Kedves Gömby! Nagyon együtt érzek Veled! Rengeteget olvastam a borderleinról, mert nekem is pszichológiai problémáim vannak és sokáig nem kaptam diagnózist.  Nemrég végre kaptam, hogy rekurrens depressziós vagyok-gyakran visszatérő, rövid depressziós időszakok,  szerintem nagyon hasonlítok a borderleinra, csak pszichológusom szerint nem merítem ki teljesen egyik személyiségzavart sem, mégis mindegyikből van bennem. Én sem értem, igazából csak azért írtam neked, hogy virtuálisan megfogjam a kezed és vállonveregesselek és úgy általában üdvözöljelek itt, a várószobán.  Sajnos mostanában kicsit hanyagolom a saját történeteiemt, de annál több elgondolkodtatót olvasok mástól.  Mit tudnék tanácsolni?  Úgy hiszem, három évvel vagyok idősebb nálad és én is inkább gyógyszer-ellenes vagyok.   Ez már egy kis lépés, hogy keresed a hasonszőrűek társaságát, hogy beszélsz a problémáidról….Szerintem próbálj még pszichoterápiákat, nem tudom, az önkormányzatotok biztosít-e ingyenes pszichoterápiás kezeléseket, illetve ezeket te már kimerítetted-e.  Itt a várószobán többen is írtak budapesti, direkt borderleinokra szakosodott pszichoterápiás csoportot-nem ingyenes…Rengeteg jó könyv van, én például imádom Csernus Imre írásait és A.J.Christian-t is. Nagyon fontos, hogy ne zárkózz be a kis világodba! Szerintem az lenne a legjobb, ha minél előbb elkerülnél ebből a beteg családi légkörből. Azért is fogott meg az írások, mert ezek a családon belüli megaláztatások nekem is nagyon ismerősek.   Legyenek céljaid, mindegy, hogy tanulás, vagy dolgozás, csak legyél velük minél kevesebbet, feledkezz bele valami hasznosba, építőbe.  Tudom, hogy amit írtam, nem sok.  De nagyon drukkolok neked, hogy  megtaláld az életed értelmét!

Üdv:Zetor