Vártam is, meg hittem is, hogy már végre egy kiegyensúlyozott nő lehetek.

Úgy élem a szokásos kis életem, hogy minden nap csak pozitívan gondolkozom, legyőztem a pánikbetegséget, de mióta már megint egyedül élek … ez megváltozott… annyiban, hogy nagyfokú szorongással rendelkezem, szuicid veszélyezettségre utalnak gondolataim.  A lehető legtöbb információt össze szeretném sűríteni magamról, hogy mindenki jobban megismerhessen… egy ici-picit beszéljünk pár mondatot ezen a falon, amíg vagyok.

Tudjátok, hogy belőlem csak egy van :), de nem  sokan várnak sokfelé, nem szeretnek, a szorongás, pánikbetegség, agorofóbia, depresszió sem kímélt meg.

Azonban nagyon nagy örömködések és üdvözlések voltak ám itt:)

Köszönöm!

Érzékeny lélek vagyok nem tagadom, ugyanakkor toleráns természetem van. Jól értek a gyermekek nyelvén, láthatok erdőt, mezőt, hegyeket, vízeket, mégis úgy gondolom ,a legcsodálatosabb dolog az életemben, ha különböző személyiségeket ismerhetek meg:).

Szerepem lehet az életben, hogy segítsek másnak a jövőre vonatkozó elképzeléseinek megvalósulását, ill. a társadalomban szükséges változások megvalósítását. Nem tudom! Meglehetősen szokatlan a stílusom, hol ösztönzöm, hol pedig provokálom az embereket, felrázom ezzel a környezetem, meglehetősen megdöbbentő a módszerem.

Élénk és kiismerhetetlen személyiségem van, hiszek a mély érzelmi kötődések erejében. Azonban nagy szükségét érzem az emocionális biztonsának, melyet nem kapok meg, pedig rengeteg energiát képes vagyok áldozni annak megteremtésében és megtartásában. Gondolok a volt barátnőimre, szüleimre, testvéremre és a bakokra.

Érzelmeim tekintetében rugalmas vagyok, bár csak feketén vagy fehérben tudok gondolkodni, erről én tehetek-e vagy nem, fogalmam sincs.

Azért, óriási emocionális tartalékokkal rendelkezem, ha valaki személyesen találkozik velem, már a puszta jelenlétemtől és kisugárzó aurámtól érezhet rendkívüli erőt:)

Ügyesen összetudnék terelni egy társaságot, rendkívül beszédes vagyok, de ma már ez nem motivál.

Életem fejlődésére hatással lehetett Édesapám és Édesanyám. 6 éves koromig muszáj volt elviselnem az állandó veszekedéseket, de tudom, hogy egyetlen egy férfi az életemben az Édesapám, aki a legjobban szeret engem. Ezért én megtanultam, hagyni kell neki, hogy megőrizhesse azt a tényt, Ő egy vezéregyéniség, úgy viselkedik. Neki egyetlen egy célja, az életben, hogy Édesanyámról gondoskodjon és a lányom, a kisunokája biztonsága. Ezt a domináns szerepet, nem törhetem meg benne…

Az első pánik rohamom 14 évesen volt, amikor egy több napos osztálykiránduláson, egy fájdalmas élmény során, kirekesztetnek éreztem magam. Akkoriban, már a hormonok dolgoztak bennem.

A többit olvashatjátok a történeteimben, ami nagyrészt párkapcsolatomra öszpontosul.

Vágyom a stabilitásra, mert legrosszabb emlékeimben azok az időpontok szerepelnek, amikor elvesztettem a biztonságot.

A kommunikáció nagyon fontos az életemben. Gyermekkoromban, akár a testvérem és a szüleim között nagy beszélgetések zajlódtak le, amikre oda figyeltem és amiből sokat tanulhattam. Ez megalapozta, hogy mindig szükségét érezzem a a mentális stimulálásnak, illetve annak, hogy egy partnerkapcsolatban, partneremmel is intenzív kapcsolatba léphessek.

De a bakok az én érdekeimet nem veszik figyelembe. Így igazán nincs semmi önbizalmam, s ahogy az idő múlik képtelen vagyok legyőzni a nehézségeim, és elérni a céljaim.

A gyógyszeres terápia addig segített, míg a kedvesem egyedül hagyott lélekben, nem jött haza többször a munkahelyéről, nem értesített, nem telefonált. A döntést én hoztam meg, hogy egyedül maradok a lányommal a fentiek és annak alapján, hogy említette nem tud anyagilag segíteni minket. Pedig nem leszedés volt a cél részemről,  hanem szerelem!

Most jó alkalom lenne, ha továbbra is pozitívan gondolkoznék, de sajnos ez a feladat nekem most nem megy. Halmozódtak a problémáim az utóbbi időben, magányos vagyok, eluralkodott bennem Csak egy nyűg vagyok gondolata. Nincs jövőkép, nincs cél, nincs kinek a vállán elmondhatom örömöm, vagy elsírhatom bánatom.

A pszichoterápiás eljárás sem oldaná meg a problémám, mert egyedül fenntartani egy lakást és felnevelni egy gyermeket, lehetetlenség.

Már rég alább vittem a kiadásokat magammal kapcsolatosan,  és semmi káros szenvedélyem sincsen, hogy a gyermekemnek jobb legyen. 

Alig telt el egy pár hét a  pozitív beszámolómmal kapcsolatosan, nálam már újra jelentkeznek a szokásos szorongási tünetek. A többiek felettébb csodálkozhatnak, most rajtam.

Elég nehéz internetes oldalon kommunikálni, de próbálok, és aki egyszer is látna és hallana személyesen, az tudná látná, milyen vagyok valójában…. 

Köszönöm www.dokim.hu tagjai, csapata, hogy vagytok!

És…Tervezzétek a jövőtöket, de csak ceruzával.

XY