Köszi a hozzászólásokat…
Barmi szrul érzem magam és most épp gyógyszerbeállításon vagyok… de így nem tudok dolgozni, tanulni, nem tudom, mi lesz így…Mit szedek? Valamelyikőtök kérdezte asszem.. Szóval: frontin, fevarin, zyprexa,lithium…meg van még vmi, csak nem jut eszembe…Na ezaz!! Bakker, semmi nem jut eszembe:(
És nekem is suicid gondolataim vannak…elég sűrűn. Egyszer fent, egyszer baromira lent.
Ti hogy vagytok ezzel?Ja én 30 éves mérnök nő vagyok…mondjuk ez nemtom, miért lényeg…Ja, azért mert tanulnom és mellette dolgoznom kell! Milyen gyógyszereket szedtek? Valaki azt hiszem, leírta kommentbe, mit szed…
Ha tudtok bárhogy segíteni….kérlek titeket…
Sziasztok
Azt hiszem bipoláris vagyok. Van mikor meg tudnám váltani a világot, van amikor azt hiszem nem is kellene élnem… Pedig mindenem megvan. Szerető férj, család stb.. Bár ezt csupán harmadik próbára értem meg. Ma már ha nem iszom esténként, nem is tudok aludni.
Kedves Hellraiser!
Kérted a segítséget. Kérlek szedd a gyógyszereket folyamatosan. Nem lehet gyógyszer nélkül, akár mennyire szeretnénk. Én tünetmentes vagyok fél éve, pedig nagyon mélyen voltam. Azt, hogy “fent”, és “lent” egy napon belül megéltem. Feküdni bírtam csak, semmire, de semmire nem voltam képes. Még telefonálni sem. 10 kg-ot fogytam, sírógörcs, agresszió, öngyilkossági gondolatok, és kísérletek stb.. nem sorolom. Szeretném, ha mások is legyőzhetnék ezt a szörnyű betegséget. Leírtam a történetem, ha úgy gondolod, olvasd el. Címe: “Boldog vagyok, de ….” Az én gyógyszerem a tegretol – ez egy hangulatstabilizátor. Korábban szedtem a lamitrint, rivotrilt és a rosipint(azt hiszem ez is hangulatstabilizátor). Nem vagyok a gyógyszerek híve, de nem megy nélkülük. Sajnos a gyógyulás így is lassú, de megéri küzdeni. Nekem sem jutott soha semmi az esszembe, ahogy te is írtad… most már azért javult a helyzet. Én is sokszor visszaestem, nem írom le milyen szörnyű volt, te is tudod. Nehéz, de el kell fogadnunk, hogy betegek vagyunk, gyógyszert kell szednünk, és nagyon lassú a gyógyulás, visszaesésekre kell számítani, amik még jobban próbára teszik így is megtépázott idegrendszerünket. Én is számtalanszor hittem azt, hogy nem bírom tovább, és nem is érdemes, és hogy nincs segítség. A “fent” után, ha jött a “lent”, hát az… szerintem ez kibírhatatlan. “Miért?? Meddig??Újra?? Hányszor még?? Már azt hittem vége!!” … és eljutunk oda: “Ennek soha nem lesz vége, nincs segítség!”
Ha kérdésed van, írj nekem, figyelni fogom. Nagyon örülnék ha tudnék neked segíteni. Szeretettel:Léna
Szia ! ? Októberben nem szedtél gyógyszert, így nem értelek. Csinálj valami nagyot, nagyban kell gondolkodni, hellraiser. Sok sikert !