Kedves depi!

Igen, vannak tagok, akik szeretnének hozzád szólni, biztatni, ha jelképesen is, de a kezedet fogni a nehéz napokon!

Sokan tudjuk min mész keresztül, milyen érzések kerítenek hatalmukba.Jó volt olvasni, hogy ragaszkodsz az élethez, még a keserves napok ellenére sem adod fel. 10 év mennyire hosszú idő egy ember életében, pláne, ha betegen telik ez az idő, még többnek tűnik. Mennyi egy élet? pár 10 év csupán..az enyémből is elvett 10-et, de többet nem adok neki!!! Kigyógyulni? sajnos nem lehet, a hajlamot nem lehet gyógyítani, de tünetmentesek lehetünk éveken át! Tudom, távolinak és hihetlennek tűnik, de mindenkiben megvan az öngyógyítás képessége…most nagyon nehéz periódusban vagy, tapasztalatom szerint , nem lehet siettetni, ki kell várni míg magától elmúlik, és csak utána dolgozni a gyógyulásért. Nagyon sok múlik azon, hogy a gondolatainkat pozitív irányba tereljük. Közhelynek tűnik, de kezdem megérteni, hogy mennyi igazság van benne, és jobb napokon gyakorolni kezdtem, végül is mit veszthetek?…..csak a depressziómat

Elgondolkodtató, hogy jó gyógyszereket szedsz-e? Sokfélét kipróbáltam , sajnos addig kell kisérletezni, amíg meg nem találjuk a nekünk “valót”. És ez évekbe is telhet…

Olyan sok kérdésem lenne, talán azért is van ez, mert olyan szívesen segítenék.Mellettem nem volt senki olyan, aki tudta volna min megyek keresztül, lehet könnyebb lett volna….

Nem sok mindent árultál el a depressziód körülményeiről, ha lesz kedved és erőd, írj, azt mondják segít, érdemes kipróbálni…:)