Ma van a szülinapom ,sajnos íme az átkozott nap ,amikor világra jöttem  igen értelmetlenül,hisz nem igazán van  hasznom ezen a földön,ebben a világban.Nem bízom az emberekben ezért elbújok a  világ elöl.De viszont egyedül érzem magam ,  s egyben üresnek,nagyon egyedül vagyok.Nem értem saját magam és azt sem ,hogy miért érzek így.Viszont  jó mindíg álarcok mögé bújni.De végülis néha  úgy érzem boldog vagyok  akár a világot is megtudnám váltani ,de leggyakrabban szomorú vagyok.És igen is haragszom erre  az egész világra mert mindenki egymás ellen van ,dehát ezt senki nem értheti mien egyedül lenni nap mint nap  még  az ajtón sem megyek  ki mert félek  de  igazából nem tudom mitől félek  de félek ,de ha a kényszer rávisz  elindulok lehajtott fejjel  senki ne vegyen észre rajtam semmit  ,mert biztos rajtam nevetnének …..sötét nappalok ,át sírt éjszakák ez minden nap vár rám ….azon gondólkodom (sokszor) ki vagyok én  de  nem tudom ,nem ismerem  magam mért vagyok ilyen  mért nem örülök semminek ??hát ennyi  nem si tudom most mért írtam ezt le ….nem  tudom mi van