én egy 20 éves fiatal ember vagyok akinek nagyon erősen jelen van
valamilyen mentális betegség(zavar) nekem 2009 októberében jelent meg de akkor még
nem tudtam hogy mi is lehet ez.egyszer egy napon a munkahejemen ment a megszokott
robotolás tv előlapokat szereltem össze és egyszer csak észre vettem magamon hogy
elkezd mozogni a fülem csak úgy magátol.ez még nem is zavart volna annyira semiben,
de észre vettem hogy aki ezt látja hogy mozog a fülem hogy magátol elkezd rángatózni
az ezt jo humornak vette nem probáltam rá figyelni de amikor már megbizonyosodtam
afelöl hogy rajtam röhögnek ez miatt az már nagyon kelemetlen volt számomra.az nap
azt a műszakot alig bírtam ki.mikor haza mentem nem volt semilyen problémám de
kezdtem észre venni hogy valamiért kissé zavart vagyok.ekkoriban 18 éves voltam.
a munka hejemen egyre kibirhatatlanok lettek a mindennapok.még októberben
felmondtam mert már nem bírtam tovább.stop.és hogy miért?ahogy korábban említettem
a jobb fülem elkezdtett mozogni vagy rángatózni magátol csak ugy ami nagyon kellemetlen
föleg akkor amikor mások ezt látták és kinevettek ez miatt a teljesítő képességem
kezdett romlani és sajnos nagyon gyorsan.már olyannyira le romlott hogy nem
tudtam mások elött normálisan végezni a munkámat.és még volt egy olyan szituáció
mikor egy 10 perces szünetben be mentem az ebédlőbe megéheztem.mikor
az üdítős üveget a számhoz emelten egy jobbra melettem ülő ember rám nézett
és nekem a nyakam elkezdett remegni igy vele együtt a fejem is ami miatt
hatalmas szégyen érzet lett rajtam urrá nem tudtam akkor inni se de aztán
már nem is probáltam inni (mások elött nem)az evéssel is ezek a gondok jelentkeztek
csak kicsit később.mi után ott hagytam a munka hejem egy este az egyik
haverom édes anyja megkínált egy kuglóffal és adott egy pohár tejet is mellé.
mikor megláttam hogy önti nekem azt a pohár tejet hirtelen elkezdtem szorongani
hirtelen a semmiből vagy a tudat alattimból elő jött valami ami miatt nagyon feszült
lettem.mikor a kuglófot a számhoz hejeztem a nyakam elkezdett remegni igy vele
együtt a fejem is.arra gondoltam hogy a haverom látta e hogy remegek vagy az
édesanyja látta e hogy remeg a fejem.a pohár tejjel inkább nem is probálkoztam.
egyszer a számhoz emeltem de inkább le tettem vissza az asztalra hogy ne jöljön
elő a remegésem.sokáig titkoltam mindenki elött hogy van valami ami nagyon bánt.
mivel nem volt munkahejem el kelett menni a munkaügyiközpontba hogy
megigényeljem a szociális segélyt.igaz nem vagyok rá büszke de nem is jó kedvemből
lettem ingyen élő hanem valami rá kényszerített err engem.mikor megérkeztem
a munkaügyiközpont épületéhez láttam hogy nagyon sokan vannak már
a kijárattol kb 8 méteres sor ált én be áltam a sorba de amikor rám nézett valaki
és én rá néztem elkezdtem remegni de csak a nyakam és vele együtt a fejem is
ott azonnal beégtem ugy éreztem hogy innen menekülnöm kell de nem tudom miért?
szerencsére ott volt akkor velem édesanyám és ő elintézte nekem a papírokat.
mert én elmentem onnan és csak járkáltam a városban közben arra gondolva
hogy mi ez? miért történik ez velem?nem tudtam mit kezdeni akkor a szituval.
sokáig rágtam magamat ami akkor ott történt velem és soha nem fogom el
felejteni soha…és csak ezek után kezdődtek a bajok csak ezek után
jött űek a mégjobban kibírhatatlan napok.összefoglalva (én megszüntem létezni)
nem szivesen mentem sehová mert attol tartottam ha elmegyek egy barátomhoz
vagy bárhová menyek is elő fog jönni rajtam ujra a fejremegésem és ezt nem akartam.
2010 január eleje.a haverom be akart mutatni a barátnőjének és mondta
hogy menjek el hozzá ekkor mert be mutatná őt nekem én mondtam hogy
hogyne mégszép (de bárcsak ne mentem volna akkor el a haverhoz) mert
miután be mutatkoztunk egymásnak be mentünk a dohányzóba és rá
gyujtottunk.nekem nem volt tüzem de amikor a haverom adta a tüzet
nekem elkezdett remegni a fejem már megint a haverom csaja kiröhögött
és a haverom is persze biztos nagyon vicces látványt nyujthattam nekik
de aki nem tapasztalta még hogy mi ez az addig ugyis csak kiröhögni tudja
a mentális zavarral küszködő embert.és akkor szivtam a cigim de ki voltam
kapcsolva mert be égtem de nem kicsit.szolt hozzám a haver hogy mivan?
de én azt mondtam hogy semmi csak nem érzem magam jol.na inestöl
megváltozott az életem már minden percben ez járt a fejemben hogy én
remegek mások elött füleg a fejem de már kezdtem észre venni hogy a
kezem is remeg néha de csak ritkán.mikor megtörtént ez a cigis történet
az nap nem is tudtam aludni anyira bántott ez engem.másnap eljött
hozzám a haverom és én már nem bírtam tovább elmondtam neki hogy
nekem van egy problámám ami nagyon kelemetlen nekem ő meghalgatott
azt mondta menyek el hozzá és megbeszéljük ott.én mentem.a dohányzóban
kezdtünk el beszéálni a problémámrol ott volt az édes anyja is aki
megkérdezte hogy mi az a probléma.én ilyenkorra már nagyon rosszul voltam
elkezdtem szédülni az mondtam hogy fuu én elájulok de lehet hogy ez csak
a cigitöl volt mert közbe cigiztünk.miután elmondtam nekik hogy nekem mi is
a bajom mintha megértették volna.a haverom azt mondta hogy neki is ez van
lehet de neki enyhébb lehetett az enyém nagyon rossz “állapot”
az édes anyja mondta nekem hogy emlékszik ő is hogy volt neki is ilyen fajta
problémája és azt mondta nekem hogy ne foglalkozzak vele.de ezzel nem
lehetett nem foglalkozni már akkor is elő jöött a fejremegésem mikor csak
othon ültem a számitógép elött.2010 márciusában mikor 19 lettem kezdtem
elveszíteni a barátaimat mivel hogy nem jártam sehova se csak angyon ritkán
nem akartam senkivel se elmenni sehová mert féltem hogy rámjön a remegés.
így el tudtam viselni de ígyis nagynehezen.de sajnos kezdtem magamba fordulni.
nem szivesen mentem emberek közé már a saját szüleim társaságában is
nagyon feszült lettem 2010 nyarára már nem tudtam a saját szüleim elöttse
étkezni sőt még innise.kezdtem érezni hogy ez igy nem megoldás de
akkor mi lehet az?kezdtem érezni hogy valamit tennem kéne már mert
ez igy nem mehet tovább elegem van.kezdtem érezni hogy mert nem
dolgoztam és nbem tudtam segíteni a saját szüleimen ezért meghidegült
a kapcsolat köuztünk és én nekem az önbecsülésem teljesen megszünt
egy 10 es skálán mérve az önbecsülésem -20..( padlón vagyok)
2010 augusztus édes anyám elintézett nekem egy munka hejet a tutom
nélkül aminek nem örültem mert ilyen állapotba nem birtam volna ezt tudtam.
de édes anyám nem mert neki szégyeltem elmondani mái napig nem tud
a problémámrol.na hát be hívtak a munka hejre hogy megírjam a tesztet
be kellett vennem egy nyugtatót mert az nélkül nem tudtam volna elmenni
aztán mikor már a tesztet írtam nagyon feszült lettem furán vettem
a levegőt és fogtam a fejem hogy ne remegjen alig birtam ki azt a 30 percet
a tesztem sikerült de utána jött egy orvosi vizsgálat nagyon ideges lettem
vajon elkezdek e remegni mikor az orvos rám néz vagy csak ha megszolit majd
amitől féltem be igazolódott mert elkezdtem remegni az orvosi rendelőben
sajnos akkor is ki nevettek amiből kurvára elegem lett de sikerült a vizsgálat
így felvettek az új munkahejre.ez is egy szalagmunka volt ami a modern
rabszolgaságnak lett kitalálva.ezen a muinkahejen egyetlen egy napot birtam mi
ne keljen sorolnom hogy miért.már kezdtem azt hinni hogy itt a vége nem bírom
tovább feladom ki nyírom magam mert én ezt (nem tudom elviseléni) nagyon rosz.
volt amikor egy eldugott hejen sirtam magamban mert minden elveszni látszott.
ez után még probálkoztam egy ujabb munkahejeműn de annak se lett jó vége.
hatalmas nagy akarat erővel 1 hónapig bírtam utána feladtam de azt is ugy
hogy padlóra kerültem 2010 augusztus 31-én történt ez hajnalban 2 óra után
ezt sohase felejtem el.kelni kelett volna fent voltam de nem akartam be menni
a munka hejemre édes apám is oda járt dolgozni ő bejött a szobámba hogy
kelj fel fiam indulni kell de én akkor már nem szoltam semitse megnémultam
csak a könnyem csorgott de nagyon hogy miért? nem tudom feladtam akkor
édes apám mondta hogy ne csináld már ezt velünk most ne tolj ki velünk
onnastol kezdve kemény depresszóba estem.aznap már reggel másként
nem az az ember voltam aki addig nem szoltam egséznapo csak feküdtem
ugy éreztem vége az életemnek mert nem tudok megfelelni az elvárásoknak
nem tudok szegényemberhez méltóan teljesíteni egyszerüen nem megy
és hogy mi miatt? talán depresszió talán szociális fóbia talán pánikbetegség
talán agorafóbia vagy talán minden így egyben kínoz hogy ne tudja élni.
mikor édes apám haza jött a munkhejérűl mondta anyának hogy ezt igy
nem lehet ez nem iskola ahonnak logni lehet hanem egy munakhej
én ezt és amiket még mondott halottam olyant mondott még hogy nem
merek mások elött enni.már kezdte sejteni mi lehet a bajom de soha
nem fogja megérteni a szüleimmel mai napig nem beszéltem erröl
hogy miért változtam meg enyire miért vagyok iylen amilyen lettem.
2010 szilveszterét is egy unoka testvéremmel töltöttem ami unalmas volt
de probáltam élvezni hogy van valaki akivel még tudom magamat jól érezni
de hozzá teszem az uncsim is e fajta problémával közd neki is
a remegés ami a testi tünet csak neki durvább meg gyogyszerezve éli
a napjait.2011.idén már egy kicsivel jobb mivel hogy tudom hogy mik
a türő képeségeim és hogy alig van kitartásom.van egy baráti társaság
amivel néha néha szoktam találkozgatni és jol érzem magam igy hogy
csak anygon ritkán jön elő afeszültség rajtam de enni mai napig nem tudok
csak úgy valaki elött a 12 éves öcsém elött tudok enni az uncsim elött
tudok enni néha még mséok elött is de csak ha valami ropogtatni valót eszek
vagy ha be vagyok rugva vagy ha egy kicist sötét van nem tudom miért
lehet hogy mert nem látnak olyan nagyon és ezért tudok el lazulni emberek között.
az ivással anyiból javult a hejzetem hogy édesanyámék elött már már megkockáztatom
hogy iszok.az evést édesanyám elött meg probálom és nem megyen rosszul
ami a fülemet illeti azóta nem mozog magátol ez már elmult le is kopogom.
de viszont az arosz hogy van egy ér a fülem környékén és az néha erősen
pattog majd az egész jobb oldalsó arcom elkezd zsibadni vagy érzéken lessz
ami megmagyarázhatatlan már szinte hogy mi ez az új dolog ami
elő jött nálam remélem elmulik egyszer ez is és nem fog hejette új jelentkezni.
az önbizalmamat kell még erősítenem mert az egy nulla nem
merek be menni egy boltba a házunk elött van is egy bolt csak 10 méterre
de nem tudok be menni oda nem megyen még nem vagyok rá kész.
2011 február 22 hajnali 1.29 perc
így nagyából ennyi ami velem történt tisztelet ha elolvastad
köszönöm NAGY LÁSZLÓ
ha szeretnél velem beszélgetni mert neked is van iyles fajta probléád nagyon
szivesen itt az e-mail címem msn en sokszor fent vagyok
djnl@windowslive.com
utó irat:::
a fejremegésem mai napig nem mult el
néha gondolok arra hogy könnyebb lenne ha nem élnék
nincsenek céljaim az életemben kilátástalan minden
én úgy érzem hogy ezeket a fajta mentális állapotokat vagy betegségeket
egy betegnek csakis kizárólag a saját akarat ereje tudja legyözni
csak saját magadon tudsz segíteni más csak elindíthat azon az úton
aminek ha a végére érsz már ugy fogsz vissza térni rajta mintha ujjá születtél volna
a legkiválóbb gyógyszer saját magad vagy (az akarat erőd)
Gratulálok 3837485
ha magadra vettél valamit most kérjél elnézést
ki dobtad a gránátot de hidd el ez nem elentét
tudom neked is szíved egésze ez a kultúra
de nekem lázad a lelkem mert valami ezt elkurja
öszetart minket a rím északon délen
bajom azzal van aki könyörög hogy éljen
azt hiszi tehetetlen és ha így van ki kérem
mi vagyunk a közönségért erre most ezt idézem
miért nem teszünk ideje hogy valami történjen
hip hop forradalom így legyen a történelemben
hidd el én az életem dobnám el hogy jobb legyen
a lényege nem csak az album meg hogy ki add
hanem egy réteg ezzel törhet maga elött utat
és ha jobban lázadna többet is elérne
de ha én álmodom mind ezt nyomjál rá az elégre
Jo vers XY!Hol talaltad?
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
Küzdést kivánok, diszharmóniát, Mely új erőt szül, új világot ád.Szeretettel.
Kemény lemény hasonlo problémák nálam is kicsivel jobb ahelyzetem de nálam is vannak tömeg gondok csak én nem remegek hanem izzadok meg sztem kajak ilyedt fejem van pedig nagydarab rövid haju vagyok és látom az embereken a az ugymond csalodást hoyg jé ez ne is olyan csak ugye nem rendesnek néznek ami ugye jo lenne hanem hülyének hogy leizzadok stb..áááááágáz nagyon segitsen valakiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
Kedves Laci!
Leirasodbol nyilvanvalo,hogy nem jol erzed magad ebben a helyzetben.Pszichedben olyan zavar allt elo,amely eletminosegedet teljesen tonkre teszi.Ennek nem szuksegszeru,hogy igy kell lennie eleted vegeig.Van segitseg.Szuleid nyilvanvaloan szeretnek,hisz ezert probalnak segiteni a maguk modjan.Kerlek mond el ezeket,melyeket nekunk elmondal,vagy csak kerd meg oket,hogy olvassak azt el,es kerjetek segitseget!En hiszem,hogy ezeket a jelensegeket,melyektol szenvedsz jo szakember segitsegevel le tudod kuzdeni….Nagyon tetszik a peldad!Nem mondhatja senki a tolokocsihoz kotott embernek,hogy ugordj fel,es fuss haza,de talan jo tamogatokkal kiszallhat abbol!Ha nem teszel semmit,tuneteid egyre kinzobbakka fognak valni,es nem fogod birni elviselni az eletet.Nem szabad,hogy ez igy legyen!Te egy ertekes ember vagy!Segitsd,hogy ertekeid felszinre johessenek!
Kedves Laci! Mint minden pszihés problémánál itt is a tünetek mögé kell nézni, okot keresve. Milyen módon jelez a test ha lelkünk beteg, az teljesen egyéni, lehet agórafóbia, pánik, akár rángatózás, stb., különböző fóbiák, de mi az ok? Kérdezd meg a benned élő “gyermeket”-mert mindannyiunkban ott van-, mit nem kapott meg az eddigiekben, mi az amire vágyik, mi az amit nem adott ki magából, miért nem volt önmaga, ki korlátozott, ki telepedett rád? Elfojtott énünk kiálltozik tünetek formájában segítségért. Szüleiddel milyen a kapcsolatod? Tudtál, tudsz velük beszélni érzéseidről, problémáidról? Szerintem a probléma gyökere itt van. Egy gyermek ha utmutatásra szorul segítséget kell, hogy kapjon, megértésre kell, hogy találjon. Ha ez nem történik meg kezd befelé forduló lenni, érzelmi útvesztőbe kerülni, helytelenül megitélni önmagát és mivel mások cselekedetei önmagunk hozzáállását tükrözi vissza, őket is. Szóval ne a rángatózással foglalkozz, hanem kezdj el kutakodni bensődben, megérteni lelked üzenetét. Mert üzen, hogy gondolkodásodban, önmagad és mások megitélésében valamin változtatni kell. Dittke