Amikor azt mondták az emberek depressziósak, én azt gondoltam, hogy egy kiadós beszélgetéssel, minden helyre hozható. Csak akarni kell!Gondoltam én….Hát, nem így lett..

Történetem:

Megkaptam állaim állását. Mennyire boldogok voltunk a szüleimmel. Elkezdtem keményen dolgozni, és meg is kaptam az elismerést a főnökömtől.”Kiváló munkaerő!”. Naná, hogy az ember lánya boldog. Miért ne lenne az?!Önbizalmam megnőtt, és nem érdekelt, hogy még a másik kettő kollega is “furán” néz rám. Mondván az egyik már évek óta a másik főnök jobb keze…Azt mondta, mindig az kapja az elismerést, aki kevesebb ideje dolgozik, és nem is annyit….Persze, sosem mondták, vagy mondta ki a nevemet…Éreztem, hogy Rám gondol….

Csakhogy elkövettem az a hibát, hogy megszeretttem a főnökeimet, mert tudtam, hogy Tőlük, nagyon sokat tanulhatok…Elkövettem azt a hibát, hogy annyit dolgoztam, hogy megfeleljek…Megfeleljek….Megfeleltem….Aztán, persze fél éves szerődés után még egy hónapig hosszabították meg…Aztán megint nagyon jó, hogy velem dologzol,és szeretném, ha Velem dolgoznál….Értékes munka, értékes, kiváló munkaerő…..Aztán egy nap…..

Az egyik nap, a titkár úr megmondta,- aki a másik ember jobbkeze,- hogy a munkára a továbbiakban nincsen szükség…Nem értem???Tessék?? Nem emlékeztem arra, hogy hogy jöttem haza…Összeraktam a dolgokat…Úgy álltam, mint a nyíl….Engem nem törtnek meg e szavak..Nem kellesz….Hiába kiváló munkaerő…(?!) Ez, így hogy????? Jah, és az “ellendrukkernek”, sosem felejtem el azt ami az arcán volt…Azt az önelégült mosolyt..”Az van….nekem mindegy, hogy leülsz-e vagy sem….”Én: “Miért nem a főnököm, mondja meg??!!”Az ember ha elért valamit, amiben hit,és segített neki, beleadott apait, anyait…EGyszer csak, már nem kellesz…..

Mondtam én magamnak, hogy:”Annyi embert rúgnak ki, sok hosszú, kemény munkával eltöltött év után…..”Csakhogy nem tudtam összerakni  fejemben…Nem ment.”Kiváló munkaerő”.Minden tökéletes…Azonban, még arra sem vette a fáradtságot, hogy elmondja nekem, hogy már nincs szükség Rám…

Akikkel beszéltem, azt mondták, nem merte elmondani….Telefonon sem hívott fel, emailt írtam..Magyarázkodott….Nem volt ideje bejönni az irodába…Meg majd bízik Ő abban, hogy fogunk, mi még együtt dolgozni….

Mindent megragadtam, hogy “túléljem”. Erős vagyok én…Csakhogy ezután még erősebb megpróbáltatások értek….Amit aztán méginkább sodortak a depresszió felé. Orvos mentem. Depresszió. A munkahelyemet 8 hónapja veszítettem el…Mai napig sírok…már ha eszembe jut….Azután két olyan dolog történt az életemben, amit még inkább súlyosbította ez az állapotott….

Nem tudok örülni semminek, noha mindenem megvan….Komoly vagyok..Ingadozik a hangulatom….Próbáltam “kiszállni az ördögi körből”..Depresszió….Azt kívántam ma, hogy inkább legyek influenzás..Az csak pár nap..Ez az állapot már jó ideje tart….Mikor fogok ebből “kigyógyulni??”…Próbáltam…Elég nehezen megy….