokahúgom, húgom, anyám..és csak a veszekedés megy..általában a nagymamám miatt..egyszer majdnem hozzám vágott egy jénait..de a földre dobta le végül teljes erejéből..hazamentünk utána rögtön..tavaly már külön karácsonyoztunk, de nincs semmi hangulata az egész ünnepnek..nem szeretem a karácsonyt. A karácsonyi filmeket is utálom és a boldog családi filmeket is, mert csak sírni tudok rajtuk…bárcsak…nem szeret anyám..a családom…senki sem. Csak ezt érzem.
Lassan 26 hónapja vagyok együtt a barátommal, ő az egyetlen támaszom. Rá akármikor számíthatok/számíthattam..mert sajnos, már nem érzem, hogy szeretne…mondtam is neki, de azt mondja szeret, de én nem érzem. Hiába…Pont tegnap történt valami..csinált valamit, amit ha én csináltam volna..fordított esetben nagyon megharagudott volna rám..és én is haragudtam rá, mert csalódtam benne…mondtam neki, hogy régebben milyen más volt..akkor éreztem hogy szeretett, mindennap mondta, hogy hiányzom neki és látni akart…de gondolom egy depressziósra senkinek sincs szüksége…pánik beteg is vagyok…sokszor segített nekem, amikor előjött a rohamom. Régen mindig mondta, hogy Ő soha sem hagy el engem, de most úgy érzem, ha szakítanánk soha többet nem jönne vissza. És ez nekem nagyon fáj. Én még mindig nagyon szeretem, de nem ért meg =( Sokszor van rossz kedvem, ingadozó a hangulatom és ezért sokszor kezdek veszekedni vele :S nagyon utálom magam emiatt, mert tudom, hogy Ő mennyire jó ember és jó hozzám…szerintem ez is oka annak, hogy már nem mond olyan szép dolgokat nekem, mint régebben. Tudja milyen helyzetben vagyok itthon, az iskolában és mindent elmondok neki. Ő nekem nem, így érzem :S
14 évesen volt az első pánikrohamom…tavaly voltam pszichológusnál nyáron, jártam két hétig, de a pszichológus azt se tudta mi az a pánikbetegség…és mindig csak 1 téma létezett számára..amit én untam, úgyhogy nem mentem hozzá többet…nem volt jó ott. Idén megtalált az osztályfőnököm, mondta, hogy járjak pszichológushoz, de nem tudom rávenni magam a legutóbbi után. Nem tudna segíteni nekem.
Többször próbáltam öngyilkos lenni, sokat gondolok arra milyen jó lenne meghalni..sajnos még nem sikerült eltennem magam láb alól…folyamatosan vagdosom magam..karmolom, tépem a hajam..tele vagyok karmolásokkal a bal karomon és vágásnyomokkal. Ütöm a falat is újabban..A barátom tud ezekről csak..egyszerűen gyűlölök élni és gyűlölöm magamat is..pedig azt mondják szép vagyok, de ezzel mire megyek? ‘mosolyogj többet, mert jól áll’..de ez engem nem érdekel..kinek mosolyogjak? Ha nem szeret az egyetlen ember akit a világon a legjobban szeretek kinek mosolyogjak és miért? 
Ma hazajöttem az iskolából 2. óra után, mert egyszerűen nem bírok koncentrálni..csak sírtam egész nap..itthon is és várom a csodát..várok a semmire. Talán jön ma a barátom hozzám, talán nem :/ Mondtam neki mennyire szükségem van rá, de mintha meg se hallaná amiket mondok
Tudom, hogy segítségre van szükségem, de nem tudom hogyan kérhetnék, de kérem valaki segítsen….nem tudom meddig bírom még :/
Kedves nikimano! Most hogy sikerült a karácsony?
szia Diana!
szívesen beszélgetek veled.
e-mail címem: niki.bp@freemail.hu
szia.Diana vagyok. Ismeros a torteneted. velem is ugyan ez tortent meg. most is poklot jarom. ha szeretnel velem beszelgetni, vagy tanacsot kerni szivesen adok. 17 vagyok maskulonben.szivesen beszelgetnek veled.komojan es oszinten.csak valszoj vissza:)
Kedves Nikimano..
A helyzeted ismerem, bár pánikbeteg nem voltam, de depressziós igen.
Nem hinném hogy öngyilkos akarsz lenni igazából. Ez sose volt megoldás semmire.
Amikor öngyilkosok akarunk lenni valójában vissza akarjuk állítani a sérült élet integritását, a dolgok normálisnak tartott menetét. Azért akarjuk a halált mert ebben látjuk a problémák egyedüli megoldását. De valójában a boldog életre vágyakozunk. Mindenki sejti hogy kéne meghalni, de megtenni..az borzasztó, és gyakran félresikerül.
Jobb ha belátjuk hogy a szuicid gondolatokat le kell küzdeni.
A pánikbetegségedet nem hiszem hogy tartósan le lehet küzdeni ilyen családi háttérrel.De jó lenne ha rendszeresen tennél valamit ami elvonja a figyelmedet:
zene, írás, rajz, sport. Rendszeres tevékenység ami esetleg önkifejezés is gyengitheti a stresszet és a rossz gondolatokat. Esetleg leirhatod a félelmeidet, azt amit szeretnél helyettük, szintén rendszeresen, és megbeszélhetnéd egy értő személlyel.
Ennyi ötletem van. Sajnos nem sokkal több közhelyeknél. De mindenképpen el kell távolítanod a negatív érzéseket, és ha lehet változtatni az életkörülményeken.
Blair! Köszönöm, hogy írtál
Nekem is le kéne szoknom róla, mert nem szeretem állandóan takargatni és a barátom se örül neki :S Most nem úgy tűnik, hogy próbálna kifarolni a kapcsolatból…ő beszélt egy haverjával és mintha rájött volna, hogy tényleg szeretem és félek elveszíteni…annyira jól esett,a mikor átölelt a tegnapi nap után…5 órán keresztül csak sírtam a fejem is nagyon fájt már..a szememről nem is beszélve :S na meg nem ettem semmit …ami nem túl jó, mert refluxom is van..ma is találkoztunk..kicsit zavaros volt :/ majd leírom..én is szoktam úgy érzeni, hogy úgy segítenék valakinek akinek szüksége van rá, de mikor magamon alig tudok neki még annyira sem, sajnos..:/ ez annyira rossz…már egy ideje próbálok kimászni..és a legutóbbi kísérletem után rádöbbentem, hogy tényleg tennem kell valamit, mert ez így nem mehet tovább..ez múlt héten történt…vigyázz magadra!
Kedves Hófehér! Köszönöm a jó tanácsot, lehet, hogy utána nézek 1-2 dolognak
Velem is ez volt..már amikor megismertem a párom akkor is depressziós voltam és egy ideig jó volt minden, jól érzetem magam, de megint előjöttek a dolgok :/ Nálunk, a mi családunkban is elég sok ilyen dolog van…az egyik nénikém öngyilkos lett a saját fia előtt..az új feleség tönkre tette a mostoha fia életét..ő is már teljesen reménytelen..alkoholista és öngyilkos akar lenni..nincs munkája..az apja kitagadta..veri..borzalmas..a családomban a nagynénikém is depressziós volt sokáig, de mellette kitartott a nagybácsikám és most boldogok teljesen, van egy 3 éves kislányuk. A Hellingerről mintha hallottam volna már és lehet, hogy igazad van ebben a depresszió megmutatja nekem mit kell kitisztítanom magamból. Persze, hogy oka van a depressziómnak, sajnos :/
Kedves nikimano !
Tudom, hogy nagyon-nagyon nehéz Neked most. És őszintén együttérzek Veled, ugyanis pont 15-19 korom között hasonló szenvedéseken mentem keresztül, mint Te most. Borzalmasan éreztem magam – és amiket leírtál most, nagyon emlékeztet engem az akkori helyzetemre és érzéseimre!
Azóta eltelt 15 év. Én egészen úgy 27 éves koromig szenvedtem attól, hogy nagyon meg akartam halni és egyszerűen sehol nem találtam a helyem. A párkapcsolataim csak az első kb fél évben tudtak kihúzni ebből az idegőrlő állapotból. Akkor, a 27. szülinapom után eljutottam oda, hogy beláttam, egyedül nem tudok mit kezdeni, segítséget kell kérnem, DE: valóban hatékony segítséget. És mivel a gyógyszerekben és a pszichológusokban nem bíztam, megtaláltam azt a megoldást, ami MEGVÁLTOZTATTA az életem. Családfelállításra mentem el. Ott derült ki, hogy azért akarok én is egyfolytában öngyilkos lenni (azért nem tettem meg, mert tudtam, ha a lelkem elhagyja a testem, attól még továbbra is rosszul érzem majd magam, főleg azért, mert véget vetettem az életemnek – csak akkor már testem sem lesz ahhoz, hogy változtassak!), azért nem tudtam élni az életem, mert lélekszinten magamra vállaltam egy nő sorsát, akit még több évtizede öltek meg a családunkban…. Az első családfelállítás óta egyre jobb lett az életem és ott tartok, hogy mindaz a sok depresszió és halálvágy a múlté, semmi nincs belőle!!! Mindenkinek jó szívvel és szeretettel tanácsolom, hogy használja a családfelállítás, azaz Hellinger-terápia módszerét, mert csodálatosan működik depresszió esetén is!!! Oka van annak, hogy depressziós vagy. Valamire fel akarja hívni a figyelmed. És ha így tekintünk rá, barátunkká válhat minden betegség és tünet ….
Mert elvezet valahová – a megoldáshoz.
Kedves nikimano, a legfontosabb, hogy NEKED KELL ELINDULNOD A GYÓGYULÁS ÚTJÁN. Meg kell találnod Magadban azt az erőt, a Középpontodat, ahonnan mindent tisztábban és józanabbul látsz. Egó nélkül. Az, hogy ilyen tüneteid, érzéseid vannak, azt jelenti, hogy ezen az úton tudsz fejlődni és megtapasztalni Önmagad, hogy a depresszió fogja megmutatni Neked, mit kell kitisztítani Magadból ahhoz, hogy könnyű lélekkel élhesd az életed
Szeretettel ajánlom Neked (Nektek) ezt az oldalt: http://www.tejutfenye.hu
Sok-sok kitartást kívánok Neked és egy-két jó családfelállítást is
Üdvözlettel: Hófehér
Kedves nikimano!
Én is hasonlókon mentem keresztül…Nekem is ugyan ezt mondták:”Mosolyogj!”Kérdem én:minek és inek?Szépséggel az ember elérhet egy pár dolgot de az a boldogsághoz nem elég.Főleg,hogy a szépség múlandó.Nem szép a barátodtól amit csinál,tudja,hogy szükséged van rá,és ő közben kezd kifarolni a kapcsolatból.Szerintem próbáld meg a pszichológust,lehet,hogy segítene.Rajtam nem segített,csak ki akart kezdeni velem(férfi volt).ezt nem elrettentésnek írom.Ha orvoshoz mész,válassz nőt,egy nőnek egy másik nő könnyebben elmond mindent mint egy férfinek.Lehet,hogy össze vissza írok minden hülyeséget,nekem is szar napom volt.18 évesen még nagyon fiatal vagy,és annyira segítenék rajtad valahogy csak nem tudom hogyan mikor magamon sem tudok.Az ereimet én is vagdostam egy időben csak a munkahelyem miatt le kellett róla szoknom.Ha ott meglátnák tuti,hogy elküldenének.A lényeg:Jó közösségben jársz,és örülök,hogy keresel segítséget.Ez jó jel.Remélem még írsz magadról,hogy hogyan érzed magad.Érdekel a sorsod.Vigyázz magadra és szebb napokat kívánok!
Kedves XY! Igazad van, le is fogok ülni és beszélni vele, mert midenki ezt mondja nekem..ma át jön és beszélgetünk…remélem megért.
Maria: köszönöm, hogy írtál nekem…igazad van..vannak barátnőim, de a barátom nem nagyon akarta régebben, hogy mással találkozzam rajta kívül és ő sem akart mással…de ez most kezd megváltozni úgy látszik..remélem. nem szeretnék barátok nélkül lenni. Próbálok neki szeretet adni amennyit csak tudok…könyvet is olvasok éppen, sok hasznos dolog van benne..hogy lehet egymás tudtára adni, hogy szeretjük egymást…:) Most, hogy túl vagyok az 5 órás síráson eléggé megkönnyebbültnek érzem magam…kiadtam mindent magamból..remélem a szomszédok nem hallották..Ha a szerelmem is elvenné az élet nem tudom mihez kezdenék :/
szia Kj61! Elfogom olvasni a történeted, köszönöm. Tényleg nagyon rossz érzés magányosnak lenni…még úgy is, ha van barátom, mert sajnos nem tud mindig velem lenni
Próbálok bezsélgetni, barátkozni…csak félek, hogy ha eljárnék barátnőimmel a barátom nem érezné jól magát…
Kedves Nobodyknowsmeandmeneither! Sokszor az a baj, hogy túl sok a kérdés és túl sok mindenen gondolkozom…Tudom, hogy a pánikbetegség nagyon nehezen gyógyítható és, ha egyszer kigyógyulsz belőle lehet, hogy később visszajön..
Kesdves Anamary! Nem tudom miért történik ez velem =( én bízom benne, de sokszor nagyon stresszes vagyok és így elkezdek vele veszekedni amit később tényleg megbánok, mert én tényleg nem akarom bántani :S sajnos elveszítem a fejem sokszor és nem tudom kontrollálni magam :S..Főleg iskola óta..ott is csak rontottam az átlagomon..Egyáltalán nem szedek semmiféle gyógyszert és nincs orvosom sem…tényleg szeretném érezni, hogy szeret..nekem csak erre van szükségem most.
Szia! Látom most nagyon zaklatott állapotban vagy,ezen nem is csodálkozom azok után amiket írtál! Miért nem bízol jobban legalább a barátodban?( Azt nem kérdezem,hogy az emberekben). De ez a fiú kitart melletted jóban roszban.,Miért kételkedsz benne,hogy szeret? A leveled alapján Te nem szereted önmagad és ezt kivetíted rá! Szerintem aki segíthetne most neked az az orvosod lenne. Szeded a gyógyszereidet rendesen? Ha igen és ennek ellenére ilyen állapotban vagy talán változtatni kellene a gyógyszereiden,de ezt bízd azorvosodra! lehet hogy jót tenne egy beszélgetés,ha megoldható akkor a pároddal eggyütt mehetnétek,ezzel ő is megerősíthetne abban, hogy szeret,hisz most arra van szükséged hogy érezd azt SZERETNEK,utána majd talán te is elkezded szeretni saját magad. hosszú út áll előtted de még olyan fiatal vagy.,ne is gondolj arra hogy nem érdemes élni !Ez az egy életed van,hogy ilyen helyzetbe kerültél nem a te hibád, de bizonyítsd be azért is,hogy talpra tudsz állni és talpon maradni! TE NEM OLYAN VAGY MINT AZOK AKIK MIATT IDE JUTOTTÁL! Keress másik pszichológust akiben megbízol és fog segíteni hidd el!Sok embernek sikerült már kimászni a gödörből,de ezt neked kell legjobban akarni!!Hidd el van kiút,de akarnod kell,hogy elindulhass rajta! Akarj élni-szeresd önmagadat- engedd hogy szessenek! Üdvözlettel: anamary
szia nikimanó,
szuper, hogy ilyen sok kérdésre keresed a választ a leveledben, ezeket a kérdéseket azonban helyetted senki sem fogja megválaszolni. a segítséget csak az együttgondolkodásban várj, amiben talán egy másik pszichológus a partnered lehet. a pánikbetegség -bizonyára már te is hallottad ezt- sajnos egyik napról a másikra nem fog elmúlni, ehhez néhány hónapos terápia szükséges. kérlek, keress egy olyan szakembert, akinek megbízol a hozzáértésében, de azonnali eredményt ne várj! a gyógyulás kitartó, sokszor megerőltető munka eredménye, de ha egyszer megdolgozol érte, akkor már nem veheti el tőled senki. ha még a héten segítséghez fordulsz, talán az idei karácsony a te lelkedben már kevésbé lesz szörnyű.
Szia én is csatlakozom az előttem szólóhoz bár ez olyan bagoly mondja verébnek de tényleg fiatal vagy még van barátod ami szerintem legalább is nagy kincs-van kihez szólni,esetleg megosztani a problémákat-ne veszítsd el.Nagyon rossz egyedül nincs akivel beszélgess eljárj esetleg sétálni stb.Szomorúan olvasom egyre több sorstársam történetét és tényleg rettenetes hogy egyre jobban ugy néz ki ezt el kell viselni v nem tudomfel a fejjel kj61olvasd el történetem ha gondolod
szia,ahogy olvastam a leveled sokban hasolnitunk.Igaz nekem a családdal nincs problémam,de nekem is vannak hangulatváltozási problémáim,én is ugy gondolom hogy senki sem szeret,senkinek sem kellek,egyszer mindenki elhagy,de ha belegondolok pont azert van ez mert igy viselkedem ahogy viselkedem.Nem keresem én sem az emberek társaságát,és a barátommal is szinte mindennap veszekedek,és csak panaszkodok hogy milyen szar az életem,és ö mégsem szeret jobban..de szerintem ha orvoshoz nem szeretnél menni,akkor probalj meg magadon segiteni,pl.:én ha depis vagyok,jo zenet szoktam hallgatni,vagy felhivom a barátnömet.probalj meg máshogy állni a barátodhoz is..ne a depresszios csajt lássa benned,öltözz ki,hisz irtad hogy szép vagy..biztos hogy abba a szép csajba szeretett bele,szerezd vissza,hoditsd meg ujra a párod ha nem akarod elvesziteni.Adj neki szeretetet,és akkor ö is azt adja neked vissza majd.És ha ugyérzed nincs miert mosolyogni,akkor nézz tükörbe és vedd észre hogy szép vagy,egészséges,és van egy párod és attol hogy te depresszios vagy ne mutasd ki,ne sajnáltasd magad mindennap..sird ki magad,ha senki sem lát,utana töröld le a könnyeid és emeld fel a fejed,hogy igenis hiába nehéz az élet,te megküzdesz vele,és nem engeded hogy a szerelmet is elvegye töled..a multon ne rágodj,nincs miert,mert nem tudsz rajta változtatni,de ha elöre nézel akkor a te további életeded teheted szebbé..de ha sanyargatni fogod magad,akkor igy telik majd el az életed..ne akard ezt,ne akarj magad maradni..igenis szállj szembe az élettel,ne hagyd hogy a sok szomoruság maga alá gyürjön,érsz annyit mint más ember akinek mindene megvan,neked is meglehet csak akarj változni..szerezz barátnöket,járj ki sétalni,mosolyogj az emberekre és vissza mosolyognak rad..:))probald meg,kerlek.
Szia ! Ez élet, igen. Sajnos
Szomorúan olvastam soraidat, elég most megbírkoznod a betegségeddel. Meg van a Te bajod, én úgy ítélem meg, ülj le a Kedveseddel / akire szükséged van, és jó, hogy van / ,s mond meg Neki legyen hozzád türelemmel. Ha Te szereted, akkor kérlek juttasd kifejezésre érzelmeid feléje. Elég ha Te is meghallgatod Őt, kommunikáltok, sétáltok. Ne keresd magadban a hibát, de próbáld nem el taszítani mellőled az udvarlód. Szükséged van Reá, és én úgy érzem Neki is Reád. Fel a fejjel :)!
Üdvözlettel,
XY