Sziasztok!

Azért regisztráltam ezen a “fórumon”,,mert úgy érzem, bár sokan tudják milyen problémáktól szenvedek,,és elég sok emberrel beszéltem ezekről mégis nagyon magányos vagyok.

Sokan szeretnek és vannak bizalmasaim, akikkel meg tudom beszélni a belső történéseimet(a pszichiáteren kívül),,de sajnos ez nem elég.

Arra gondoltam, hogy biztosan van egy lehetőség, a világháló és a lehetőségei,,rákerestem és így találtam ide.

10 éve kezdődött,,pánikzavarral és depresszióval,,,két évig itthon voltam,,volt időszak amikor nem mertem kilépni a lakásból,,,maximum a kapuig,,,ha kimentem az utcára úgy éreztem minden összedől körülöttem és valami borzasztó dolog fog történni és mindjárt megőrülök vagy meghalok.De szerintem akinek volt már ilyen problémája annak ez nem ismeretlen. Elmondhattam én bárkinek,,senki sem értette és hogy is érthette volna..

A család értetlenül állt ezek előtt,,,azt mondták ilyen nincs,,szedjem össze magam…ha ez így működne..egy kisvárosban élek vidéken,,ahol a férfi az férfi és ilyen nem lehet és nincs is,,,szerintük..

Nem volt munkám,,a barátaim elfordultak tőlem,,úgy éreztem magamra maradtam…voltak előtte is alkoholproblémáim,,többször és többet ittam gyakran mint kellett volna…

Orvostól orvosig jártam,,de a mai napig nem értem miért került 2 évbe,,mire valakinek eszébe jutott…hogy nem pszichés eredetű probléma ez,,,igazából nekem kellett rájönnöm ,,olvastam, hogy nálunk is indul pszichiátriai rendelés,,elmentem,,

Ott és akkor diagnosztizáltak,,,voltam egy hetet kórházban,,egy teljes kivizsgálás és állapotfelmérés(pszichiátria)..

Azóta ambuláns beteg vagyok,,,állandóan gyógyszereket szedek,,,hullámzó a hangulatom,,,de van munkám,,,el tudom végezni a dolgaimat,,rendbe jöttek a kapcsolataim és teljes életet élek..talán,,

De soha sem leszek olyan mint előtte,,,a lelki sebek és sérülések,,szerintem teljesen soha sem gyógyulnak be.

Bipoláris affektív zavar…(tehát nem vagyok 100-as..),,de ez van,

Sok-sok gyógyszer,,kombinációban,,reggel-délben-este..de már hozzászoktam,,és megértettem,,hogy ezek tartanak életben,,és hogy ne süllyedjek el..

Kereskedelemben dolgozom,,embrek között,,vásárlókkal,,,szerintem kevesen gondolnák rólam,,hogy milyen is volt az életem,,,

Szívesen leveleznék,,beszélnék hozzám hasonló problémákkal küzdő “sorstársaimmal”,,mi talán megérjük egymást,,,és ez nagyon fontos,,hogy beszéljük olyan valakivel,,,aki valóban érezte,,vagy érzi mi is ez valójában..a pszichiáter tudja,,persze,,,könyvekből,,aki nem volt benne csak elképzelni tudja de nem érzi milyen belső szenvedés mindez.

10 év röviden….legközelebb folytatom, talán részletesebben,,vagy csak a mindennapokról…és ki tuja,,,

Javulást mindenkinek..jó éjt..